Pártok és munkás önszerveződés

Szerveződnek a demokratikus pártok

1. Felhívás a Független Kisgazdapárt tagjaihoz
„Felhívás a Független Kisgazdapárt tagjaihoz! Magyar Testvéreim! Újból szabadok vagyunk! Nyolc éve, hogy az önkény, a hallgatás száműzetésbe kergetett minden becsületes kisgazdapártit.
Most itt van újra a párt, és harcba szólít minden magyar parasztot, minden értelmiségit és minden munkást, aki a Kisgazdapárt célkitűzéseit magáévá teszi, hogy jöjjön, szervezze a pártot, segítse pártunkat, hogy újból millió és millió magyar igazi nemzeti követelése a magántulajdon, a szabad vallásgyakorlás, a tiszta demokrácia, a humanizmus legyen úrrá a nemzet életében. Magyar paraszt testvéreim! A vetés mellett szervezzetek, hogy újból erősek és nagyok legyünk! Minden faluban alakítsátok meg a pártot, utána a járási szervezetet, hogy mielőbb pártunk egész szervezete teljes erővel működjék. A salgótarjáni városi pártszervezet helyisége a katolikus templommal szembeni Tobola-ház. A városi szervezet megindítására dr. Majzik Béla kórházi forradalmi orvos, a párt ifjúsági szervezője kapott megbízást. Dr. Garamvölgyi Antal, a megyei nemzeti bizottság tagja, a Kisgazdapárt volt megyei ügyvezető elnöke.” (Nógrád Népe, 1956. november 1.)

Munkás önigazgatás
A munkahelyek tanácsainak tagjai ugyanúgy demokratikus választás útján, alulról indult kezdeményezéssel kaptak bizalmat, mint a városok és falvak forradalmi nemzeti bizottságaiban. A munkástanácsok is megszervezték saját védelmi csoportjaikat, a gyári fegyveres őrséget.
Az első munkástanácsok már a forradalom kezdetén megalakultak. Nógrád megyében október 27-én kezdődött meg a tömeges létrejöttük. Ekkor alakult meg például a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat, a Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltatóvállalat, a balassagyarmati Cserháti Állami Erdőgazdaság munkástanácsa.
Politikai szerepük jelentősen megnőtt a november 4-i, második szovjet invázió után. A szovjet tankokkal érkező Kádár-kormány politikai ellenpólusát képezték. A munkások kitartottak mellettük. Így a munkástanácsokat csak betiltani lehetett, megszüntetni nem.
Jellemző, szép példája a munkástanácsok tekintélyének a nagybátonyi szolgáltatónál történt eset. A munkások az év végi ünnepekre való tekintettel ugyanúgy jutalmat szavaztak meg letartóztatott munkástanácsi vezetőiknek, mint a köreikben tartózkodóknak.
A november 4-ei második, átfogó szovjet támadás ellen általános sztrájkkal tiltakozott az ország dolgozó népe. Nógrád munkásainak a bányák révén komoly szavuk volt. Itt volt a tél, szükség volt a szénre.
Egységesen fogalmazódott meg: amíg a szovjetek gátolják a nemzet önrendelkezését, addig nem lehet egyezkedni a Kádár-féle bábkormánnyal. A politikai patthelyzetben a munkástanácsok szerepe felértékelődött, s a bábkormány kénytelen-kelletlen engedélyezte a működésüket. A munkástanácsok működése talán sohasem volt annyira fontos, mint most. Tevékenységük koordinálását látták el megyei és regionális szervezeteik, s ebből a célból jött létre november 14-én a Nagy-budapesti Központi Munkástanács, amely az ellenállás fő legális központja lett.
A magyar munkástanácsok új hatalmi–igazgatási modellt kínáltak. Alulról kezdeményezve, demokratikusan épültek fel, tagjai a közösség bizalmát élvező munkásemberek voltak. Nem akartak se kizsákmányoló kapitalizmust, se szovjet szocializmust; olyan igazságosabb társadalmat akartak, amelyben valóságosan is érvényesülnek az érdekeik, nem csak szavakban.

Megalakul a Nógrád Megyei Munkástanács
„Jegyzőkönyv. Felvétetett 1956. november 21-én, a megyei tanácson megtartott megyei munkástanács-választó ülésén.
Jelen vannak a megyei és üzemi tanácsok delegáltjai.
Lénárt Andor polgártárs (Megyei Nemzeti Bizottság): „…bejelenti, hogy szükség van egy olyan szervre, amely a közüzemek munkástanácsait megyei viszonylatban összefogja.”
Vincze László polgártárs (Acélárugyár): „A megyei munkástanács dolgozzon együtt szorosan a megyei nemzeti bizottsággal!”
Szadvári Béla (Szorospataki Bányaüzem): „A múlt héten Kádár miniszter elvtársnál voltunk, nagyot csalódtunk benne. Azt mondta, hogy amit a kormány eldönt, azt a munkástanács nem másíthatja meg. Ugyanaz a helyzet, ami Rákosi idejében volt?!”