A forradalom első napjai Nógrádban

Csillaghullás Nógrád megye falvaiban és városaiban
A fővárosban történt fegyveres harcokról és politikai intézkedésekről a Magyar Rádió adásaiból értesültek mind a fővárosi, mind a vidéki lakosok. Nógrád megyében is nagy volt az öröm, egyben a tanácstalanság. A rádióshírek ugyanis sokáig ellentmondásosak voltak. A forradalmár fegyveresek szabadságharcot vívtak, az éterben beszélő politikusok pedig ellenforradalomról, fasiszta és reakciós elemekről tettek említést, s a felkelőket statáriummal és halálbüntetéssel fenyegették meg. A hivatalos rádióhíreket egészítették ki – korrigálták – az otthonukba visszatért ingázó munkások, vasutasok, egyetemisták és főiskolások. Az elbeszélők nem csőcseléket láttak a felkelőkben, hanem az életüket is kockáztató, bátor hazafiakat, forradalmár szabadságharcosokat. A forradalom mindenütt általában tüntetésekkel és nagygyűlésekkel kezdődött. Első számú célponttá vált a címer, a vörös csillag, a szovjet hősi emlékmű. Ezeket a Rákosi-rendszer és fő támasza, a megszálló Szovjetunió szimbólumainak tekintették. A címereket már október 25–26-án eltávolították. Ezután került sor a hősi emlékművekre; például október 26-án, Balassagyarmaton és Nógrád községben, másnap többek között Salgótarjánban, Mátranovákon, Nagybátonyban, Szügyben, Bujákon, Ecsegen, harmadnapon Kisterenyén, Csécsén. Szarvasgedén, Nógrádsápon és másutt elégették a marxista témájú könyveket. Több helyütt lettek a tűz martalékai a beszolgáltatási iratok.

A szovjet emlékmű ledöntése Salgótarjánban
Salgótarjánban 1956. október 27-én került sor a hatalom gyűlölt szimbóluma, a Szabadság téri szovjet emlékmű ledöntésére. Az emlékmű eltávolítása után Csákvári László acélárugyári amatőr színjátszó elszavalta a Nemzeti dalt, majd egy Gyebnár nevű diák felolvasta a pesti ifjúság 16 pontját, végül Bagó István vasutas tartott rövid beszédet az egybegyűltekhez.

A nógrádi polgárok követelései
1. Szécsényi Ifjúsági Forradalmi Bizottság (október 27.): “A sztálini politika bűnöseinek felelősségre vonását követeljük helyi viszonylatban is! Március 15., október 6., valamint október 23. piros betűs ünneppé nyilvánítását, november 7. és április 4. eltörlését követeljük! A magyar uránérc felhasználása a nemzet érdekében történjék! Mindszenty hercegprímás azonnali szabadon bocsátását követeljük!” A Ménkesi Bányaüzem dolgozói (október 27.): “A bányászatban a normarendszert és a progressziót el kell törölni, helyette darabbérezést kell bevezetni. Egyidejűleg az 1951-ben alkalmazott darabárakat huszonöt százalékkal meg kell emelni! Követeljük a harmincszázalékos földalatti pótlék visszaadását! Követeljük, hogy huszonöt évi szolgálat után nyugdíjba lehessen menni, a korhatár a bányában ötven, a külszínen ötvenöt év legyen!”
2. Mátranovák és Homokterenye dolgozói (október 28.): “Bocsássák szabadon az ország börtöneiben sínylődő politikai foglyokat! A munkásság egyetlen fegyverét, a sztrájkjogot biztosítsák! Tényleges sajtó-, szólás- és szervezkedési szabadságot! Szabad vallásgyakorlást! Független bíróságot! Teljes egyenjogúságot minden magyar állampolgárnak! Az igazságtalanul elkobzott javak visszaadását, vagy kártalanítást! A nemzetitől idegen ideológia száműzését az ifjúság neveléséből!”
3. A Pásztói Állami Gazdaság dolgozói (október 29.): „1. A szovjet haderő azonnali kivonulása Budapestről és az egész ország területéről. 2. A szovjet kivonulása után mondjon le Nagy Imre kormánya. 3. Tűzzenek ki új választásokat, több párt részételével. 4. Alakítsanak teljesen független Magyar kormányt. 5. Teljes amnesztiát a felkelés minden harcosának. 6. Az elesett felkelők gyilkosainak azonnali felelősségre vonását, nyílt tárgyalás útján. 7. Alacsony fizetések emelését. 8. Pártvezérek eltávolítását. 9. Beszolgáltatás teljes eltörlését. 10. Új, igazságos adórendszert. 11. Új hadsereget a régi, demagóg és gyilkos elemek kizárásával. 12. Új rendőrséget, ugyanilyen feltételekkel. 13. Családi pótlékok felemelése. 14. A Magyar-Szovjet barátság eltörlését. 15. Rákosi-Gerő és Farkas Mihály nép előtt való elítélését. 16. A Kossuth-címer legyen nemzeti címerünk. 17. Március 15., október 6., október 23. legyenek nemzeti ünnepünk. 18. Gyermektelen adó eltörlését. 19. Nyugdíjak rendezése. 20. Az iskolákban vezessék be a vallás szabad gyakorlását. 21. A kötelező orosz nyelv tanulásának eltörlését az iskolákban. 22. A normarendszer eltörlését. Koczka Imre, Gazsó István, Cseh Sándor, Bognár János, Mátyás István.”
4. Mizserfai Bányaüzem dolgozói (október 29.): „A szabadságharcban hősi halált haltak hozzátartozói részesüljenek nyugdíjban!” A Rétsági Járás Ideiglenes Forradalmi Nemzeti Tanácsa (október 28.): “Követeljük az államvédelmi hatóságok azonnali megszüntetését!” Rimóc lakosai (október 28.): “Rákosi nyilvános tárgyalását követeljük! Követeljük a szövetkezeti és egyéni gazdaságok egyenlő támogatását, mindennemű beszolgáltatás eltörlését, az adóterhek egyenlő arányosítását és csökkentését!”

Sosem látott nemzeti egység
A kortársak páratlannak nevezik azt az egységet, nemzeti összefogást, amely azokban az álmodozó, szép napokban az ország egészét jellemezte. Ezt a dokumentumok is alátámasztják. Csak egyetlen példa erre, a megyének nevet adó Nógrád községből. A köszönő levelek tanúsága szerint a nógrádi lakosok burgonyát és más élelmiszereket küldtek a Fővárosi Károlyi Kórház dolgozóinak és betegeinek, valamint az Állami Szlovák Kollégium diákjainak. Budapest és a vidék ilyen példás kapcsolata megmaradt a november-decemberi nehéz időkben is.