Tolnay Klári

Kétszeres Kossuth-díjas magyar színésznő, érdemes és kiváló művész, a Halhatatlanok Társulatának örökös tagja. Első férje Ráthonyi Ákos rendező, második férje Darvas Iván Kossuth-díjas színművész volt. Szülei dunaszentgyörgyi Tolnay István földbirtokos és Siess Eleonóra volt, két évvel idősebb bátyja, György hivatásos katonatiszt lett.
Bár Tolnay Klári a fővárosban született, a Nógrád megyei Mohora faluban töltötte gyermekkorát a család középbirtokán. Elemi iskoláit is Mohorán végezte, majd 1924-től Balassagyarmaton mint bejáró diák megkezdte polgári iskolai tanulmányait. Négy évvel később, 1928-ban Nyíregyházára került a katolikus felekezetű Angolkisasszonyokhoz majd újabb két év következett Debrecenben, ahol felsőkereskedelmi tanulmányokat folytatott, 1932-ben itt érettségizett. Időközben elszegényedtek, és a család 1930-ban Debrecenbe költözött. Ekkor kivették az Angolkisasszonyok felsőkereskedelmi iskolájából és egy hasonló típusú, ám világi intézmény tanulója lett Debrecenben. A szigorú zárdai éveket követően szülei igyekeztek őt visszavezetni a világi életbe. A kor neves írója, Bókay János a Budapesti Hírlap felelős főszerkesztőjeként fölajánlotta a szülőknek, hogy magával viszi Budapestre. 1934-ben a Vígszínház felvételt hirdetett fiatal lányok részére. A meghallgatás után Gaál Béla Meseautó című filmjében kap szerepet, és az ő javaslatára ekkor veszi fel a Klári nevet. Így filmszínészként indult karrierje a Hunnia Filmgyárban, majd ezután vették át a Vígszínházba. Eleinte naiva szerepeket osztottak rá. Egészen 1946-ig a társulat tagja volt, ekkor két évet a Művész Színháznál töltött, majd 1948–49-ben visszatért a Vígszínházba, ezúttal társigazgatóként Somló István és Benkő Gyula mellett, akiket Révai József miniszter rendeletére neveztek ki Jób Dániel helyére. 1950-től haláláig a Madách Színházban szerepelt. A kilencvenes években másodvirágzását élte karrierje. Gyakran foglalkoztatott szinkronszínész is volt, a nyolcvanas-kilencvenes években számtalan idősebb nőalakot formált meg.
Mohorán 2000-ben nyitotta meg kapuit a Tolnay Klári Emlékház, ahol fényképei, személyes használati tárgyai, családi ereklyéi és nagy sikert aratott színházi előadásokat idéző ruhái láthatók.
Díjai, elismerései: Érdemes művész (1950), Kossuth-díj (1951, 1952), Kiváló művész (1954), Magyar Filmkritikusok Díja ― Legjobb női alakítás díja (1965), Pro Arte-díj (1972), SZOT-díj (1972), Erzsébet-díj (1987), Magyar Művészetért díj (1990), A Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztje (1992), A Halhatatlanok Társulatának örökös tagja (1996), Budapest díszpolgára (1997), Magyar Örökség díj (1997), Déryné-díj (1997), Belváros-Lipótváros díszpolgára (1997), Nógrád megye díszpolgára (1998)
Tolnay Klári (születési neve: Tolnay Rozália) (Budapest, 1914. július 17. – Budapest, 1998. október 27.)

error: Védett tartalom!