Agárd: „… azon kijelentésem nyugtalanította a népet, hogy a „robot” megszüntetése csak a szentesített [király által aláírt] törvények kihirdetésétől veszi kezdetét. Előadván azonban nekik azt, hogy egy jólelkű, becsületes embernek, ha törvény nem volna is, a lelkiismerete parancsolja, hogy azon földesúrnak, kitől számtalan jóban részesültek, és kinek jelenleg köszönhetik hogy a századoktól viselt terhektől egyszerre felszabadultak, e szorgos munkaidőben segítségére lenni nemcsak a törvény, de a méltánylás és becsületérzés is parancsolja. Minek következtében közakarattal fogadták, hogy az úrbéri szolgáltatásokat, a törvény kihirdetéséig pontosan teljesítik…”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Alsósztregova: „…az ide rendelt alsósztregovai, kisfalusi és kiskelecsényi lakosokkal, a tudatni rendelteket tudatván [a törvényeket előzetesen kihirdette], és őket a jó rend, béke, közcsend fenntartására és engedelmességre elutasítván [figyelmeztetvén] – noha Madách Imréné ő n(agysá)ga részéről alattvalói már a kényszerített úrbéri szolgálatoktól felszabadíttattak –, mindamellett a tavaszi munkákba való segedelmüket megígérték. Itt történt az, hogy egy alsósztregovai lakos mosolyogva azt mondta, mi szerint ő nem is tudja azt képzelni, hogy miképpen lesznek ők földesúr nélkül. Miből lehet következtetni, hogy azon kedvezésekről elég fogalma nem is volt.”
(NML IV.101. 51/1848. ifj. Gellén József főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 24.)
Balassagyarmat: „… az új törvényeket kihirdetvén, azt egész csendességgel meghallgatták, és az (fel)olvasás magyarázata végeztével örömet, és vigasztalást [vigasztalódást] tanúsítottak. Ez után többekkel egyenként is beszédbe elegyedvén, többnyire azon óhajtásokat fejezték ki, miszerint óhajtanák, hogy (Balassa)Gyarmat mezővárosa, melynek népessége úgymond közel 6000 lélekre megy, rendezett tanácsot nyerhessen.”
(NML IV.101. 46/1848. Horváth Elek főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 30-31.)
Bánk: „… világosan kijelentették, hogy úrbéri szolgálatot, bár megvegyék is rajtok [kikényszerítsék tőlük] később a kárpótlást, többet tenni nem fognak, sőt még pénzért sem mennek. Nem a f(öldes)uraik végett, kiket ők szeretnek, de a (gazda)tisztek miatt, kik fölöttük zsarnokoskodtak. Ezen környülállást [körülményt] azonban kivéve, a nép nyugodt volt, és igen megelégedett…”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Berkenye: „… minthogy azonban az oda való nép leginkább szőlőművelésből él, és ettőli [ez után járó] dézsmának [földesúrnak fizetendő borkilenced] fel nem szabadítását általam [magyarázatomból] megértette, nem volt oly lelkesedéssel, mint a többi elsorolt helységek lakossága. De leginkább leverte [elszomorította] őket a helységben eljövetelem előtt szárnyaló azon hír, hogy ők mindnyájan katonáknak menni kénytelenítenek [kényszerítenek]. Miután azonban a hír alaptalanságát tőlem megértették, nem voltak oly elkeseredéssel, sőt még abbéli lelkesítésemre, miként: nem hiszem, hogy ha ellenség támadná meg a magyar hazát, a katonaságtól irtóznának, mint annak hű polgárai, oda [úgy] nyilatkoztak, hogy ha a hon [haza] boldogsága, és vagyonuk bátorsága [megvédése] valaha megkívánná, ezt is, mint a haza jó polgárai, szívesen megteszik. Köszönvén továbbá az ország Rendeinek felölüki [róluk való] kegyes gondoskodását, csendesen és megnyugtatva tértek lakjaikba.