Nagybátony

(A Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltató Vállalattal, a Nagybátonyi-, a Szorospataki-, a Tiribesi Bányaüzemmel és a Nagybátonyi MTH Intézettel együtt.)

október 23:

• Az esti órákban Jakab Sándor, az MDP megyei másodtitkára lakásán kereste fel Tanyai Ferencet, a Nagybátonyi Bányaüzem igazgatóját és tájékoztatta a fővárosi ese­mé­nyek­ről. Tanyai azonnal értesítette Mrázik Ferenc üzemi párttitkárt, és a kiszálló délutános, illetve a beszálló éjjeles dolgozóknak Jakab tájékoztatója alapján eligazítást tartottak.

október 24:

• Párthű dolgozókkal erősítették meg a helyi rendőrséget, majd a bányaüzem dolgozóiból egy kb. 40 fős csoportot szerveztek, akikkel a megyei pártbizottságtól kapott busszal másnap Balassagyamatra mentek.
• A Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltató Vállalatnál is megszervezték a párthű munkásokból az üzem védelmére az őrséget. Ennek parancsnokává Máté Mihályt jelölték ki.

 október 27:

• A forradalom a településen azzal vette kezdetét, hogy a szolgáltató vállalatnál Majoros József üzemi bizottság elnök összehívta a dolgozókat, hogy a szakszervezeti központ utasításának megfelelően megválasszák az ideiglenes munkástanácsot. Majoros egy előre elkészített névsort terjesztett a jelenlévők elé, azonban Jecsmenik Andor és Szabó Ervin javaslatára ezt a listát nem szavazták meg, hanem új személyeket jelöltek, s ezek közül választották meg a 64 tagú munkástanácsot, majd ezek maguk közül a 11 fős igazgatótanácsot. Név szerint csak ezen utóbbiak közül ismerünk 9-et. Az elnök Szabó Ervint, az elnökhelyettes Jecsmenik Andort és a tagok közül Bogyai Vilmost, Budavári Lászlót, Fritsch Istvánt, Ludvig Árpádot, Rusznyák Kálmánt, Sári Istvánt és Szlobodnyik Sándort. (Szabó Ervin főleg a politikai jellegű ügyeket intézte, míg Jecsmenik Andor egyik legfontosabb feladata a fegyveres alakulatok tevékenységének koordinálása lett.)
• A Tiribesi Bányaüzemnél is megalakult a 17 fős munkástanács és a 7 tagú igazgató­ta­nács a bányász dolgozók szakszervezete területi szövetsége utasítására. (Van olyan adat is, amely szerint az alakulásra csak 30-án került sor.) A munkástanács elnöke Mákos Dezső Az igazgatótanács tagjai közül Bakos Pétert és Kelemen Károlyt ismerjük név szerint. (A munkástanács lényeges tevékenységet nem fejtett ki, mert az ott dol­gozók nagy része távol lakott a bányától.)
• Késő délután a szolgáltatótól egy 5 fős küldöttség utazott a megyeszékhelyre, hogy érdeklődjenek a rendőrségen állítólag fogva tartottak felől, illetve követeljék kisza­ba­dításukat. A küldöttségnek általunk ismert tagja volt Bogyai Vilmos, Jecsmenik Andorés Szabó Ervin. Mivel Salgótarjánban akkor már a második tüntetés zajlott, s Szabóék megtudták, hogy az egyetlen politikai foglyot délelőtt szabadon engedte a rendőrség, csat­lakoztak a tüntetőkhöz. Itt egy rádiós kocsi mikrofonján keresztül Jecsmenik és Szabó szólt a tömeghez, majd Szabó kérte, hogy a jelenlévők menjenek ki Nagy­bá­tony­ba és rázzák fel „álmaikból” a lakosságot. Három vagy négy busznyi tömeg ki is ment. Amikor a nagybátonyi rendőrség elé értek, valaki rálőtt a rendőrség épületére, mire a rendőrök viszonozták a lövéseket. Az egyik buszt két találat érte, de senki sem sérült meg. (Más vélemény szerint a lövöldözés csak azután történt, hogy a salgótarjániak hazafelé tartottak.) Ezt követően a salgótarjániak énekelve és jelszavakat kiabálva fel­vo­nul­tak a bányaváros főutcáján, majd innen egy csoport átment a faluba is. A demonst­rá­cióhoz a nagybátonyiak közül is többen csatlakoztak. (A szovjet emlékművet nem ekkor rongálták meg, hanem éjjel, egy kb. 20 főből álló csoport.)

 október 28:

• A kultúrotthonban a falusiak megválasztották a 65 fős forradalmi tanácsot, amelynek elnöke Kovács Sándor (A gyűlésen jelen volt a tanácselnök és a vb-titkár is, akiket meghagytak beosztásukban.) Az ügyek intézésére az új testület egy 6 tagú vezetőséget hozott létre, majd döntően önkéntes tűzoltókból megalakították a 9 tagú nemzetőrséget, melynek parancsnoka szintén Kovács Sándor lett.
• A bányaváros mintegy 400 fő jelenlétében választotta meg saját forradalmi testületét, a nemzeti bizottságot. Elnöke Beda József, tagjai pedig többek között Turchányi Jenőtanár és Alaxay Béla iskolaigazgató lettek. A nemzeti bizottság fő feladatnak a bá­nya­város nyugalmának biztosítását, a lakosság élelemmel való ellátásának megszervezését tekintette. Az itteni 10 és 20 fő közötti nemzetőrség parancsnokának Árokszállási Fe­rencet választották.
• Megalakult a Szorospataki Bányaüzemnél is a 71 fős munkástanács és a 15 fős intézőbizottság. Elnöknek Ponyi Gyulát választották. Az intézőbizottság tagjai közül Ponyin kívül még Demeter Ferencet, Házer Sándort, Hodusovszki Istvánt, Nagy Gyulát, Regős Gyulát, Sümegi Emilt, ifj. Szabó Ferencet, ifj. Szabó Lajost, Szederkényi Lajost, Tunyogi Istvánt és Zsurka Pétert ismerjük név szerint. A régi üzemi őrség helyett a for­ra­dalom híveiből új őrséget szerveztek, s ennek vezetője nagy valószínűséggel Szorcsik Ká­roly lett.

október 29:

• Az I. sz. iskolában megszűnt a tanítás.
• A Nagybátonyi Bányaüzemben a Kossuth táró és a Katalin bánya dolgozói közösen választották meg a 35 fős munkástanácsot. Az ülést Kupcsulik Sándor üzemi bizottság elnök vezette le. (Egyes források szerint a választást már október 27-én megtartották, de a munkások a tagokkal nem voltak megelégedve, s ezért került sor új választásra.) A munkástanács soraiból az ügyek irányítására egy 11 fős igazgatótanácsot választottak. Ezen utóbbi testület általunk ismert tagjai voltak: Csedő Antal, Egedi Ferenc, Grázer Emil, Szakács György és Tari József. A munkástanács és egyben az igazgatótanács el­nöke is Csedő Antal lett.

október 30:

• A szolgáltatót Szabó Ervin és Jecsmenik Andor, a bányavárost Beda József képviselte a megyei nemzeti bizottság alakuló ülésén. Szabó Ervint beválasztották a megye új, 53 fős forradalmi testületének tagjai sorába, míg Jecsmenik Andort csak jelölték, de meg­vá­lasz­tását Mrázik János, a Nagybátonyi Bányaüzem, és az MDP megyei vezetése nevében történő felszólalásával megakadályozta. (Ld. Salgótarjánnál.)

október vége:

• Az MTH nagybátonyi intézetében megalakult a forradalmi munkástanács, illetve annak operatív irányító testülete, az intézőbizottság. Elnöke Palotási László, titkára Dózsa Béla lett, míg általunk ismert további tagok voltak: Pestuka János és dr. Puskás Géza.
• A szolgáltató munkástanácsa leváltotta az addig az üzemnél működő őrséget, s helyette a forradalom híveiből egy új, 52 fős nemzetőrséget szervezett. Ennek Orosz István lett a parancsnoka, de a tényleges irányítás Jecsmenik Andor kezében volt. Részükre fegyvereket – 2 géppisztolyt, 6 puskát, 30 kézigránátot és némi lőszert – a nagybátonyi rendőrőrsről szereztek. (A későbbiek során a rendőrség munkájának ellenőrzésére a munkástanács Nagy Gyulát rendelte ki, aki ebben a beosztásában egészen december 13-áig megmaradt.  

november 2:

• Hálaadó mise volt a templomban a Budapesten elesettekért, majd a jelenlévők megkoszorúzták az I. világháborúban elesett katonák hősi emlékművét. Mindkét eseményen képviseltették magukat a bányavárosi iskola tanárai és tanulói.

november 3:

• A bányavárosi nemzeti bizottság 3 teherautó szenet szállított a Heves megyei Erk és Heves községekbe az ottani bölcsődéknek és a szülőotthonnak.

november 5 vagy 6:

• Feloszlott és beolvadt a rendőrségbe a bányavárosi nemzetőrség.

 november 7 vagy 8:

• Jecsmenik Andorékat arról értesítették, hogy a megye irányítását erőszakkal átvevő Mrázik Jánosék le akarják fegyverezni őket. Ezért mintegy 20-an, fegyvereikkel együtt, a Mátrába vonultak vissza.

november 9:

• Az I. sz. iskolában ismét megindult a tanítás.

november 11:

• A szénbányák üzemeinek, a salgótarjáni Acélárugyárnak és a Tűzhelygyárnak a képviselői a szolgáltatónál egy tanácskozást tartottak, ahol egy hat pontos határozatot fo­gadtak el. Ebben kifogásolták az ún. Mrázik János féle új megyei vezetés összetételét, a trösztnél megkezdett elbocsátásokat és új kinevezéseket, nem tartották aktuálisnak az MSZMP szervezését, továbbá követelték, hogy határozzák meg a munkástanácsok jogkörét, állítsák vissza a sztrájkjogot és vonják ki a megye területéről az idegen had­erőket.

