Dzsida József

Bányamérnök, szakíró. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. történetének szakírója. A Bács-Kiskun megyei Gádoroson látott napvilágot 1884. szeptember 14-én. Középiskolai tanulmányait a bajai gimnáziumban kezdte meg, majd Kalocsára kerülve 1905-ben leérettségizett. 1906-tól a selmecbányai bányászati főiskolára járt, ahol 1910-ben bányamérnökként végzett. Oklevelét 1913-ban szerezte meg. Első munkahelye a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. zagyvapálfalvai bányakerületében volt, majd 1915-ben a Zsil-völgyébe helyezték át. 1916-ban a román csapatok betörésekor bányászokból szervezett csapatával a katonaság mellett védte Petrozsényt. 1918-ban tért vissza Nógrád megyébe, a somlyói Teréz-tárónál, majd Kazáron dolgozott bányagondnokként. 1924-ben Kazáron szénosztályozót épített, 1929-ben a Gergelyvölgyi-lejtősaknát nyitotta fel. 1934-ben bányafőgondnokká nevezték ki. 1936-ban készítette a „Tektonikai megfigyelések a salgótarjáni medencében” сímű tanulmányát. 1939-ben bányafőfelügyelővé, 1943-ban igazgatóhelyettessé nevezték ki. A II. világháború idején Kazárról a salgótarjáni igazgatóságra került helyettes bányaigazgatónak. 1944-ben jelent meg a vállalat által kiadott, „A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt. nógrádi szénbányászatának története 1868-1943″ című monográfiája. 1944. szeptember 7-től Korompay Lajos helyére kinevezték bányaigazgatónak. A háború befejezése után nem tért vissza Salgótarjánba, hanem családjával Budapestre költözött. Salgótarján város külön igazoló bizottsága 1946-ban nem igazolta, állásvesztésre ítélte.
1948-tól a Tőzegkutató Intézet megszervezésével bízták meg. 1950-től a Bányászati Kutató Intézetben a dokumentációs osztályt vezette. 1957-ben vonult nyugdíjba. Jelentős tudományos tevékenységet folytatott és kiemelkedő volt a szakcikkfordítói munkássága is.
1977. december 25-én hunyt el Budapesten.
Dzsida József (1884 – 1977)

error: Védett tartalom!