Róth Flóris

Bányamérnök, bányaigazgató. Róth Flóris Torontál megyében született, egy kocsigyártó iparos mester legkisebb fiaként. Tíz testvére volt. Elemi iskolai és gimnáziumi tanulmányait Temesváron kezdte, majd Selmecbányán folytatta. 1886-tól selmeci diákként tanulmányainak költségét óraadással kereste meg. Tehetséges, szorgalmas diák volt. Hamarosan a bányászati főiskola önképzőkörének alelnökévé választották, 1887-től a „bányászati irodalom pártoló egyesületnek” is tagja lett. 1890-ben végzett az akadémia bányamérnöki szakán jeles eredménnyel, majd 1894-ben jeles eredményű államvizsgát tett. Gyakorlati munkásságát a Monarchia egyik legismertebb, bányagépeket gyártó üzemében, a Kachelmann gépgyárban kezdte, ahol géptani ismereteit bővítette. Bányagépek tervezésével is foglalkozott, és részt vett egy zúzómű megépítésében. 1891-től lett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. alkalmazottja, ahol 47 évet töltött bányamérnökként. Kezdetben Gerber Frigyes bányaigazgatósága alatt az inászói bányakerület üzemvezető mérnökeként dolgozott. Munkája elismeréseként 1895-ben áthelyezték Petrozsénybe a bányához üzemvezető főmérnöknek, majd hamarosan igazgatóhelyettesnek. A nem sokkal korábban megszerzett petrozsényi bányánál Andreich János bányaigazgató és Róth Flóris igazgatóhelyettes feladata a bányászat megszervezése és az üzemek kiépítése volt. A feladatot olyan jól teljesítette, hogy 1899-től három éven keresztül a Magyar Általános Kőszénbánya Rt. budapesti központjába hívták műszaki tanácsadónak. 1902-től újra az SKB Rt. központi igazgatóságán dolgozott bányafelügyelőként, majd bányaigazgatóként. Szakmai munkája mellett, 1889-1902 között a selmeci választókerület országgyűlési képviselőjévé is választották. 1907-ben dr. Chorin Ferenc a petrozsényi szénbányák igazgatójává nevezte ki. Az 1911-ig betöltött tisztsége idején kórházakat, iskolákat, lakásokat, kaszinót építtetett, ezzel hozzájárulva Petrozsény fejlődéséhez. 1912-17 között újra a cég budapesti központjába helyezték, majd 1918-ban tért vissza Salgótarjánba. Itt dolgozott 1938-as nyugdíjba vonulásáig. Ezen évtizedek alatt kiemelkedő munkát végzett a szállítóberendezések és a bányaművek korszerűsítése terén. A bányászat terén végzett eredményes munkája elismeréseként 1918-ban bánya-tanácsosi címet, 1923-ban bányaügyi főtanácsosi címet kapott. 1923-ban az SKB Rt. igazgatósági tagjává választották, és megbízták a központi műszaki igazgatóság vezetésével. Több szakmai szervezetben vállalt szerepet: a Magyar Mérnök és Építész Egylet alelnöke, az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület Salgótarjáni Osztályának elnöke, 1934-40 között az OMBKE országos elnöke volt. Egyesületi elnökként 1938-ban megalapította a „Péch Antal- serleget”. Róth Flóris nemcsak a bányászat és Salgótarján fejlesztésében vállalt hatalmas szerepet, hanem a vármegye közügyeiben is. Salgótarján 1936-ban díszpolgárrá választotta, bányamérnöki tevékenysége elismeréseként megkapta a Magyar Érdemkereszt Középkeresztjét, továbbá Nógrád és Hont vármegyék megyebizottságának örökös tagjává választották. Nevéhez fűződik a zagyvarónai erőmű bővítése, a kisterenyei és a kazári bányák megnyitása, a kisterenyei brikettgyár, és öt modern szénosztályozó létesítése. Kulturális és szociális intézmények mecénásaként is ismert volt. Az idős bányamérnököt hamis vád alapján 1945-ben a politikai rendőrség őrizetbe vette, egy hét után szabadon engedték, majd újra előállították. Bár a vád hamisnak bizonyult, mégis kitelepítették; méltatlan körülmények között, hosszú betegség után 90 évesen hunyt el Mezőberényben. Emlékét a Salgótarjáni Pantheonban 2000-ben felállított bronzszobor őrzi (Molnár Péter alkotása).
Róth Flóris (Nagykikinda, 1865. január 27.- Mezőberény, 1955. március 17.)

error: Védett tartalom!