Pulszky Ferenc

Édesapja cselfalvi és lubóczi Pulszky Károly Emmanuel, Sáros megye táblabírája, jómódú köznemes, édesanyja komlóskeresztesi Fejérváry Apollónia. Anyai nagyapja, Fejérváry Károly jelentős műgyűjtő volt, akit elsősorban az oklevelek, kéziratok és régiségek érdekeltek. A gyermek Pulszky Ferencre nagy hatást gyakorolt anyai nagybátyja, Fejérváry Gábor. A gyermektelen nagybácsi fiaként szerette Ferencet, segítette a fiú tanulmányait, aki Eperjesen németül kezdte meg az iskoláztatást. Magyarul anyai nagyanyjától Komlóskeresztesen, majd Miskolcon tanult. Nagybátyja arra törekedett, hogy a gyermekből európai műveltségű hazafi váljon. 1829-ben hozzájuk költözött Eperjesre, magával hozva gazdag könyvtárát és régiséggyűjteményét. Pulszky Ferenc jogi tanulmányokat folytatott, és 19 évesen sikeresen letette a vizsgáit. Ezután nagybátyjával hosszabb európai utazást tett, jártak Bécsben, Münchenben, múzeumokat és képtárakat látogattak, megcsodálták az itáliai antik kultúrát. Itáliából hazatérve 1834-ben részt vett a pozsonyi országgyűlésen, mint báró Vay Miklós jurátusa. Az országgyűlés szónokai közül Kölcsey Ferenc gyakorolta rá a legnagyobb hatást. Ahogy visszaemlékezéseiben írta: „Ő magyarosított meg érzelmeimben”. Ettől kezdve magyarul írta feljegyzéseit, naplóját. 1835-ben sikeres ügyvédi vizsgát tett, és hamarosan az országgyűlési ifjúság egyik vezéralakjává vált. Ekkor határozta el, hogy ő is az ország közügyeivel akar foglalkozni. Kezdésnek Sáros vármegye aljegyzője lett, de nem sokáig töltötte be e hivatalát. 1836-ban több hónapos európai utazást tette nagybátyjával (Ausztria, Németország, Franciaország, Hollandia, Anglia, Skócia és Írország). Angliai útirajzait 1837-ben jelentette meg, amely nagy elismerést aratott. 1838-tól rendszeresen publikált az Athaeneumban és az Augsburger Allgemeine Zeitungban. Elismerésként 24 évesen a Magyar Tudóstársaság (a későbbi MTA) levelező tagjává választotta. Pulszky Ferenc az 1839-40-es országgyűlésen fontos szerepet vállalt a váltójog és a későbbi büntető törvénykönyv megalkotásában. A következő években számos közgazdasági, politikai és tudományos cikket írt, a Kossuth szerkesztette Pesti Hírlapba is. Egy újabb itáliai utazás után 1845-ben Bécsbe költözött. Itt ismerkedett meg egy neves bankár leányával, Walter Teréziával, akivel hamarosan összeházasodtak. A jelentős hozománynak köszönhetően kastélyt és birtokot vásároltak Szécsényben (a korábbi Forgách-kastélyt). Az 1848. március 15-ei események híre Szécsényben találta a Pulszky házaspárt. Ferenc azonnal Pestre utazott, ahol beválasztották a Közcsendi Bizottmányba, majd az első felelős magyar kormány egyik államtitkára lett. A Batthyány-kormány lemondása után az Országos Honvédelmi Bizottmány tagjaként a földművelés-, ipar- és kereskedelemügy vezetésével bízták meg. Amikor a kormány Debrecenbe költözött, Pulszky Lengyelországon keresztül Londonba utazott, hogy elérje a magyar forradalom támogatását Anglia részéről. Ezt a célt nem sikerült elérnie; cikkeivel viszont sikerült az angol közvéleményt a magyar ügy mellé állítani. A szabadságharc bukása után lord Palmerstonon keresztül elérte, hogy Anglia tiltakozzon a menekültek kiadatása ellen. Családjával Londonban telepedett le, felesége emlékiratai angolul nagy sikert arattak, házuk az emigráció központja lett. Az 1850-es években Pulszky az emigráció egyik legtevékenyebb alakja lett, elkísérte Kossuthot amerikai útjára, cikkeket írt, a londoni tudományos életbe is bekapcsolódott. 1861-ben Firenzébe költözött, és ebben az időszakban már jó kapcsolatot ápolt Deák Ferenccel. Foglalkoztatta a hazatérés gondolata, de nem akart amnesztiát kérni. Közben rokonsága erőfeszítéseket tett, hogy elkobzott javaikat, elsősorban a szécsényi birtokot a család visszakapja. 1866-ban a családjában történt betegség és halálesetek miatt kérte, hogy hazatérhessen. Ferenc József ezt engedélyezte is báró Eötvös József közbenjárására. Egyik fia, lánya, és felesége elvesztése után rövid időre visszatért Firenzébe, majd Magyarországra költözött. Ferenc József csak annyit kért tőle, hogy ne zavarja meg a kiegyezés folyamatát. Pulszky a kiegyezés híve lett, Deákkal együtt tervezték meg a koronázási ünnepséget. 1869-ben Szécsényben országgyűlési képviselővé választották, majd a Nemzeti Múzeum igazgatója lett. Pulszky 25 éves igazgatósága alatt vált a múzeum európai hírű kulturális intézménnyé. 1873-ban nagy sikerrel szerepeltek a bécsi világkiállításon is. Ő szorgalmazta több jelentős gyűjtemény állami megvásárlást, ezzel megalapozva az Iparművészeti és a későbbi Szépművészeti Múzeum létrejöttét Az 1870-es évektől működő múzeumi szalonja a pesti társasági élet központjává vált. Emellett a Magyar Tudományos Akadémia osztályait is vezette. Élete utolsó éveiben a Magyarország archeológiája című művén dolgozott, amely 1897-ben jelent meg két kötetben. Ez a mű a magyar régészettudomány első nagy összefoglalása. 83. születésnapja előtt néhány nappal hunyt el, a Kerepesi temetőben szerettei mellé temették.
Pulszky Ferenc (Eperjes, 1814. szeptember 17.- Budapest, 1897. szeptember 9.) politikus, régész, műgyűjtő.