A képviselőtestület két évvel az alispáni rendelet után 1924-ben foglalkozott először a hősi emlékmű ügyével. Ekkor emléktábla mellett döntöttek, amihez a terveket a HEMOB-tól szándékoztak kérni. Érdemleges nem történt az ügyben, mert 1929-ben újra tárgyaltak róla, és már mint hősi emlékmű szerepelt a tervek között. A 231 hadbavonult magyarnándori közül 42-en (az 1926. évi kérdőív szerint 15-en) estek el a harcmezőn, akiknek végül is 1933-ban állított emlékművet a község 770 pengős költséggel. Sorsának a II. világháború utáni alakulása országos ismertséget kapott. Történt ugyanis, hogy 1953-ban az emlékművön lévő címerkorona helyére egy vörös csillag került, amit 1956 levertek, majd ismét visszahelyeztek. A koronát a levételekor elásták, csak az 1980-as évek elején került elő, majd néhány éves huzavona után 1989-ben visszakerült eredeti helyére.
Forrás: MNL NML V. 224. 13/1924; 1929. 08.22.
MNL NML IV. 432. 480/1933
Nógrád és Hont vármegye. Szerk.: Ladányi Miksa. Bp., 1934. 230.p.
Sztrézs Erzsébet: Egy emlékmű metamorfózisa. In: Kovács Ákos (szerk.): Monumentumok az első világháborúból. Bp., 1991. 141-152.
Készült Hausel Sándor: Nyugat-nógrádi falvak első világháborús emlékművei című, 2014-ben írt kézirata alapján.
Hősi halottak
Bacskó János
Bucsu Imre
Bagyal Mihály
Bitter János
Benkó József
Császár Mihály
Csontos István
Fazekas Mihály
Fekete József
Juhász Lajos
Kertész Lőrinc
Kokavszki János
Koplányi János
Leszák József
Liptai János
Lengyel Dezső
Majdan Bertalan
Majdan Imre
Majoros László
Vrasko István
Nándori Ferenc
Nekecki József
Patrik Lajos
Pákozdi Mihály
Poroszka Ferenc
Petyko János
Poroszka István
Rostás Pál
Sramo István
Sramo János
Sramo Ferenc
Tamás Ferenc
Tamás János
Tóth János
Varga István D.
Varga Ferenc
Varga Károly
Zelenák János
Zelenák Vidor
Seres Mihály