Forradalmi önigazgatás

Forradalmi önigazgatás
A vidék példaként tekintett a fővárosra, s ottani mintára Nógrád megyében is megalakultak a forradalomnak a budapestihez hasonlatos települési és munkahelyi önkormányzatai. A szétesett kommunista hatalmi szervek helyébe ezek a testületek léptek: a forradalmi nemzeti tanácsok, illetve bizottságok vették át a közigazgatás irányítását, a rendfenntartást és a lakosság ellátását.
A megye első, valóban forradalmi városi önkormányzata Balassagyarmaton jött létre október 27-én, szombaton. Salgótarjánban csak október 30-án sikerült az elvtársaktól megtisztított, őszintén forradalmi irányító szervet megválasztani. A Nógrád Megyei Nemzeti Bizottság alakuló ülésén elsősorban a salgótarjáni iparmedence küldöttei vették részt, ezért illetékessége is jobbára erre a területre koncentrálódott.
A forradalmi önkormányzatok megválasztásával a forradalom kezdeti, demonstrációs szakasza véget ért. Az új szakaszban a demokratikus működés feltételeit, illetve magát a demokratikus működést kellett megvalósítani. Ez nagyobb felkészültséget követelt a résztvevőktől, ezért általában képzett, tapasztalt, nemegyszer a közigazgatásban is jártas, érett korú férfiakat igyekeztek előtérbe állítani. Fontos feltétel volt, hogy nem kompromittálták magukat a Rákosi-rendszerben. Így sok kommunista párttag is feladatot kapott. A választások általában zsúfolt teremben zajlottak. Ez lehetett kultúrház, mozi, iskolai tanterem vagy vendéglő, kocsma. Szempont, hogy lehetőleg minden érdeklődő beférjen. Az önkormányzatok komoly hangsúlyt fektettek a rend és a béke fenntartására, és megszervezték saját fegyveres alakulataikat, későbbi elnevezéssel: a nemzetőrséget. Az új önkormányzati szervek önálló intézkedései két részre oszthatók: a forradalommal kapcsolatos intézkedésekre (pl. pártház községi tulajdonba vétele) és a közösségi-, egyéni sérelmek orvoslására (pl. téeszek feloszlatása). Az események általános mozgatóereje leginkább az igazságérzet és a hagyományos értékszemlélet érvényre juttatása volt.

Balassagyarmaton megalakult a megye első járási nemzeti tanácsa
A megye nagyobb települése közül Balassagyarmaton került sor elsőként nagyobb demonstrációra. Október 26-án a MÁVAUT dolgozóinak kezdeményezésére indultak el a város lakosai a kórház felé, ahol ledöntötték a szovjet emlékművet, majd visszatérve a városközpontba, a középületek faláról eltávolították a vörös csillagokat és zászlókat. Másnap a városi pártbizottság és a tanácsvezetés kezdeményezésére megválasztották a forradalmi tanácsot, mely kiáltványon tette közzé követeléseit. A jelenlévők – túllépve a hatalom szándékain – valódi forradalmi szervet választottak, mely kifejezte a város polgárainak akaratát.

Balassagyarmat forradalmi tanácsának vezetője
Október 27-én, a város üzemeinek és intézményeinek küldöttei a városi és járási nemzeti tanács elnökévé választották dr. Daróczi Gusztáv ügyvédet. Daróczi 1899-ben született, Hajdúböszörményben. Az első világháborúban megjárta a román, az albán és az olasz frontot, részt vett a Piavénál vívott harcokban. A háború végén zászlósként szerelt le. 1922-ben állam- és jogtudományi doktorátust szerzett. 1927-ben tette le az ügyvédi és a bírói szakvizsgát. Ezt követően különböző jogi pályákon helyezkedett el. Az 1930-as években került Balassagyarmatra, ahol az 1940-es évek elejétől ügyvédként működött. A koalíciós évek őrlődése közepette mind nagyobb szerepet és felelősséget vállal magára: előbb az FKgP megyei ügyésze, majd a párt balassagyarmati szervezetének ügyvezető elnöke lesz. Átéli az 1945-ös sikereket (közismert, hogy ekkor az FKgP szerezte meg a balassagyarmati voksok 80%-át) és részese a párt mélyrepülésének, a frakcióharcoknak, a kizárásoknak, a kisgazdapárt felszámolásának. Daróczi Gusztáv 1948 decemberében szüntette meg párttagságát. 1956-ig ügyvezetője volt az ügyvédi kamara balassagyarmati helyi bizottságának, illetve szervezőtitkára a Magyar Jogászszövetség helyi csoportjának. Az 1950-es tanácsválasztás eredményeképp a városi tanács tagja lesz és hamarosan a Hazafias Népfront Városi Bizottsága elnöki tisztjét is ő tölti be. Pozícióit addig megszerzett tekintélyének, a helyi közéletben betöltött súlyának köszönhette. Emberségét épp 1956-ban játszott vezető szerepe, személyének elfogadottsága igazolja vissza. A forradalom eltiprása után Daróczi Gusztávot és társait hadbíróság elé állították. Első fokon Gáspár Gyula hadbíró – aki halálra ítélte mások mellett Pálinkás (Pallavicini) Antalt is – 1958. március 14-én hozott ítéletet, Daróczit életfogytiglani börtönre ítélve. Hónapok teltek el a bitófa árnyékában, hiszen a másodfokú eljárásban nem egy forradalmár büntetését változtatták a legsúlyosabbra. Az idézőjeles “megváltást” 1958. június 17. napja hozta meg. A Legfelsőbb Bíróság a kiszabott büntetést jelentősen csökkentette. Daróczi Gusztáv abban a városban fejezte be mozgalmas életét, ahová családja és a forradalom emléke kötötte: Balassagyarmaton.