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Borsosberény: „… [a törvényjavaslatok] minek megtudása náluk nagy örömet, megelégedést és roppant lelkesedést szült, kinyilatkoztatták, hogy e napnak örömére nem dolgoznak, és az egész napot vígságban töltik. A plébánost jelenlétemben megkérték, hogy egy isteni tiszteletet tartson, melyben ők hálát adhassanak neki a nyert kiváltságokért. Végre [végül] megkértek, hogy engedjem meg nekik a nemzeti zászlónak a templom tornyára kitűzését, és miután én azt nem elleneztem, rögtön megbízták a bírót, miszerint pénzt szedvén össze a lakosoktól, annak [a zászlónak] megvásárlása végett (Nagy)Orosziba menjen…”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Dejtár: „…miután a nép, még az asszonyok és gyermekek is oly számmal jelentek meg, hogy az iskolában nem fértek volna, kénytelen voltam a szabadon, az udvarba hivatalos foglalatosságomat teljesíteni. A nép a legnagyobb figyelemmel kísérte a magyarázatot, és annak végeztével köszönetet szavazott azoknak, kik az új törvények hozatalára közre munkáltak. A lakosok egyik legöregebbike azonban e következendőre emelt szót: már én öregember vagyok, ennél jobbat még az ifjabbak sem várhatnak, de félek – úgymond –, hogy azután rosszabb fog következni.”
(NML IV.101. 46/1848. Horváth Elek főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 30-31.)
Diósjenő: „…. Kivévén egyes hangokat, kik a papi párbér meg nem szüntetéséért zúgolódtak, a többi nagy örömmel fogadta az új kiváltságokat [szolgáltatások megszüntetését]. De ezek is oda [úgy] nyilatkoztak, hogy miután a szokol(y)ai nép már nem robotol, úri munkára ők sem mennek többet. De miután a helybéli gazdatiszt oda [úgy] nyilatkozott, miszerint a Herceg [Esterházy] nevében nekik a robotot addig is elengedi, nagy megelégedés, és „Éljenek a magyarok” kiáltozások közt eloszlottak.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Felsőpetény: „…[a törvényjavaslatokat] nagy örömmel fogadták, sőt némelyek oda [úgy] is nyilatkoztak, hogy ők nem bánták volna, ha a régi rendszer szerint a földesuruk pártfogása alatt maradtak volna, sőt némelyek azt mondták, hogy eddig jobb volt nekik, mert ha szükségben megszorultak, volt kihez folyamodniuk; a kis robot dolgozását pedig észre sem vették. Ha azonban az urak így rendelték, ebben is megnyugszanak, és köszönik a felőlük való gondoskodást.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Gács: „A gácsi lakosok nyugodtak. A posztógyárról le van véve a kétfejű sas [Habsburgok címere]. A sóház kapui és sorompói nemzeti színekkel vannak befestve.”
(NML IV.101. 52/1848. Okolicsányi József szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, április 4-6.)
