Rózsavölgyi Márk

Zeneszerző, hegedűművész. Kereskedőcsaládból származott. Korán megkezdett hegedűtanulmányait Prágában fejezte be, ahol egy ideig szépírással tartotta fenn magát. 1808-ban Pestre került, ahol mint első hegedűs működött a magyar színjátszó társulatnál. 1813-ban Bajára költözött, itt volt a székhelye az 1819-i tűzvészig. Ekkor Pécsre ment, majd Temesváron a színházi zenekar hegedűse volt. 1821 – 33 között ismét Baján élt. Közben majd az egész országot bejárta mint hegedűművész. Szerzeményei ismertté váltak, több gyűjteményes kiadványban helyet kaptak. A verbunkos zene egyik utolsó, igen magas színvonalú képviselője volt; egyben az első csárdás-komponistánk. Rózsavölgyi nemcsak tehetséges zenész volt, de hamar felismerte azt, hogy a magyar parasztság népzenéje nemcsak „felgyűjtésre” érdemes, hanem a magas kultúra zenéjébe beemelendő, egyedülálló lehetőség. A csárdás atyjaként elhíresült zeneszerző, a legismertebb magyar tánc motívumait komponált műveiben használta fel és tette széles körben ismerté a korabeli társasági élet elit köreiben. 1824-ben Rózsavölgyi Márk kapcsolatba került a Veszprémvármegyei Zenetársasággal. E társaság azzal a céllal alakult, hogy összegyűjtse, és a Magyar Nóták Veszprém Vármegyéből c. sorozatban nyomtatásban is közkinccsé tegye a magyar nemzeti muzsika értékeit. A 136 magyar táncot tartalmazó füzetben Rózsavölgyinek 18 műve látott napvilágot. A tizenöt kisebb kiadványban közölt Magyar Nóták nem a mai értelemben vett „magyar nóták”, a sorozat a magyar zenetörténet szempontjából nézve is igen jelentős. Rózsavölgyi 1808-ban Pestre költözött, ahol egy nagykereskedőnél könyvelő lett. Nagyon hamar Pesten is felfedezték kiváló zenei képességeit, virtuóz hegedűtudását, s meghívták a Magyar Színházhoz hegedűsnek, az előadások zenei irányítójának. 1812-ben az Angyal Bandi bemutatójának plakátján már zeneszerzőként olvashatjuk a nevét.
Haláláig szoros barátság kötötte Petőfihez, aki 1844-ben a Magyar Divatlapban elismerő cikket írt játékáról, majd halálakor költeményben örökítette meg alakját. (Petőfi Sándor: Rózsavölgyi halálára) Sírja a budapesti Kozma utcai izraelita temetőben található.
Rózsavölgyi élete és munkája fontos példa az utókor számára is a különböző kultúrák közös motívumkészletének megragadására, valamint a nemzeti szimbólumrendszerek, jelen esetben a magyar néptánc (csárdás és verbunk) motívumainak mélyebb megértésére, összeegyeztethetőségére. A családi hagyományt fia, Rózsavölgyi Gyula vitte tovább, aki a Rózsavölgyi és Társa zeneműkiadó megalapításával jelentősen hozzájárult a magyar zene világhírnevéhez.
Rózsavölgyi Márk, Rosenthal Marcus eredeti neve (Balassagyarmat, 1787 v. 1789 – Pest, 1848. jan. 23.)

error: Védett tartalom!