Megalakult Salgótarján Város Forradalmi Nemzeti Bizottmánya
A választásról készített jegyzőkönyvet szó szerint közöljük:
„Készült: Salgótarján Város Forradalmi Nemzeti Bizottmányának választási ülésén, 1956. november 2-án.
Jelen vannak: Az üzemek és intézmények Munkás Tanácsainak kiküldöttei, valamint a pártok képviselői, kb. száz – száztíz személy.
Az összegyűltek korelnököt választottak maguk közül, Dr. Németh György személyében, aki megnyitójában saját üldöztetéséről beszélt.
A jelenlévők közül kb. hetven – nyolcvan olyan személyt kellett kiválasztani, akik szavazati joggal éltek az intéző bizottság megválasztásában. Ez a hetven – nyolcvan tagból álló csoport volt a városi Nemzeti Bizottmány. Hogy ki kapott szavazati jogot, azt az egyes üzemek küldöttei saját maguk között döntötték el.
Ezután a szavazati joggal megbízottaknak egyenként fel kellett állni, és akire valamit tudtak mondani, vagy esetleg pártfunkciót viselt, azt a szavazati jogtól elvonták, illetve egyeseket a helyiség elhagyására utasítottak. (Andó elvtárs az MDP részéről, Kovács Vincze az Acélárugyár részéről.)
Az így megmaradt Nemzeti Bizottmány azután megválasztotta a jelölőbizottságot, amely bizottság javaslatot tesz az Intézőbizottság tagjaira. A Bizottmány a jelölő bizottságot úgy választotta meg, hogy azok már az intéző bizottságnak, mint tagjai szerepeltek.
A jelölőbizottság javaslatát a bizottmány titkos szavazás alá bocsátja, szavazás után az Intéző Bizottság tagjai az alábbiak lettek: A Nemzeti Bizottmány elnökként megválasztotta Dr. Németh Györgyöt. A Bizottság tagjai lettek: Pártok 2-2 képviselője, valamint a karhatalom részéről Grexa Lajos hivatalból lettek beválasztva.
Az MDP részéről a kiküldötteknek helyet hagytak, mert aki az ülésen jelen volt, nem találták megfelelőnek a bizottságba. Ugyancsak fenntartottak 2 helyet az ifjúság részére, valamint a bánya képviselőjének is.
A bizottság tagjai lettek még: Zavilla Viktor, Berkes József, Szentgyörgyi Zoltán, Horváth Lóránt, Dr. Daubner Kornél, Balázs László, Vincze György, Telek Ferenc, Farsang János stb.
A bizottság november 2-án a megválasztás után ülését bezárta, döntést nem hozott, hanem ülését november 3-ára halasztotta el.”

