Törvények


Az országgyűlés márciusi döntése következtében a megyékben az első feladatok közé tartozott a közteherviselésről, az úrbér és azt pótló szerződések alapján fizetett szolgáltatások, illetve a papi tized eltörléséről szóló törvények kihirdetése még a királyi szentesítés előtt. A szellem kiengedése a palackból vegyes érzelmeket váltott ki, melyben a félelem és bizonytalanság meghatározó volt, hisz a parasztmozgalmak emléke még élő ekkor (1825 – Zelene, 1830 – “koleralázadás”). Ezért hangsúlyozta az ideiglenes választmány, hogy kerülni kell az erőszakot, s ott ahol a jobbágyok már a kihirdetés után nem hajlandók tovább szolgálni az úrbért, a földbirtokost kell belátásra bírni.
A kihirdetést követő kezdeti – bár fenntartásokkal elegyedő – lelkesedés a falvakban hamar az összeütközések forrása lett. A törvény rövidsége nem volt alkalmas a valóság sokszínűségének szabályozására. A személyek jogi helyzetét és a földek besorolásának (úrbéres, majorsági, irtvány stb.) változatosságait a felmérések hiánya tovább bonyolította. Bár az első indulatok az ún. községi alválasztmányoknál csapódtak le, de a törvények tényleges végrehajtása nem ezek feladata volt. Az érdekelt felek saját szempontjukból igyekeztek magyarázni a törvény szövegét, amit azonnal érvényesíteni is akartak. Ez a panaszok áradatát indította el a vármegyei hatósághoz, később pedig a minisztériumokhoz. Így nemcsak a földesúr-jobbágy, hanem az úrbére-zsellér ellentét is kiéleződött a falvakban.