„Ezen magyarázatot és kihirdetést némely helységek, u.m.(úgymint) Kar(ancs)Berény, Lapujtő, K(arancs)Apátfalva, Somosújfalu, (Salgó)Tarján, Zagyva, Somoskő, KisTeren(y)e, Andrásfalu, Pálfalu egykedvűen, Kar(ancs)Allya, BaglyasAllya azonban örömmel fogadták. Nevezetesen (Salgó)Tarján az előadottakat, hogy még nem törvény /mint később meghallám/ nem hitte, azt beszélvén maguk közt, minek ámítgatnak, minek húzzák a dolgot, mért nem mondják ki egyszerre, hogy nem kell robotolni. Kar(ancs)Berényben szintén egy jobbágy azt mondta: majd mi is úgy teszünk, mint a többi helységek. Általában azt tapasztaltam, hogy ezt, hogy ezek még nem törvények nem hitték. Ezen nem hiedelemnek azonban az adott okot, hogy Gyürky Pál [Hont megyei] főispán úr a kihirdetés előtt 3 nappal kihirdettette (gazda)tisztjei által jobbágyainak és zselléreinek, hogy többé nem kötelesek úrdolgára [ingyen munkára] menni, attól őket felmenti. Csak ha jó akaratból akarnak, úgy jöjjenek. Ezt megértvén, Lapujtőn Mocsáry János kapitány úr hasonlóul tett. Szinte [szintén] KisTeren(y)én Luzsinszky báró. Ezen felszabadítás a többi kerületembeli helységekben is köztudomásra jövén, és látván a lakosok, hogy felszabadítottak, ezek ugyan nem dolgoznak az uraságnak, már Kar(ancs)Berény és Kar(ancs)Allya is a robotot megtagadta. Miről az illető uradalmi tiszt által értesítetvén, e két falut újabban [újra] figyelmeztettem, hogy ne makacskodjanak, ne tagadják meg a törvény [kihirdetése] előtt a robotot, mert ez megtagadásból a földesuraságnak / ki most még a jobbágymunka nélkül készületlen a gazdasági munkáját ön ereje által teljesíteni/ származó károkat, mi ha netalán a tavaszt [tavaszi vetést], a jobbágyok tartozó munkáik megtagadása végett, nem vethetné el, földje ugaron maradna, ezen kárt, mi nem kevésre rúg, később megfizetik az uraságnak. Legyenek azonban nyugodtan, mihelyt ki jön a törvény, mit hiszek nem sokára, azonnal a helyszínén, magam fogom a felszabadulást kihirdetni.
Kerületemben és vidékén, mint hallomásból megtudtam, vannak balvélemények is. Beszélik, hogy ki kalapján kokárdát nem visel, azt a király meg fogja öletni. Mások, ki kokárdát visel, az akarja a parasztot megölni. Az egyformasággal [egyenlőséggel] a földesuraknak jószágai a nép közt egyformán fognak felosztatni.”
(NML IV.101. 47/1848. Mátyássy István szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Kismaros: „… a nép örömmel és lelkesedéssel fogadta [a törvényjavaslatokat], és miután az úrbéri szolgálattól a n(agy)m(éltóságú) Kincstár által már eleve felmentetett, tökéletesen megelégedett, és nyugodt. A rend és csend a helységbe az új viszonyok által nemcsak nem zavartatott, de kellő legjobb és legnagyobb. Megígérték egyszersmind a helység lakosai, hogy a magyar nyelvben tökéletesítik magukat, mint M(agyar)Ország polgárai.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Kisoroszi: „A Dunán keresztül a nagy szél miatt veszedelem nélkül személyesen által nem mehetvén a t(örvényjavaslatok) magyarázatát szóról szóra írásba foglalván, az ottani jegyzőnek felolvasás végett – addig is, még a helységbe személyesen jelen lehetnék – megküldöttem. Meghagyván egyszersmind a jegyzőnek, hogy ezen t(örvényjavaslat) magyarázat felolvasása után rögtön tudósítson a történtekről. Ki is a soraim leírása előtt nálam személyesen megjelenvén, afelől tudósított, miként a kihirdetés a helységben nagy örömet okozott, a rend és csend pedig a kellő legnagyobb,…”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Losonc, Losonctugár és környéke: „…a törvényjavallatokat [törvényjavaslatokat] felolvasván, és kihirdetvén, a Tettes [tekintetes] választmánynak hivatalosan van szerencsém jelenteni: miszerint azoknak közhírré tétele a népben általánosan közmegelégedést szült, és nem titkolható örömérzetet szült és okozott. És noha a már lappangó hírek és balmagyarázatok által, különösen a földesúri munkák ezentúli nem teljesítésére nézve, leginkább a Ludányi és Szécsényi uradalomban lett előleges kihirdetések végett, némiképpen felizgatva voltak. Kevesebbeket, leginkább a tehetetleneket [szegényeket] kivéve, majd mindnyájan megígérték a tavaszi vetések megtételében való segedelmüket. Egyébiránt tapasztaltam, hogy a nép kedélyei csendesek, a megyei hatóság iránti tisztelet és engedelmesség legkisebbé [legkevésbé] sem csökkent. Sőt, amint a legutóbbi adóbeszedés eredménye mutatja, teljes reménység lehet ahhoz, miszerint minden történhető zavarok és félreértések kikerültethetnek, és a törvények jótékonyságának eredményét csendesen bevárja a nép. Eddig némi elégületlenségnek jelei csupán a zsellérek között mutatkoznak, kik ezt azonban inkább a telket bíró jobbágyok iránti irigységből, mint legkisebb csendzavarási indokból mutatták ki. Megjegyzésre méltó azonban az, miszerint némelyeknek, különösen a tótok közül, a földesúri viszonyok mikénti teljes megszüntetése felől fogalmuk sincsen, és nem tudják (el)képzelni azt, hogy köznép földesúr nélkül ezen túl létezhessék.”
