Lipthay Béla

Lepidopterológus, entomológus, muzeológus, ősbotanikus. Ősi nemesi családból származik, nevezetes családtagok voltak Lipthay István Szécsény várának helyettes kapitánya (1660), Lipthay Antal báró (1745-1800), altábornagy, a bárói ág alapítója.
Kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla Lovrinban (Erdély) született 1892. május 28-án. Édesapja báró Lipthay Frigyes, a magyar főrendiház örökös tagja, édesanyja szárhegyi gróf Lázár-Bors Margit, országosan elismert nyúltenyésztő volt.
Felesége szerémi hercegnő, Odescalchi Eugenie (1898-1985), akivel 1918-ban kötött házasságot.
Elemi tanulmányait magánúton végezte, több nyelven tanult meg. A gimnázium első osztályát Bécsben, a Theresiánumban végezte. Betegeskedése miatt Lovrinban, mint magántanuló tanult tovább. A középiskolai tanulmányainak utolsó két évét Budapesten, a Ferenc József Nevelőintézetben töltötte. Lipthay Bélát gyermekkora óta vonzották a természettudományok, gazdálkodónak készült, de szülői nyomásra mégis a zürichi Műszaki Egyetem Technikai Karára iratkozott be, de csak egy évig tanult itt, nem vonzották a gépek. Tervei között szerepelt, hogy átiratkozik a Természettudományi Karra, ezt az első világháború kitörése akadályozta meg.
1913-ban önkéntes szolgálatra vonult be, szinte végig a fronton harcolt, több háborús kitüntetés tulajdonosa. A háború végén visszatért Lovrinba, ahol, az ősi birtokon gazdálkodásba kezdett. Lovrin előbb szerb, majd román megszállás alá került, a földreformból kifolyólag jelentősen lecsökkentették a magyar birtokosok területét. Lótenyésztésbe fogott, keményítőgyárat létesített, amit később konzervgyárrá alakított át.
A román hatóságokkal összetűzésbe került, sorozatos volt részükről a zaklatásuk, kémkedéssel és a román állam elleni szervezkedéssel is megvádolták. 1927-ben Kanadába utazott, hogy megnézze érdemes-e kivándorolni, végül a kitelepülést nem találta jó megoldásnak, úgy döntöttek maradnak Lovrinban. Az 1930-as években a Lipthay családnak egyre kilátástalanabbá vált a helyzete Romániában, felszámolta gazdaságát, Magyarországra települtek át és 1944-ben megvásárolták az eladó szécsényi kastélyt.
1944 húsvétja előtt érkeztek új lakóhelyükre, alig költöztek és rendezkedtek be, a harcok hihetetlen gyorsasággal érték el Szécsényt. A kastély pincéjében közel 400 embernek nyújtottak menedéket, saját élelmiszerkészletüket osztották meg a rászorulókkal. A visszavonuló német csapatok fel akarták robbantani a szécsényi malmot a teljes lisztkészletével, amit intézkedésével ő akadályozott meg.
A háború befejezését követően a szécsényi 80 holdas, minibirtokán kezdett gazdálkodni, de az államosítás után ez lehetetlenné vált. Gombatermesztésbe kezdett a kastély pincéjében, megélhetésük egyre nehezebbé vált. A kastélyra kivetett nagy adót az eladott értéktárgyakból, műtárgyakból és könyvekből fedezték, később már a külföldi rokonok által küldött csomagokból tartották fenn magukat.
Lipthay Bélának 1949-ben részmunkaidősként sikerült állást kapnia a balassagyarmati Palóc Múzeumban, rövidesen főállású muzeológusa lett. Ő volt Nógrád megye első természettudománnyal foglalkozó muzeológusa. Életük továbbra sem volt könnyű, többször rákerültek a kitelepítendők listájára, de a helyi hatóságok az intézkedést soha nem merték végrehajtani, nem feledték, hogy a harcok alatt mennyi embernek mentették meg az életét. A kastély épületét felajánlották az államnak múzeumi célra.
Tudományos munkássága:
Már gyermekkorában megszerette a természetet, kamasz éveiben tudatosan kezdet gyűjteni a rovarokat, elsősorban a cincéreket és a lepkéket. Már 12 éves korában alapító tagja volt az Országos Erdészeti Egyesületnek. Elsősorban lepkész volt, gyűjtéseit először szülőföldjén, majd 1944 után Nógrád megyében folytatta. Élete során több mint 60 000 darabot is elérte ez a gyűjtemény, amit még életében a Magyar Természettudományi Múzeumnak ajándékozott. Nemcsak a hazai, hanem a külföldi múzeumok is őrzik gyűjtési emlékeit. Egy új fajt róla neveztek el (Lonicera lipthayana).
A rovarok mellett az ősmaradványokat is gyűjtötte és rendszerezte, ezek is közgyűjteményekbe kerültek.
Szécsényben az egykori lakóépületük falán, a kastély épületén – Múzeum – emléktábla örökíti meg a munkásságát. 1996-ban a szécsényi szakközépiskola Lipthay Béla nevet vette fel.
kisfaludi és lubellei báró Lipthay Béla (1892. május 28. – 1974. március 16.)