Az I. világháború ideje alatt 737-en vonultak be katonának, közülük 94-en (az 1926-os kérdőív szerint 89-en) estek el a harctereken.
1922. szeptember végén a képviselőtestület egy, a templom falába elhelyezendő emléktábla mellett döntött, mely tartalmazza az elesettek névsorát. 1923 májusára azonban megváltozott a döntésük, mert Fülöp József ezredesnek, a HEMOB megbízottjának ajánlására elfogadták Keviczky Hugó egyik emlékművét 250.000 koronáért, mely összeg felét ekkor már ki is fizették. A megyei törvényhatósági bizottság ez utóbbit hagyta jóvá. Egy év elteltével a szobrászművész arról tájékoztatta a község jegyzőjét, hogy a HEMOB-bal kötött megállapodás alapján az emlékmű nem készíthető el, mert csak az anyagár 7 millió koronával többe kerül, s jószerint ingyen dolgozik. A nagyközség úgy határozott, hogy megadja a kért összeget, mivel „a hősök emlékműve már minden nagyobb községben áll; kívánatos, hogy Érsekvadkert se maradjon el ezzel tovább”. 1925 novemberében a vadkertiek Vincze József szobrásszal egyeztek meg a talapzat kivitelezése, az emlékmű felállítása és körbekerítése, továbbá a nevek bevésése tárgyában 25.000.000 koronáért. A szobor vasúton érkezett a dejtári vasútállomásra a „művésztelepről”. Mivel az összeg igen magas volt a község számára, a főjegyző és egy képviselő-testületi tag ismét tárgyaltak a szobrásszal. Ennek eredményeként a művész 5 millió koronát engedett az árból. A község pedig 1926 tavaszára tervezte az emlékmű ünnepélyes átadását. 1926 áprilisában Keviczky Hugó levélben kérte a képviselő-testületet, hogy egy községi bizottság a műtermében tekintse meg az elkészült emlékművet „úgy esztétikai, mint a mű felállításának végleges kiviteli szempontjából”. Az ügy elhúzódott, mert az emlékmű felállítására csak 1928 májusában került sor. Ekkor azonban még néhány hibát ki kellett javítani és meg kellett tisztogatni a leleplezés előtt, ami 120 pengőbe került.
Az emlékművet 1967-ben áthelyezték a temetőbe, helyére pedig az a szovjet hősi emlékmű került, ami Balassagyarmaton a kórház előtt állt.
Forrás:
MNL NML V. 201. 69/1925, 79/1925, 13/1926, 25/1926 és 27/1928
MNL NML XXIII. 214. c. 7594-2/ 1967
Nógrád és Hont vármegye, Szerk.: Ladányi Miksa. Budapest, 1934. 192. p.
Készült Hausel Sándor: Nyugat-nógrádi falvak első világháborús emlékművei című, 2014-ben írt kézirata alapján.
Fotó: Lőrincz Melinda
Hősi halottak
Baumann Károly
Benyovics János
Berecz István
Berta Lőrinc
Boda Ignác bugár
Boda Ignác Károly
Boda Isván
Boda József
Boda Károly
Boda Nep. János
Brezniczki Gáspár
Buris István
Csabák Kálmán
Csabák Mihály
Csáki Márton
Vacho Mihály
Csernák Szilveszter
Dobák Sándor
Dombai Sándor
Dracsay József
Erdős István
Erdős Mihály
Fábián Ferenc
Farkas Fülöp
Gubriczki Sándor
Halaj Károly
Hives András
Hustyava Miklós
Jakubecz Gergely
Jakubecz Gyula
Jakubecz Károly
Vacho József
Kordics Béla
Kordics Gergely
Kordics Ignác
Kovács András
Kovács Balázs
Kovács Gábor
Kovács Géza
Kovács István
Kovács Orbán
Koza Ferenc
Krenács János
Kurfis Ignác id.
Kurfis Ignác ifj.
Laczkó János
Laczó István
Ungár Vilmos
Laczó Mihály
Lőrincz Gábor
Markó István
Márton Gyula
Márton János
Molnár Dezső
Molnár Gergely
Molnár Gyula
Molnár József
Nagy Ignác
Őszi István
Paczolai András
Palló Gyula
Papp László
Paulicsek Ignác
Paulovics Pál
Pálinkás János
Peichel Ignác
Pistyur Ignác
Pistyur József
Pistyur Mihály
Sipos János
Skrivanek János
Szabó György
Szabó János
Szabó József
Szabó Pál
Szarvas Mihály
Szenti István
Sztráka Ferenc
Temela Gergely
Tomis János
Trombitás István
Trombitás József
Urbán András
Urbán János
Valent András
Vitéz Gábor
Vitéz György
Vitéz János
Záhorszki Bálint
Záhorszki Boldizsár
Záhorszki Ignác
Záhorszki Mihály
Zemen Mihály
Bozsonyik András