Zenthe Ferenc

Nagyapja még Rameshoffer változatban írta családi nevét, névmagyarításakor apai nagyanyja nevét vette fel. Gyermekkorát Salgóbányán töltötte, családja 1930-ban Budapestre költözött. A ciszterci rend egri Szent Bernát Gimnáziumában érettségizett 1938-ban, a budapesti József Nádor Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (NMGE) Közgazdaság-tudományi Karán (1938–1941), a Színművészeti Akadémián tanult (1941–1942). Erdőmérnöknek, majd közgazdásznak készült, három évet a budapesti közgazdaság-tudományi egyetemen is tanult, de az utolsó évben, szülei tudta nélkül, a jogásznak készülő barátjával, Pécsi Sándorral közösen felvételiztek Színiakadémiára. Két év után megszakította tanulmányait, a II. világháborúban katonai szolgálatot teljesített, az összeomlás után sem folytatta az iskolát, rögtön Pécsre szerződött. Pécsett, Győrött és Debrecenben játszott (1945–1952), majd szinte haláláig a budapesti Madách Színházban.
A 20. század második felének egyik legnépszerűbb művésze, romantikus hősök, történelmi kalandfilmek hiteles megformálója. Első fontos szerepét Pécsett játszotta (Fred, Christie, Agatha: Tíz kicsi néger, 1947), majd pályája kezdetén, vidéki színtársulatoknál, elsősorban karakterfigurákat alakított. Igazán ismertté az 1950-es évek filmjei révén vált: a 2×2 néha öt (1954) c. moziban Kerekes András aranykoszorús sportrepülőt, a Gábor diákban (1955) a címszereplőt játszotta. Mindkét film a korszak legnézettebb alkotása volt. Népszerűségéhez hozzájárult még az 1959-ben indult A Szabó család c. rádiós sorozat. Zenthe Ferenc játszotta továbbá a Magyar Televízió első filmsorozatának főszerepét, A Tenkes kapitányát, 1963–1964-ben. A Magyar Televízió első teleregényében (Szomszédok, 1987–1999) szintén az egyik főszerepet kapta. Szinte mindig népszerű karaktereket, pozitív hősöket alakított, mindig büszkén vállalta ezt a „skatulyát”, úgy vélte, hogy ő erre képes, s ezt boldogan csinálta. Zenthe Ferenc Budapesten hunyt el, a Farkasréti Temetőben nyugszik. Sírját a Nemzeti Emlékhely és Kegyeleti Bizottság védetté nyilvánította (2014-ben). Emlékére, Salgótarjánban, róla nevezték el a Zenthe Ferenc-emlékparkot. A városban, tiszteletére, minden évben, ápr. 24-én Zenthe Ferenc-emléknapot tartanak. Nevét vette fel a salgótarjáni Zenthe Ferenc Színház (nyitóelőadása, Plautus A hetvenkedő katona c. vígjátéka, 2012. máj. 29-én volt). Szobra (mészkő mellszobor, Molnár Péter alkotása, 2008) a salgóbányai Erdészház parkjában látható.
Elismerései: Jászai Mari-díj (1954, 1968), érdemes művész (1975), kiváló művész (1989), Erzsébet-díj (1992), MSZOSZ Díj (1993), Kossuth-díj (1997), Magyar Örökség Díj (2005), Maecenas-díj (2005), a Magyar Filmszemle Életműdíja (2005), a Nemzet Színésze (2005).
Zenthe Ferenc (Rameshofer Ferenc) (1920. április 24. Salgóbánya – 2006. július 30. Budapest)