(NML IV.101. 51/1848. ifj. Gellén József főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 24.)
„Ezen eljárásomnál azt tapasztaltam, hogy e nagyszerű változás a népet éppen nem lepte meg oly váratlanul, mint bennünket. Rajta öröm éppenséggel, mint a bú nem mutatkozott, hanem bizonyos neme [jele] látszik rajta az aggodalomnak, azt tanúsító, hogy új állapotát nem érti, vele tisztába nincs. Meg [fel] nem foghatja különösen azt, hogy hirdetni hogy lehessen törvényt, mely mind amellett, hogy vele tudatott, ne kötelezzen. Nem foghatja meg [fel], hogy ha törvénynek kötelező ereje nincs, az urak némelyike még is felmenti őket [az addigi szolgáltatások teljesítése alól], különösen pedig sok részben olyanok, kik az előtt szigorúbbak voltak. De még kevésbé foghatja meg [fel], hogy ugyanazon úr, ki Ludányba a szabadságot hirdeti, M(ihály)Gergén szolgálatot kíván. És volt is eset, hogy a nép ily sokoldalú ellentétet látván, a[z uradalmat] kezelő gazdatiszteknek a kívánt szolgálatot megtagadta. Azonban iránta [emiatt] hozzám panasz nem intéztetett…. A nép között következő álhírek s balvéleményeket találtam: jelesül Ludányba, mint ők állítják, egy hatvani ember előadása szerint, az urak fognak ezután urbáriumot [jobbágytelek után járó szolgáltatások] szolgálni; N(agy)Bárkányban, hogy az erdő az övék fog lenni; Sóshartyánban, hogy a korcsma az ő tulajdonuk. Nehogy azonban a balvélemények vakhitbe, és annak nyomán merényletekbe menjen át, a népet lehetőleg felvilágosítottam, és az ellenkezőről meggyőzni igyekeztem. Mely a felvilágosítás után meg is nyugodott, különben is, azok a lakosság értelmetlenebb [egyszerűbb] részét tévén, és a gyengébbet [békésebbet], veszélyesek nem lehettek.”
(NML IV.101. 24/1848. Básthy Miklós főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 29.)
Magyarnándor: „.. itt még kevesebb örömet mutattak, sőt találkoztak [találtattak] többen, kik azt mondták, mi szerint ők legkevésbé sem örülnek azon, hogy eddigi földesuruk, báró Prónay Albert úrtól megválnak, mert több ízben kegyes jótékonyságával éltek, mit ezen túl sem nem kívánhatnak, sem nem várhatnak.”
(NML IV.101. 48/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-26.)
Mohora: „…itt megjegyezni szükségesnek láttam, hogy a bíró izraelita lévén, őt a választmányból én akaratom szerint nem véltem kihagyhatónak. Ámde hivatalához hittel kötelezve nem lévén [nem tett esküt], mert zsidó esküforma bíróságra nézve nincs. Szükségesnek láttam e körülményt a t(isztelt) Választmánynak feljelenteni [bejelenteni], és egyszersmind utasítást kérni, ha vajon, lehet-e választmányi tag, és helység bírája. Mi megválasztását illeti, ez érdemben felvilágosításul azt terjesztem elő, hogy az illető földesuraság által jelöltetvén ki [javasolta a tisztségre], a nevezetes [jelentős] többség választotta meg.”
