Velics Antal

Orvos, orientalista, 1855. március 14-én Szécsényben látott napvilágot. Édesapja Velics Antal ügyvéd édesanyja Haynald Teréz. Nagybátyja pedig Haynald Lajos kalocsai érsek volt. Mivel édesapját – a Forgách-uradalom, majd a megyei törvényszék Szécsényre kinevezett ügyvédjét – 1859-ben elveszítette, neveltetéséről Haynald Lajos gondoskodott. Orvosi tanulmányait a budapesti, bécsi és a párizsi egyetemen végezte. 1879-ben Budapesten avatták orvosdoktorrá és a Rókus Kórházban praktizált. Gyakorló orvos lett, de szabad idejében nyelveket tanult. Páratlan nyelvérzékkel rendelkezett, a gyakorlatban használt német, francia, latin, görög nyelvek mellett megtanult arabul, törökül, héberül is. Nyelvismeretét egyiptomi és keleti országokban tett utazásai során is bővítette. Évekig élt Kínában, Japánban és Mexikóban. Tudományos tevékenységét illetően egyrészt a nyelvtudomány érdekelte. Művei főleg németül jelentek meg, elsősorban nyelvtörténettel foglalkozott. Másrészt a nevét az tette híressé, amikor – feltehetően Marsigli gróf jóvoltából bécsi császári könyvtárba került – török kincstári defterek (adónyilvántartások) szövegét lefordította és adta ki két kötetben Kämmerer Ernővel együtt 1885—1890-ben. A Turáni Társaságnak 1910-es megalakulásától kezdve tagja volt. 1915. február 15-én öngyilkosságot követett el budapesti otthonában.
További főbb művei: Török levelek a kismartoni levéltárból, 1607 — 1643. Történelmi Tár, Bp., 1885., Über die Urquelle aller Sprachen. Leipzig, 1900.
Velics Antal (1855-1915)

error: Védett tartalom!