november 12:

• Az előző napon hozott határozatot Szabó Ervin vezetésével egy kb. 17 fős küldöttség vit­te fel Budapestre Kádárhoz.

november 14:

• A visszafoglalt megyei tanács épületének fegyveres őrzésében reggeltől részt vett Jecs­me­nik Andor és 13 társa is.
• Az este megérkező szovjet egységek letartóztatták és 4 napig Gödöllőn fogva tartották Jecs­menik Andort.

november 21:

• A 15 fős tröszti munkástanácsba a Nagybátonyi Bányaüzemből Csedő Antalt, a Nagy­bá­tonyi Szolgáltatótól Bogyai Vilmost, a Szorospataki Bányaüzemtől Szadvári Bélát, míg a Tiribesi Bányaüzemtől Chmell Ferencet választották. A testület 5 tagú intézőbizottságának az elnöke Szadvári Béla
• Szabó Ervin és Bogyai Vilmos tagja lett a megyei munkástanácsnak, sőt Szabó Ervint ezen testület elnökének is megválasztották.

november 26:

• Ülést tartott a szolgáltató vállalat munkástanácsa. Az ülésen a munkástanács működéséről, a Nagybudapesti Munkástanács előző napi értekezletén elhangzottakról és személyi kérdésekről volt szó. Ekkor választották meg Bogyai Vilmos és Szabó Ervin helyére Illés Kálmánt és Kispál Sándort.
• Az MTH tanárai közül az alábbiak álltak be karhatalmistának: Juhász András, Juhász Ká­roly, Kovács Miklós, Lantos Árpád, Szoboszlai Ferenc és Veres József.

 november 30:

• A megyei munkástanács ülésén elfogadott követelésekkel csak a nagybátonyiaknak sikerült feljutniuk a fővárosba. A küldöttség tagjai voltak: Árokszállási Ferenc, Beda József, Jecsmenik Andor, Kiss Andor, Koczka László, Palotási László, dr. Puskás Géza és Rusznyák Kálmán.

 november vége:

• A végleges munkástanács-választáson a szorospatakiak Kiss Istvánt választották meg titkárnak.

december 1:

• A bányatröszt központi munkástanácsa az itteni bányához tette át a székhelyét, miután az előző nap a karhatalmisták a tröszt salgótarjáni épületében szétkergették a testületet.

 december 4:

• A tröszti munkástanács a salgótarjáni központ műszaki vezetőivel, a kányási-, a ménkesi-, a nagybátonyi-, a szorospataki bányák, továbbá a szolgáltató, valamint az aknamélyítő munkástanácsainak küldötteivel és műszak vezetőivel tárgyalva úgy határozott, hogy – mivel a három napos leállás veszélybe sodorta a bányaüzemek mű­kö­dé­sét, illetve a gyárak, üzemek termelését – felveszik a munkát. Ennek ellenére az ott megjelentek azon aggályaiknak is hangot adtak, hogy a megyei munkástanács november 30-ai 8 pontos követelésére a kormánytól annak ellenére sem kaptak eddig választ, hogy közben az iparmedence 48 órán át sztrájkolt. Így nem látták a biztosítékát annak, hogy amennyiben mégis felveszik a munkát, lesz-e remény követeléseik teljesítésére, többek között a tiszti különítmények megtisztítására. Végül is a jelenlévők a sztrájk beszün­te­té­sét vagy annak további folytatását a munkahelyek dolgozóinak véleményére bízták, azon­ban a döntésről a munkástanácsoktól írásbeli jelentést kérték.

december 5:

• Szénhiány miatt ettől a naptól a bányavárosi iskolában szünetelt a tanítás.
• A Nagybátonyi Bányaüzem igazgatósági épületében szovjet tisztekkel és a kor­mány­ki­kül­döttel a karhatalom megtisztításáról tárgyalt a megyei munkástanács vezetése közel 100 fő jelenlétében. Mivel nem született eredmény, abban egyeztek meg, hogy délután Salgótarjánban folytatják a tárgyalásokat, amely megbeszélésen az üzemeket 2-2 fő fog­ja képviseli.

december 6:

• A Szorospataki Bányaüzem munkástanácsa Kupi Józsefet az ózdi, Kiss Istvánt és Berzák Józsefet a tatabányai munkástanácshoz, míg Beda Józsefet, Szabó Ferenc csoro-t és Keltai Józsefet a Nagybudapesti Munkástanácshoz küldte, hogy a megyei mun­kás­tanács nevében tájékozódjanak az ottani viszonyokról.

december 8:

• Korán reggel a megyei munkástanács küldöttségének tagjaként, Kollár Ernővel és Steigerwald Ottóval együtt Jecsmenik Andor is felutazott a Nagybudapesti Mun­kás­tanácshoz.
• A nagybátonyi üzemek dolgozói közül is több százan vettek részt a 46 ember halálát előidéző salgótarjáni tüntetésen.