(NML IV.101. 103/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, április 5-7.)
„… kerületemben a közbéke és csend mindenütt a legnagyobb rendbe van, és a népek ezen üdvös új törvényeinket a legnagyobb hálás köszönettel fogadták. Kivéve a mutsinyi [mucsényi] zsellérek látszottak némileg elégedetlenkedni, hogy ők ezen új törvények által sem kapnak földet. De őket ez iránt csekély belátásukra képest [tájékozatlanságuk miatt] busásabban [alaposabban] felvilágosítani törekedvén, végre is sikerült őket el annyira meggyőznöm, hogy földesurukkal még előttem alkuba bocsátkoztak, hogy bizonyos kötendő szerződés mellett adjon nekik földet, ki is azt így megígérvén, teljesen megnyugodtak.”
(NML IV.101. 47/1848. Ottlik Ákos főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25.)
Nagyoroszi: „… leirhatatlan azon öröm, mellyel itt a nép a nemzeti zászlóval cifrázott [díszített] városháza előtt várt,…, követelve tőlem a nép, hogy miután ők számosan vannak, és azokat, melyeket velük tudatni kívánok, ők gyermekeikkel is hallani akarják, a piac közepén kocsimról hirdessem, az általuk alig várt üdvös törvényeket. Minek engedve, kocsimon állva tettem a kihirdetést és törvények magyarázatát, miközben gyakran kitörő éljenzésekkel akasztott meg a nép. Törekedtem mindenáron oda bírni [rábeszélni], hogy ezentúlra dolgozzanak még, míg ezen törvényjavaslatok szentesítve [a király által jóváhagyva] meg nem érkeznek. De elhangzott [elszállt, figyelmen kívül maradt] minden szavam, sőt minél jobban akartam erre bírni, annál engedetlenebbek lettek, és világosan kijelentik, hogy nem felejtve a tiszttartó kegyetlen bánásmódját, miszerint télen által hideg kamrába rendelte záratni a népet, elég kegyetlen volt. Ők ezentúlra uruknak pénzért sem mennek többé dolgozni. Ily körülmények közt, látva a nép ingerét [indulatát], de különben is ismerve örökös nyugtalanságukat, félre híva a tiszttartót, őt oda [arra] bírtam, hogy ne hajtaná [kényszerítené] munkára, mert engedelmeskedni nem fogván, azt, mit eddig ne talán tett velük, ezen túl alig teheti, és ha próbálná is, személyét teszi ki kellemetlenségre. Megígérte ezek folytán, hogy nem hajtandja [kényszeríti a népet a szolgáltatások teljesítésére]. Búcsú közben számosan azt jelenték ki, hogy most mennek az Isten házába [templomba] ennek hálát adni, másnapra pedig a lelkésztől ünnepelést követeltek, mit lelkész úr a város tanácsának megígért.”
(NML IV.101. 48/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-26.)
