Csohány Kálmán

Grafikus, Munkácsy-díjas (1964, 1967), érdemes művész (1974). Salgótarjánban érettségizett. A II. világháborút Csíkban fakitermelőként élte át, 1945-46-ban Pásztón vasúti pályamunkásként dolgozott, 1946-47-ban Nagybátonyban volt szénbányász. 1947-1952 között a Képzőművészeti Főiskolán tanult, Koffán Károly, Hincz Gyula, Ék Sándor és Konecsni György irányításával. A magyar művészek érdekeit képviselve vett részt a művészeti közéletben, 1975-től haláláig a budapesti Képzőművészeti Szakközépiskolában tanított.
A hatvanas évek grafikus nemzedékének egyik meghatározó egyénisége volt. Rézkarcain, tusrajzain és litográfiáin a népi szimbolika érzelemgazdag, tömör balladai hangvétellel jelenik meg. Az indulatteli, ugyanakkor szűkszavú grafikai vonalvezetés komor, fájdalmas látomásait közvetítik.
Visszatérő motívumai: madarak, fák, szárnyas angyalok, kapuk. Fontosabb képgrafikái: Bezárt kapuk (1964); A Katona (1965); A Fekete bárány (1965); Őszi fények (1967); Szorongás (1973); Tojásszedő (1973); Falum eltűnt figurái (1975); Ketten (1975); Cigánydalok-sorozat (1977).
Könyvillusztrátori tevékenysége is jelentős, a magyar és a világirodalom remekműveihez készített nagyszerű illusztrációkat (Szaltikov-Scsedrin: Külföldön c. könyve; Tamási Áron, Tersánszky J. Jenő, József Attila, Áprily Lajos, Kassák Lajos, Illyés Gyula, Déry Tibor művei).
Festett síkkerámia terveit Hódmezővásárhelyen égette ki. 1952 óta a magyarországi és külföldi tárlatok és nemzetközi grafikai biennálék rendszeres kiállító művésze volt. 1964-ben nagyobb anyaggal vett részt a Velencei Biennálén. Fontosabb kiállításai Bp.-en 1965-ben, 1973-ban, 1978-ban voltak. Külföldi kiállításait Ausztriában, Olaszországban, Bulgáriában és Lengyelországban rendezték meg. Művészete elismeréseként 1958-1961. között Derkovits-ösztöndíjat kapott. 1967-ben a Miskolci Grafikai Biennálé nagydíját, 1971-ben a Dürer-kiállítás nagydíját, 1972-ben a Dózsa-kiállítás I. díját nyerte el. Tornyai-plakettel 1970-ben, Munkácsy-emlékéremmel 1975-ben tüntették ki. Emlékkiállítását 1980-ban Miskolcon és Debrecenben, 1981-ben a budapesti Vigadó Galériában és az olaszországi Alfonsinében, 1982-ben a Magyar Nemzeti Galériában rendezték meg.
Szülővárosában, a Pásztói Múzeumban nyílt kiállítóhelyként a Csohány Kálmán Galéria 2001-ben, ahol a több száz nagyságrendű rajzok, akvarellek, litográfiák és kerámiák kerülnek bemutatásra a nagyközönség számára.

Csohány Kálmán (Pásztó, 1925. jan. 31. – Bp., 1980. ápr. 2.)

error: Védett tartalom!