Iratok

1848. március 17.

Helytartótanács felkéri Károlyi János alispánt, hogy a rend fenntartása érdekében továbbra is maradjon posztján.
A királyi udvar 1844 novemberétől a nemesi ellenzék szerveződésének megakadályozására a nem eléggé határozott főispánok helyett újakat nevezett ki, illetve kiszélesítette a helyettes főispáni vagy adminisztrátori rendszert. Az újonnan kinevezettek az ellenzéki tevékenységet akár katonai erő bevetésével is megakadályozhatták, s csak a Helytartótanács utasításait hajthatták végre. Az 1847 őszén kezdődő országgyűlés egyik legfőbb kérdése lett az adminisztrátori rendszer elleni tiltakozás. „Meg illetődve értesültek továbbá a’ Kk [Karok] és Rendek követ urak jelentésébül: – jegyezték fel 1848 januárjában a megyei közgyűlés jegyzőkönyvébe – hogy az administratori rendszer által a’ helyhatósági jogokon ejtett sérelmeknek a’ válasz feliratba, aggodalomkép felterjesztését is ellenzettek a’ fő Rendek. Követ urak oda utasíttatnak: … nyíltan jelentsék ki, hogy küldőik részéről a’ hadi adót mind addig megajánlani nem fogják, még ezen sérelmek nem orvosoltatnak. – ’s a’ főispán törvényes jogaikba vissza nem helyeztetnek…”
Bár az adminisztrátori rendszert hivatalosan majd csak az április 15-i minisztertanácson törlik el, a megyei ellenállás következtében már márciusban a főispánok, illetve az alispánok a rend fenntartása érdekében visszakapták jogaikat. Nógrádban főispán gróf Keglevich Gábor volt, aki mint főtárnokmester folyamatosan Bécsben tartózkodott. Helyettese, a megye adminisztrátora De La Motte Antal, akitől Károlyi János első alispán vette át a megye irányítását.

1848. április 18.

Horkovicz Ignác esküdt jelentése, miszerint kihirdette, hogy az árvák ügyei ezentúl a községi elöljáróságokhoz tartoznak.
A megyei választmány április 10-i ülésének határozata: „Mind azon árvák ügyeiről való gondoskodás, melyek eddig törvény értelmében illető földes uraságok felügyelése alá helyezve voltak, a’ földes Úri hatóság megszüntével, helybéli rendőri bizottmányok köreihez, ’s felelősségéhez kötetvén, jelen intézkedés pótlólag, mint a’ helybéli rendőrségek körét meghatározó szabályok kiegészítő része, minden község elöljáróivali tudatás, ’s ön alkalmazásra utasítás végett, mind 4 j[árás]béli fősz[olga]bíró Uraknak kiadatik.” A megye is gyakorolhatta a földesúri jogosítványt, mint azt egy 1848. április 25-én kelt nyugtatvány mutatja. Itt a vármegyei házi pénztárból utaltak ki tartási összeget Balga Pál nőtincsi lakosnak a „Kruppa György ácsnál volt Zuzanna nevű árva leányka gondviseléséért, ’s illetőleg tartására”. Az összeg átvételét a helybeli jegyző igazolta, a plébános pedig bizonyította, hogy „az itt megnevezett Susanna nevű árva leányka életben vagyon”. (MNL NML IV.102. vegyes iratok)
Mint itt is utalnak rá, a földesúri joghatóságok megszűnésével a községi elöljáróságok feladata és önállósága nőtt meg, amellyel különböző mértékben éltek.

1848. március 30 – április 1.

Balassagyarmati községi választmány jegyzőkönyve (hatáskörök megállapítása, a rend fenntartása, a lelkészek feladata, új tagok beemelése a jobbágyok közül).