Nógrád: „…„.[a törvényjavaslatok kihirdetését] a nép hálálkodva fogadott ugyan, de szinte [azonnal] kijelentette, hogy e naptól fogva többé robotozni nem fog. És miután a helybéli gazdasági tiszt úgy nyilatkozott, miként ő világos utasításnál fogva többet őket úri szolgálatra kényszeríteni nem fogja, nagy köszönettel vették. Még is [kérte] urasága részéről, ha a helység felett lévő szántatlan táblát bemívelendik [megművelik], ezt azonban, jó lehet a kárpótlásra is figyelmeztettem őket, megtenni még is vonakodtak. De miután az ispán [gazdatiszt] kijelentette, hogy ha ezt megteszik, áldomásul e napnak örömére nekik 10 akó [1 magyar akó 53,72 liter] bort adat, magokat a munka megtételére felajánlották, és „Éljenek az új törvények, Éljen a szabadság” kiáltozások közt eltávoztak.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Nőtincs: „…[a törvényjavaslatok kihirdetése] a helység lakosainál szinte [szintén] örömet szült. Minthogy azonban részint személyesen, részint képviselőik által jelen voltak a földesurak, a törvény kihirdetéséig a robotot el nem engedték. Hozzájárulván még az is, hogy a végzés értelmében kénytelenítettem [kénytelen voltam] kimondani, hogy ez esetben a törvények kihirdetéséig, ha hajtatnának [kirendeltetnek] „Robotra” menni tartoznak. A helység lakosainál megelégedetlenséget [felháborodást] okozott, és nyíltan kijelentették előttem azt, hogy történjék bármi velük, ők robotra többé a földesúrnak menni nem fognak. Minek következtében a földesurak előttem úgy nyilatkoztak, hogy fogják ugyan próbálni robotra hajtani [kirendelni] a népet, ha nem mennének azonban kényszeríteni semmi esetre [nem fogják őket]; …”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Panyidaróc: „…a telket bíró jobbágyok előtt az úrbéri viszonyok megszüntetése különös kedvező hatású volt, de a számos zsellérség némi elégületlenséget mutatott, noha szót egy sem emelt. A köznemesség, noha meg volt híva, meg nem jelent. A jobbágyok közül némelyek a földesuraktól időközben elvett, és már úriszékileg [földesúri bíróság] is visszaítélt földeknek el foglalását kívánta néhány napokkal később megkísérteni [megkísérelni], de evégett tanácsképpen hozzám jövén, ezen szándékról részint szép szóval, részint fenyegetések alatt le vertem [lebeszéltem, eltántorítottam]…”
(NML IV.101. 51/1848. ifj. Gellén József főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 24.)
Patak: „… az új törvények kihirdetvén és megmagyarázván, a nép sehol oly örömet és megelégedést nem mutatott, mint ezek. Hová [ahol] az inkassatióról [adók befizetéséből Balassagyarmatról] haza menő (nagy)oroszi bírák is megjelentek, kérelmekkel oda járultak, hogy a bíró nékik is zászlót vegyen. Midőn a bíró egy ideig kérelmeknek nem hajolt volna [nem akarta teljesíteni] azon tekintetből, hogy a helységnek költséget ne okozzon, a jobbágyok közül többen magukat ajánlották, hogy a megveendő zászlóhoz költségekkel szívesen járulnak. Azon magyarázatomra pedig, hogy ha a földesuraság által munkába rendeltetnének, az új törvények kihirdetéséig menni köteleztetnek, mindnyájan kijelentették, hogy földesuruk iránti hálából ebbéli kötelességüket szívesen teljesítik. Sőt a bíró kijelentette, habár ő nem volna köteles menni, mégis minden marháit befogatja, és példával fog előmenni a többieknek.”
(NML IV.101. 46/1848. Horváth Elek főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 30-31.)
„… [a törvényjavaslatokat] egész kerületemben közhírré tevén, mindenütt a leghálásabb szívvel fogadták azokat. Kivévén Pincz, I(poly)Bolyk és (Ipoly)Galsa helységeit, ahol is a nép a boldogításokra hozott törvényeket egykedvűen vette, és itt-ott azon megjegyzéseket tették egynémelyek: „ideje is már uram, hogy megszabadulunk a robottól, mert bizony két évnek tovább nem győztük volna azt meg”…”
(NML IV.101. 47/1848. Zmeskál Sándor szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 24-29.)
