Béri Gyula

Költő, műfordító. Béren született, Moravcsik Mihály evangélikus lelkész fiaként. Középiskolai tanulmányait Aszódon, Iglón, és a budapesti Evangélikus Főgimnáziumban végezte. Jogi és államtudományi tanulmányokat folytatott a budapesti egyetemen, 1882-ben szerzett jogi doktorátust. 1884-től Budapesten ügyvédként dolgozott, a Déli vasút jogtanácsosa, Pest vármegye tiszteletbeli ügyésze is volt. 1888-ban vette feleségül a sziráki pap leányát, a művelt Wladár Boriskát, akivel együtt jelentettek meg írásokat az Evangélikus Családi lapban. Első művei a Szarvasi Újságban jelentek meg 1871-ben. A Béri nevet azért használta, hogy névrokonaitól megkülönböztesse magát, így előbb Béri Moravcsik Gyula, majd Béri Lehel, illetve Béri Gyula neveken publikált. 1883-tól a Fővárosi Lapoknak, 1887-től az Ország – Világnak volt állandó munkatársa, versei, rajzai és elbeszélései jelentek meg. Vallási tárgyú költeményeket is írt az Evangélikus Egyház és Iskola című lapba. Két verseskötete és több műfordítása jelent meg (Miczkiewicz Ádám szonettjei,1899., Pascal gondolatai, 1890., Constant Benjamin: Adolphe, 1898.). Költemények című kötete 1888-ban jelent meg Budapesten. Kéziratban maradt a jogi értekezése („Az alaki és anyagi sérelmek jogorvoslatáról”). Az Evangélikus Családi Lapban megjelent nekrológja szerint türelemmel viselt hosszú betegség után Aszódon hunyt el, ahol családja élt, itt is temették el 1902. szeptember 28-án. Algöver Andor teológiatanár írt róla életrajzot „Dr. Moravcsik (Béri) Gyula élete és költészete” címmel 1912-ben.
Béri (családi nevén Moravcsik) Gyula (Bér, 1860. július 31. – Aszód, 1902. szeptember 26.)