Megalakult a Megyei Nemzeti Bizottság
A forradalom első napjaiban a párt- és tanácsi vezetés – a hatalom megtartása érdekében – létrehozta a maga “forradalmi bizottságát”. Ez a szerv azonban működésképtelennek bizonyult, a “múlt erői” képtelenek voltak a megújulásra, hiteltelenek voltak. A vezetők egy része (pl. Hajdú József megyei párttitkár és az ÁVH vezetői) Csehszlovákiába disszidált, másik részük – kevés sikerrel – próbálta követni a gyorsan változó eseményeket, de a legtöbben visszavonultak, háttérbe szorultak és otthon várták a fejleményeket. Részlet a Szabad Nógrád október 29-i számából:
“Az ideiglenesen összehívott forradalmi tanács két ízben ülésezett. Ezen világosan kiderült, hogy összetétele nem megfelelő. Lehetetlenség, hogy ‘hivatalból’, választás nélkül üljenek benne egyesek, sőt vezessék is, amikor véleményük és az elmúlt napokban mutatott magatartásuk a forradalmi tanács feladataival szöges ellentétben áll! Bízhatjuk-e kecskére a káposztát?
Nem és nem! Új forradalmi nemzeti tanácsot [követelünk], amely bírja a nép bizalmát és cselekedni is tud!”
Mlinarik István írása a Nógrád Népe, október 31-i számában, az előző napi salgótarjáni történésekről: “Reggel nyolckor, amikor a küldöttek megérkeztek, még teljes tanácstalanság uralkodott… Senki nem tudta biztosan, mit kell csinálni, hogyan kell csinálni. Akkor felkiáltott valaki: Vigyázzunk, mert olyanok is vannak itt, akik nem ide valók!… Kik azok? Jöjjenek elő! Egymás után felálltak: Jakab Sándor, Fekete Ottó, majd a többiek. Beszéltek, de szavukban nem volt meggyőződés. Segítséget ígértek, de aligha tudtak volna segíteni abban, amit eddig gátoltak… Megkérdezték tőlük, kik hozták be Szlovákiából az Új Szót, ezt a forradalmunkat gyalázó, nívótlanul uszító szennylapot. És Jakab Sándor hazudott. Nem volt bátorsága igazat vallani”.
1956. október 30-án Salgótarjánban megalakult a nemzeti bizottság megyei szerve. A 11 fős testület elnöki feladatait Mlinarik István, a megyei tanács tisztviselője látta el, akit az előző napon a hivatal munkástanácsa tagjának is megválasztottak. A titkár Lénárt Andor tanár lett. Tagok voltak még:
dr. Garamvölgyi Antal, a kisgazdapárt volt megyei elnöke;
Kecskés Károly AKÖV-dolgozó (Szociáldemokrata Párt);
Kovács János vasutas (képviselte a nemzeti parasztpártot);
Sartoris Kálmán, akit a bányatröszt vezetésével bíztak meg;
Édes György gimnáziumi tanuló, az ifjúság képviseletében;
Bajtai Jenő tisztviselő, akihez a közigazgatás felügyelete tartozott;
Esztergomi Antal az ipari termelést felügyelte;
rövid ideig tag volt a bizottságban Laukó György is, a megszüntetett megyei tanács elnöke, mint a kommunista párt képviselője (helyére Cserháti József tanárt delegálták).
Tagja volt még a bizottságnak a megyei rendőr-kapitányság megbízott vezetője, Szabó István őrnagy is.
Az alakulásról így számolt be a Nógrád Népe október 31-i száma: “…a vita során kizárta magából azokat, akik az elmúlt napokban sem álltak a nép, a szabadság mellé… A nemzeti bizottság megszervezte a néphez hű karhatalmat kiegészítve az ifjúság és a munkásság fegyveres szerveivel, ezzel egy időben megszüntette az Államvédelmi Hatóságot. A nemzeti bizottság egyetért Nagy Imre és a kormány egyes tagjainak október 30-ai nyilatkozatával, de továbbra is követeli a szovjet csapatoknak az egész országból történő azonnali kivonását… Nógrád megyében kisebb rendbontásoktól eltekintve rend és nyugalom van. A megye lakossága hálával gondol azokra a hősökre, akik életük árán tették lehetővé, hogy hazánk újra szabad, független, demokratikus állam lett.”

Az Észak- és Kelet-magyarországi megyék egyeztető fóruma
1956. november 2-án megalakult az Észak- és Kelet-magyarországi Nemzeti Tanács, melynek székhelye Miskolcon, a Nehézipari Egyetemen működött. A nemzeti tanácsban a következő megyék delegáltak küldötteket: Békés, Borsod, Heves, Nógrád és Szolnok megyék, továbbá Miskolc megyei jogú város és a Nehézipari Műszaki Egyetem. Idézünk a tanács határozatából: „Azonosítjuk magunkat a szabadságharc célkitűzéseivel. Valljuk, hogy a szabadságharc hősi forradalmi küzdelem volt. Egyetértünk a Dunántúli Nemzeti Tanács megalakulásával. A legrövidebb időn belül létre kell hozni az Országos Nemzeti Tanácsot. A Nagy Imre által vezetett kormányt elismerjük és támogatjuk. A nemzeti tanács nem politikai párt, hanem a nemzet egységének és erejének megtestesítője a forradalom végső győzelméig.”