Nemti

(A Ménkesi Bányüzemmel együtt.)

A Ménkesen történteket azért itt tárgyaljuk és nem Dorogházánál, ahová közigazgatásilag tartozott, mert a bányaüzem vezetőségének irodái a falutól kb. 6 km-re lévő Ilonabányán voltak, s ennek következtében a falu és a bányaüzem eseményeit lehetetlen volt szétválasztani.

október 24:

• A Salgótarjáni Járási Pártbizottság utasítására megbízható párttagokból megszervezték az üzemi őrséget, amely 3 szakaszból (kb. 30 fő) állt. Parancsnokai Bakos Sándor lacó függetlenített párttitkár, Susán Sándor üzemi személyzeti vezető és Szabó Imre bá­nyaigazgató lettek.

október 27:

• A bányászszakszervezet felhívására reggel a bányaüzem kb. 500 dolgozója ideiglenes munkástanács választásra gyűlt össze. (Egyes adatok szerint erre csak 29-én került sor, s a választás egyes források szerint úgy zajlott le, hogy a jelenlévők felkiáltással döntöttek az üzemi pártvezetőség és a szakszervezet közös névjegyzékén feltüntetett személyekről, akik közül csak párán voltak pártonkívüliek, míg más forrás szerint a jelenlévők nem fogadták el a kijelölt személyeket, s a választandók felét az üzem vezetősége, másik felét pedig a munkások javasolták.) A megválasztott munkástanács tagjainak száma 30 és 42 közötti volt, s a későbbi munkástanács elnök kivételével mind párttagok voltak. (Szabó Imre igazgatót, Bakos Sándor lacó párttitkárt és Pintér Gábor Antal üzemi bizottsági elnököt nem választották be a munkástanácsba.) Ugyanekkor megtörtént a munkástanács 7 tagú vezetőségének az ún. hetes bizottságnak a megválasztása is, amelyben Dorogházát: Katona László vájár, Pintér Imre aknász és Bakos József ágoston vil­la­ny­sze­relő; Nemtit: Fekete József joachim vájár; Lukács Vilmos lőmester; Mát­ra­mind­szentet: Hajas b. József vájár; Szuhát: Bakos Sándor illés képviselte. A munkástanács elnöke Katona László, elnökhelyettese Pintér Imre, titkára Bakos illés Sándor lett.
• A munkástanács kijelentette, hogy nem engedi meg az MDP működését az üzem területén, s ezért felszólította a párttitkárt, hogy a párthelyiséget adja át a mun­kás­ta­nácsnak. A párttitkár ezt követően annak ellenére is elhagyta az üzem területét, hogy a mun­kástanács és annak elnöke munkát kínált fel részére.
• A bányaüzemi, illetve a salgótarjáni események hatására este 5 óra körül a faluban is elkezdődtek a forradalmi események. A tüntetők a tanácsháza előtt gyülekeztek, körül­jár­ták a falut, majd az Ilona-bányán lévő bányaigazgatóság elé vonultak. Itt számos kö­veteléseik közül az egyik az üzemi-falusi őrség leszerelése volt. Ekkora azonban már ott volt mintegy 25 felfegyverzett bányászkatona, akiket az őrség a felvonulás hírére kért Salgótarjánból, s így a tömeg nem merte lefegyverezni az őrséget. (Félve a falusiak és az őrség esetleges összecsapásától, a fegyvereket végül is a bányászkatonák vették el az őrségtől és beszállították azokat Salgótarjánba.) A sikertelen lefegyverzési kísérlet után a tömeg visszament a tanácsháza elé, s a Rákosi- és Sztálin képeket, valamint a vörös zászlót elégette. Közben megkezdődött a forradalmi tanács tagjainak a jelölése Danyi Antal, Kiss András, Molnár János baka és Pintér Sándor farsang vezetésével. Két párttag kivételével a tüntetők elfogadták a jelölteket. A forradalmi tanács elnöke Pintér Ferenc, titkára Nagy Albert, a volt vb-titkár, míg tagjai többek között az alábbiak lettek: Durcsák Vince, Fekete Orbán, Galambosi Sándor tanár, Kiss András? Petre József, Pet­re József tutki, Petre Sándor és Pintér Sándor farsang. Megválasztották a 14, más for­rások szerint 16, fős nemzetőrséget is. Parancsnoka Danyi Antal, s ismert tagjai Fekete Ferenc joachim, Fekete Sándor regina, Handó Lajos, Molnár János, Nagy Sándor, Pintér Sándor subrik, Pintér Sándor farsang és Somogyi Dénes  Ezt követően Hajas Rozália tanítónő elszavalta a Nemzeti dalt, elénekelték a Szózatot, majd a tömeg szétoszlott.
• Vélt és talán valós személyi sérelmek miatt a felvonuláson való időleges részvétel után Pintér András, Pintér Balázs és Smelkó Ferenc betörte Szabó Imrének, a ménkesi üzem igazgatójának a lakásablakát.

október 27 és november 4 között:

• A munkástanács igazgatótanácsa döntésének értelmében a személyzeti anyagokat a fényképek kivételével elégették.
• Az üzem munkástanácsa is megszervezte saját gyárőrségét a fosztogatások ellen, s ré­szükre Salgótarjánból 5 fegyvert szerzett. Miután november elején ezeket bevonták tőlük, az őrséget vadászpuskákkal látták el.
• A bányászok már a munkástanács megalakulásakor, de ezt követően is követelték a kompromittált személyek leváltását. A bányászok név szerint is 14 fő leváltását kö­vetelték. Ezért a munkástanács több munkakört megszüntetett, de a leváltott dolgozókat nem bocsátotta el, hanem képzettségüknek megfelelő munkakörben helyezte el őket.
• A megyei szakszervezet elnökének felhívására összeállították a dolgozók követelését, hogy azokat összesítve, el lehessen juttatni a kormányhoz. A követeléseket Cserjési Miklós foglalta írásba.
• Kiss Andrást november 1-én, mint a falu delegáltját, beválasztották a Salgótarjáni Járási Forradalmi Nemzeti Bizottságba.

november 5-e után:

• A salgótarjáni járási rendőrkapitányság feloszlatta a falusi nemzetőrséget, a gyárőrséget pedig miután egyes tagjait elbocsátotta, saját felügyelete alá helyezte.

november 20:

• A bányaüzem Tóth Gyula vájárt jelölte a Nógrádi Szénbányászati Tröszt 15 fős köz­pon­ti munkástanácsába, akit másnap meg is választották tagnak.

november második fele – december eleje:

• A végleges munkástanács megválasztása: elnök ekkor is Katona László Titkárnak Pintér Imrét, tagoknak pedig többek között Horvát Jenőt, Molnár László szállítási fel­vi­gyá­zót, Pintér István és Szalai József vájárokat választották. Ez az ún. végleges munkástanács 1957. március 7-éig működött.