Rétság: „… a helységben a nép szinte [szintén] nyugodt, és miután a kihirdetésnél ott lévő f(öldes)úri képviselő által a robottól, a kihirdetés órájától felmentetett, nagy öröm és megelégedés közt oszlott szét…”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Szátok: „… kihirdetvén a népnek a törvényjavaslatokat, ezek azt nagy örömmel, és lelkesedéssel fogadták. Az ország Rendeinek e felőli kegyes gondoskodását köszönték, és oda nyilatkoztak, hogy jóllehet a Tettes (Tekintetes Esztergomi) Káptalan a törvények megérkezéséig [kihirdetéséig] is az úrbért [robotot] nekik elengedte, mindazonáltal a megyei határozat értelmében ők készek lesznek a törvények megérkezéséig [kihirdetéséig], ha ne talán hajtatnának [kirendeltetnének], az úri szolgálatok megtételére.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Szendehely: „…[a törvényjavaslatok kihirdetése] nagy örömet és lelkesedést okozott. A szőlődézsma [földesúrnak fizetendő borkilenced] meg nem szüntetésének híre azonban egy kevéssé levertté tette a népet, miután a helység lakosai leginkább szőlőművelésből élnek. Ennek oka azonban megmagyaráztatván általam, hogy a szőlő nem úrbéri [jobbágytelekhez tartozó föld], hanem a földesúr tulajdona. Mely magyarázat következtében megnyugodni látszatván a nép, „éljenek a magyarok, éljenek az új törvények, éljen a szabadság” kiáltások között eloszlott.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Szente: „…itt a haranglábról lobogott a nemzeti szín zászló megjelenésemkor, mire nézve, midőn ennek okát tudakoztam, azt válaszolták, hogy a szabadság örömét jelentik ki ez által. Hogy ezen gondolat tova ne ragadja a könnyen hívő tudatlan népet, szükségesnek láttam bőven megmagyarázni a törvények hozatala okát, és jelesül azt, hogy ezen engedékenységeket a földbirtokos nemesség önkéntesen tette az áldozat oltárára. Mire oda [úgy] nyilatkoztak, hogy nekik Gyurcsányi Gábor úr ő m(éltósá)ga kegyes uruk lévén, nem csak készek neki ezen túl mindaddig, míg szüksége lesz, dolgozni, de adandó alkalommal kegyességét megköszönik.”
(NML IV.101. 48/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-26.)
„Általános megjegyzésül kerületemet érdeklőleg [illetőleg] azon körülményt megjegyezni szükségesnek láttam, miszerint a köznép magát mindenhol csendesen viseli, és nyugodtan. – Szente helysége a földesúri majorságokat [a földesúr saját kezelésében lévő, részben robottal műveltetett földterület] megszántva és elvetve, a szőlőket megmetszve és kapálva, munkájukat megtették, azt adva elő, hogy ha földesuruk, Gyurcsányi Gábor ő m(éltósá)ga Nőtincsre jövend, elmennek búcsút venni tőle. De Nagyoroszi m(ező)város éppen ellenkezőn tett, mert földesurának, minden rábeszélésem dacára sem menvén többet dolgozni, habár kijelentém is, hogy a közbejöhető kár övék lesz, a majorság ekkoráig vetetlen. Fő gyönyörűségük áll nagyszerű zászlójukban, melyen ezen felirat olvasható: éljen a szabadság. És a városházán cifra [díszes] betűkkel felírt jelen szavakban: éljen a király, éljen a nádorunk.”
(NML IV.101. 103/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, április 5-7.)
„Szügyben és Patvarcon az utasítás értelmében kitanítottam [megmagyaráztam] a népet az alkotandó törvényekről, mely alkalommal tapasztaltam azt, hogy a nép azokat a legnagyobb hálával fogadja, és az eddigi terheket a törvények szentesítéséig [király általi aláírásig] a legnagyobb kézséggel viselni, megígérte.”
(NML. IV.101. 11/1848. Vitális István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 23-25.)
Tereske: „… itt a tisztelt úr [Huszár Károly] jobbágyai és zsellérei jelenték, miszerint már őket földesuruk az ezen túl teendő munkától felmentette, azonban ígérték, hogy szükség esetében mégis elmenni készek, mert megismerik [elismerik] mely jó volt irányukban, mennyire gondoskodott róluk, csak a legközelebbi szükségben is.”
(NML IV.101. 48/1848. Somoskőy János szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-26.)
Tolmács: „…(meg)magyaráztam a rendeleteket a lakosságnak, mely miután a f(öldes)uraságtól a törvények megérkeztéig [kihirdetéséig] is az úrbértől felmentetett, nagy öröm és megelégedés közt búcsúzott el volt uraságától..”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
Vadkert: „…[a nép] a felolvasott és megmagyarázott törvényeket a legnagyobb lelkesedéssel vette, midőn azonban kijelentettem volna azt, hogy a megyei munkákat mindaddig viselni köteleztetnek, a népből egy felkiáltott: úgy hát mind egy ördög, ha még a vármegyének dolgozni köteleztetünk. A többiek azt neki rosszalták [elítélték], a nép csendesen eloszlott.”
