Széchényi VI. György

Esztergomi érsek. Születési évet tekintve a szakirodalmak számos eltérő adatot közölnek, a legújabb kutatások szerint 1605/1606 körül születhetett. Édesapja Szabó Lőrinc „Őfelsége szécsényi helyőrségéhez tartozó katona” édesanyja Bán Sára volt. 1619-ben a Rákóczi György vezette erdélyi csapatok elfoglalták Szécsényt és felgyújtották az Újváros egy részét. Valószínű, hogy a család ekkor menekült Gyöngyösre. A szécsényi és a gyöngyösi ferences atyák példájából merítve, 1622-ben jelentkezett a nagyszombati káptalani szemináriumba. Kiemelkedő tudására hamar felfigyelt rá főpásztora, Pázmány Péter, aki 1625-ben a bécsi kollégiumba, a Pázmáneumba küldte. Itt nagy buzgósággal és szorgalommal haladt előre az akadémiai, papai és társadalmi ranglétrán. 1629-ben nemességet és címert szerzett családja számára. 1631-ben szentelték pappá. Pázmány a Sellyén lévő érseki nyaralóhelyre nevezte ki plébánosnak, majd rövidesen kanonokká tette. Az érsek halála után, 1638-ban vágújhelyi préposttá nevezték ki. Közben a káptalanban 1635-ben tornai, majd 1641-ben zólyomi főesperes lett. A protestantizmussal való küzdelmet irodalmi téren is vállalta, számos műve jelent meg. 1643-ban III. Ferdinánd csanádi püspökké nevezte ki, majd 1644-ben a pécsi püspökségre helyezte át. 1648-ban pedig veszprémi püspökké nevezte ki. Székhelyén, a végvárként működő Veszprémben a püspök nem lakhatott, de 1652-ben házat vett a várban a káptalani iskola részére. 1658-ban I. Lipót győri püspökké nevezte ki. Sz. Gy. jelentős építkezéseket eszközölt, Győrben kijavítatta a székesegyházat, a fatorony helyébe kőtornyot építtetett. Megvetette az alapjait az egyházmegyei papképzésnek és liturgikus életének. Számos alapítványt hozott létre. Győri püspöksége mellett 1667-ben kalocsai érsek is lett. 1685-ben elhunyt Szelepchényi György prímás helyére őt nevezték ki az esztergomi érseki székbe. Prímásként 1687-ben a pozsonyi országgyűlésen ő koronázta magyar királlyá a fiatal I. Józsefet. Mint érsek bőkezűen támogatta Esztergom újjáépítését, rendbe hozatta a Bakócz-kápolnát. Jelentős szerepe volt Buda újjáépítésében is. Az esztergomi érsekként élvezett nem kicsiny jövedelmét igyekezett olyan alapítványokba fektetni, amelyek megvetették az egyházi intézmények alapjait. 1687-ben hat alapítólevelet állított ki; a jezsuitáknak a budai akadémia, konviktus és szeminárium, az esztergomi kollégium céljára, a ferenceseknek az esztergomi kolostor újjáépítésére, a kapucinusoknak pedig egy budai kolostor létrehozására. Szülőfalujáról, Szécsényről sem feledkezett meg. A török uralom alól 1683-ban felszabadult városban rövidesen kitört a pestis, teljesen elnéptelenedett. 1689 után a ferences rend kezdeményezésére újjátelepült Szécsény. A romosan lévő kolostor újjáépítésére anyagi támogatási kérelemmel fordultak az érsekhez. Nem feledve idekötődő gyermekkori emlékeit, 1692-ben 10.000 forintnyi összeggel támogatta az építkezéseke. Külön kérése volt, hogy emlékezetére nevét és címerét a kolostor tekintélyes helyén helyezzék el. Ez látható a kolostor és plébániai bejárati kapu felett.
Széchényi VI. György (Szécsény, 1605/1606 – Pozsony, 1695. február 18.)