Köszöntő


1848-49 már fogalommá vált. Ha halljuk, önkéntelenül is a nagyszerű tettek, a hősiesség szinonimájaként jelenik meg képzeletünkben. Fogalommá vált, olyannyira, hogy közmondás és szólás is őrzi emlékét. „Negyvennyolc óta nem fog az átok” – szól az egyik. Aki pedig ragaszkodik elveihez, tántoríthatatlan, arra azt mondjuk: „Nem enged a negyvennyolcból.”
S nem kell magyarázni jelentésüket. A kollektív emlékezet szinte jellemvonássá leegyszerűsített meghatározásokba sűrítette az egész nemzetet megmozgató két év tapasztalatait, érzelmi hatását.
Azonban ha belegondolunk mi is történt több mint 170 évvel ezelőtt, már egy kicsit gondban vagyunk. Az emlékezet, a fogalommá válás folyamata ugyanis összemosta az okokat és a történéseket, az indítékokat és az ellentéteket, az örömet és a kínlódásokat, melyeket az adott kor embere átélt. Ebben keveredett a félelem és a felszabaduló indulat, a lehetőségek megérzése és a megvalósításuk kétségei, a sors irányításának saját kézbe vétele és a bizonytalan jövő, az Európa nagy nemzeteivel újra egyenragúvá válás igénye és a nemzethalál víziója.
„Nem csupán a nyelv teszi a nemzetet – mondta Kossuth Lajos egyik beszédében. – Hanem az érdekek, a jogok, a kötelességek, a történelem, de főleg az intézmények közössége az, melyek által nyelvre nézve és fajilag különböző bizonyos lakosság egymáshoz fűződik…” Nem véletlenül jogvégzett ember fejtette ki ezt, hisz nagyrészt a jogi intézményrendszer elmaradottsága volt a változás kerékkötője a gazdaságban, gazdálkodásban, politikai életben. S ebből következően első lépésként ezeket a falakat kellett áttörni. Az áprilisi törvények a felelős, független magyar minisztériummal, az évenként Pesten tartandó országgyűlés kimondásával, Magyarország és Erdély egyesítésével Mohács után újra megtették az első lépést az ország önállósága felé, a választójog kiterjesztésével, a közteherviseléssel pedig a jogok és kötelességek körének bővítésére.
De a szép elvek, a jobbítás, előrelépés szándéka a hétköznapokban gyakran nem volt egyértelmű. Ezeket a hétköznapokat igyekszünk a levéltárban található dokumentumokon keresztül érzékeltetni. Arra törekedtünk, hogy a fennmaradt iratok közül minél szélesebb kör kerüljön az érdeklődők elé. Szó szerint elé, mivel az olvashatók digitális másolatban jelennek meg. Lehetőség adódik így nem csak az események nyomon követésére, hanem a korabeli nyelvezetre, írásra is rácsodálkozni. Néhány esetben, mikor tartalmilag fontosnak tartottuk az iratot, de az írásképről úgy gondoltuk, elveszi a kedvet a tanulmányozástól, átírtuk.
A fennmaradt iratokat nem egyszerre zúdítjuk az érdeklődőkre, hanem igyekszünk fokozatosan, időről-időre bővíteni a kört. Így talán jobban el lehet mélyedni a korabeli hétköznapokban.

Gusztiné Dr. Toronyi Judit, igazgató
MNL Nógrád Vármegyei Levéltára