(NML IV.101. 46/1848. Horváth Elek főszolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 30-31.)
„A Vámosfalusiak igen meg vannak győződve a keletkezett, és még keletkezendő törvények jótékonyságáról, és tudják, hogy azon jótétemények, melyekbe máris részesülnek és részesülni fognak, egyenesen a nemesi rend önkéntes ajánlatából származnak. Minélfogva legnagyobb tisztelettel viseltetnek a törvényhozói test [országgyűlés], és a megyei rendeletek iránt, és oda nyilatkoztak általánosan, hogy igen fájna nekik, ha a tettes [tekintetes] választmány engedelmességükbe és hűségükbe kételkednék. Ők szorosan fognak a régi törvényhez ragaszkodni mindaddig, míg az új szentesítve [király által aláírva] nem lesz, és azok, kik vonó marhával el vannak látva /igen sokan kénytelenek voltak múlt télen, az idő mostohasága miatt, marháiktól megválni/ marháikkal, kiknek marhájuk nincs, gyalog fogják úrbéri kötelességeiket teljesíteni.”
(NML IV.101. 52/1848. Okolicsányi József szolgabíró jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, április 4-6.)
Verőce: „… minthogy azonban a helység lakosai Váchoz igen közel vannak, és eleve ezeket [a törvényjavaslatokat] már mind hallották, nem voltak oly nagy öröm és lelkesedéssel, mint az elsorolt [a jelentésben említett] községekben. Leginkább a papi párbér meg nem szüntetését fájlalták, mit állítólag terhesebbnek mondtak az úri szolgálatoknál. Biztatva azonban őket, hogy majd erről is rendelkezik idővel a törvényhozás, és figyelmeztetve egyszersmind őket arra is, hogy a helységbe a lelkész az ő szolgálatukra és javukra van kizárólag, megnyugodtak. És Éljen Kossuth, Éljenek a magyarok, Éljen a szabadság kiabálás között eloszlottak.”
(NML IV.101. 28/1848. Huszár István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
„… az illető népeknek élő szóval megmagyaráztam, és közhírré tettem, mely jótékony hatású törvényeket a legnagyobb megelégedéssel és köszönettel el is fogadták. Mindez ideig a nép a legnagyobb csendességben van, a földesúri tartozásokat [szolgáltatásokat] pontosan teljesítették és teljesítik. Závodán a jelen törvények kihirdetése és magyarázása alkalmával méltóságos Madách Imréné asszony tiszttartója, Bory István úr által panaszképpen terjesztetik elő, miként a Paróczai és TótHartyáni jobbágyok az uraság erdejét vágják, és azt magukénak tulajdonítják. Sőt az uraság kerülőjét, midőn őket megzálogolni [büntetni] akarta, elhajtottak [elzavarták], és fejszéjüket által adni nem akarták. E vétkes tett kitudásában azonnal eljárva, a két helység minden lakosait előállítottam [összehívtam], valamint a kerülőt is. Mely eljárásom mellett azt tapasztaltam, hogy mindkét helység, sőt maga a kerülő is, e tárgyban semmit nem tudnak, és ők az erdőt magokénak soha sem tulajdonították. Azt panaszolván a két helység [lakosai], hogy az uraság kerülője az uraság erdejéből a tiszttartó tudta és híre [engedélye] nélkül a szomszéd helységek lakosainak fákat árul, holott nekik az uraság kérelem mellett is nem szokott adni. Mely panaszra őket megnyugtattam és előttük nyilvánítottam, hogy a hűségtelen kerülőt az uraság előtt bepanaszlom…”
(NML IV.101. 49/1848. Kovács István esküdt jelentése a törvénytervezetek kihirdetéséről, március 25-29.)
