Schneider Miklós

Dr. Schneider Miklós 1933-ban született Székesfehérváron. A levéltárral már igen korán megismerkedett: hiszen- ahogy egy interjúban is kifejtette – iratok között nőtt fel. Édesapja, a történelem-földrajz szakos végzettségű id. Schneider Miklós 1928-tól Fejér megye, később 1936-tól Vas megye főlevéltárnoka volt haláláig, 1945-ig. Kutatásai során helytörténettel és nemesi családtörténettel foglalkozott. Munkájának értékét jelzi Niedermann Imrének, Nógrád megye főlevéltárnokának hozzá íródott 1936-ban kelt levele, melyben sajnálta, hogy a levéltáros gyűlésen nem tudott személyesen megismerkedni vele és megköszönte az általa készített nemesi összeírások egy kötetét. Az idősebb Schneider Miklós sokrétű érdeklődésére utal az is, hogy török és szuahéli nyelvű meséket is fordított. Jól ismert volt a nagybátyja, Pleidell Ambrus neve is, aki tanulmányait a budapesti egyetemen végezte és 1922-ben bölcsészdoktori oklevelet szerzett. Utána egy évig a bécsi Collegium Hungaricumban folytatott gazdaságtörténeti és középkori várostörténeti kutatásokat. Hazatérésétől kezdve az Országos Levéltárban dolgozott. Szerkesztője volt a Levéltári Közleményeknek is.
Az ifjabb Schneider Miklós a gimnáziumi évek után a budapesti pedagógiai főiskola orosz szakát végezte el 1955-ben. Közben egy évet a szegedi teológiai főiskolán is eltöltött. 1955-től Jobbágyiban kezdett el tanítani. A tanítói évei alatt megszerezte a szegedi főiskolán a történelem diplomát is. 1956-ban megnősült, feleségül vette Murvai Rozáliát, házasságukból egy gyermek született: Andrea.
1958-ban, némi puhatolózást követően, a Szentesi Állami Levéltárba került. Szentesi évei alatt levéltári őrként, majd segédlevéltárosként, végül levéltárosként dolgozott. Egy nagyon jó barátja, Szabó Ferenc Békés megyei levéltárigazgató szerint az akkori viszonyok között természetes volt, hogy a levéltárosok a magasabb szintű tudományos feladatokkal együtt a fizikai, az adminisztratív és az ügyfélszolgálati munkát is elvégezték.
Közben a szegedi tudományegyetem történelem-orosz szakán diplomázott, és a Levéltárak Országos Központja által szervezett levéltáros tanfolyamot is elvégezte. Ezen időszakban a Levéltári Szemlébe és a helyi sajtóba írt helytörténeti témájú cikkeket. Részt vett önálló kiadványok elkészítésében is. 1961-ben kéthetes romániai tanulmányúton vett részt, 1963-ban a bécsi Collegium Hungaricumba kapott egy hónapos ösztöndíjat. 1966-ban Jugoszláviában, a zentai levéltárban is járt, ahol egy nagyon jó barátra tett szert Dobos János levéltáros személyében.
1967-ben hallotta először hírét annak, hogy az 1951-ben Budapestre szállított nógrádi levéltárat a megye vissza kívánja költöztetni Salgótarjánba. A Budapestre került megyei levéltár Salgótarjánba történő telepítésének gondolatával már korábban foglalkoztak, mivel maga a befogadó Pest Megyei Levéltár is helyhiánnyal küszködött. A levéltár akkori vezetője, Lakatos Ernő is javasolta a visszaszállítást. Hosszú vívódás után 1967-ben kristályosodott ki a vezető testületek elhatározása a költözésről.
Schneider Miklós önéletrajzában a következőket írta: „Mivel Nógrád megyéről kellemes emlékeim voltak a pályakezdés éveiből (nem utolsósorban a hegyes vidéket is sokkal jobban szeretem, mint az Alföldet), felajánlkoztam a Nógrád Megyei Levéltárban folytatandó tevékenységre”. 1968. január 1-jétől a Nógrád Megyei Levéltár igazgatója lett és egy munkatárssal kezdte meg a tevékenységét. Horváth István szavai szerint a szakmai munkát a nulláról kellett kezdenie a munkahelyén, az ideiglenesen rendelkezésre álló épületben, a volt bányai kórház igazgatósági épületében. 1968 februárjától egészen őszig tartott a kb 1100 folyóméternyi anyag szállítása. Ezen kívül a levéltári átadásra váró iratanyag mennyisége is jelentős volt a megye területén. Schneider Miklós úgy vélte, hogy az intézmény legfontosabb feladata a helytörténeti kutatás munkálataiba való bekapcsolódás, a jó kapcsolat kiépítése a pedagógusokkal, köztük a történelemtanárokkal, a hazai tudományos élet törekvéseinek ismerete nemzetközi kitekintéssel. A szakmai bezárkózás helyett a levéltár nyitottságát tartotta fontosabbnak.
Az ő nevéhez fűződik az Adatok és források a Nógrád Megyei Levéltárból című sorozat elindítása:
1970-től a Magyar Történelmi Társulat Nógrádi Csoportjának elnöke volt, 1972-től a Palócföld szerkesztőbizottságának tagjaként is dolgozott, a folyóirat Hagyomány című rovatát vezette. Nógrádi Honismeret című kiadványt is szerkesztette. 1972-ben tette le a bölcsészdoktori szigorlatát, disszertációjának témája: Salgótarján a Horthy-korszakban /Gazdaság, társadalom és politika főbb vonásokban/. A disszertáció Salgótarján városmonográfia egy fejezetének némi átalakításából született.
Szorgalmazta a levéltár férőhelyeinek bővítését, így 1974. január 2-án a balassagyarmati fióklevéltár is megkezdte a működését.
1980-ban elkészült a salgótarjáni új múzeumépület, így a levéltár rendelkezésére bocsátották a szomszédban álló, korábban múzeumnak használt épületet. A teljes birtokbavételt dr. Schneider Miklós már nem érhette meg, 1981 kora nyarán, június 16-án váratlanul elhunyt.
Dr. Schneider Miklós (1933-1981) levéltáros-történész