Sréter János

Cserhátsurányban látott napvilágot 1806. január 12-én. Édesapja Sréter József táblabíró, édesanyja Gosztonyi Antónia. Nem alkalmaztak mellette tanítót, az édesapja 8 éves koráig maga nevelte a fiát. Ezt követően a nagyhírű evangélikus intézménybe, a selmeci líceumba került, melynek elvégzése után Pesten tanult jogot. Számos más dolgot is elsajátított: gitározás, zongorázás, festés. Megtanult franciául, spanyolul, olaszul, angolul, illetve elboldogult a portugál és a svéd nyelvvel is. Ügyvédi vizsgát 1826-ban tette le és ugyanebben az évben Nógrád vármegyében tiszteletbeli aljegyzőnek nevezték ki. 1828-ban másodaljegyző lett. Az 1830-as évek elején megalakult Nemzeti Intézet titkára lett 8 éven keresztül.
1836-ban első aljegyző lett, majd 1839-ben Huszár Józseffel közösen Nógrád vármegye alispánja lett. Azonban 1841-ben Huszár József meghalt, így egyedül látta el a tisztséget. 1842 márciusában Sréter János Losoncra utazott, ahol az ott dúló kanyarójárvány őt sem kerülte el. 1842. március 27-én hunyt el. Mivel nem nősült meg, vele kihalt a Sréter család ezen ága is.
Két műve maradt hátra: az egyik az 1839-ben íródott Visszaemlékezések. Ezt édesapja jelentette meg 1842-ben. 1841 végén Sréter János felkérést kapott a vármegyétől, hogy terjesszen elő jelentést arról, hogy a legutóbbi országgyűlésen elfogadott törvények és ebből következőleg kiadott vármegyei határozatok hogyan kerültek végrehajtásra. Ezzel kezdetét vette az éves alispáni jelentés gyakorlata, melyet más vármegyék is átvettek. A jelentés 1842-ben Pesten jelent meg: Nógrád megye beligazgatási állapotjáról hivatalos jelentés a második alispány által címmel.
Sréter János (1806-1842) Nógrád vármegye alispánja