Üdvözlet

 

Az indító képen a megyének nevet adó nógrádi vár régi falai közül kinyílik a táj. Előttünk a Cserhát lankái, mögöttünk pedig a Börzsöny kúpja és az Ipoly völgye. Annak túloldalán a Kárpátok egyre merészebben emelkedő vonulatai. Alig néhány kilométerre nyugatra a Duna, mely természeti akadály, összekötő kapocs, vízi út, de minden megjelenési formájában fontos szerepet játszott az ide települők életében. Keletre pedig a Cserhátot és Mátrát elválasztó Zagyva völgye, amely az Alföldre vezető évszázados útnak vonalát határozza meg.
Nehéz feladat olyan területi egységre közös jellemzőt találni, amely a felszíni, geológiai formák gazdag tárháza. Ezekhez az emberi fantázia gyakran legendákat kapcsol, történeteket mesél a tájból, tájról. Mint a nagy Palócnak keresztelt Mikszáth Kálmán. A Mikszáth-i táj és a valóság sokszor gyökeresen eltér, mégis a mesebeli táj a kedvesebb. Jelzőkkel illetjük, pedig tudjuk, hogy a jelzők ritkán pontosak. Talán van egy, amely közelít a lényeghez: sokszínűség.
Palócország, halljuk még most is, ha valaki nógrádiaknak akar kedveskedni. Azonban nemcsak palócok unokái éltek, élnek e tájon. Ősidőtől szlávok, régtől németek, és a török világ alatt és után még más nemzetiségűek, vallásúak, foglalkozásúak is itt ragadtak. Évszázados hagyományukkal nekik is kialakult már a tájhoz való viszonyuk, hisz döntően szülőföldjük is. Viszont milyen ez a viszonya, az identitása a nagyszámú ide sodródott, települt „gyütt-mentnek”? Egy idő után a környezet nyomot hagy az emberen. Érdeklődése túlnyúlik a mindennapokon, tágabb világában igyekszik tájékozódni, megismerni, elfogadni a lakhelyül szolgáló tájat. Mert valahol mindenki szeretne otthon lenni, biztonságban lenni. Stabilnak kell lenni, mint a haranglábnak. Ha meghúzzák a harangot, a nyelve ne csak ide-oda billegjen, hanem hangja erősen, öblösen messzire szóljon.
Lehet, hogy a mindenáron kritizálók számára kevés, szegényes, amit kínálunk a következőkben. Igyekeztünk a sokszínűséget a múlttal és jelennel is összekapcsolni. A virtuális térben – tájban ? – előny, hogy ezt folyamatosan tudjuk bővíteni, pontosítani.
Ez az indulás. Reményeink szerint hamarosan kiderül, mit kell, mit szükséges és mit lehetséges magunkkal vinnünk. Azonban soha ne feledkezzünk meg Ortega y Gasset spanyol filozófus intelméről: „A múltnak megvan a maga igaza. Ha nem adjuk meg neki, jön és követeli, és követeli ott is, ahol nincs igaza.”

error: Védett tartalom!