Borbély Lajos

Csókán, Torontál vármegyében született. Középiskoláit a pozsonyi és budai reáliskolában végezte. Tanulmányait bányászati akadémiákon, Selmecbányán és a csehországi, Pribramban folytatta, kohómérnöki oklevelet szerzett. 1867-ben rövid ideig a pénzügyminisztérium bányászati osztályának tisztviselője lett. 1868-ban, kohómérnök-gyakornokként részt vett a diósgyőri vasmű beindításában, majd 1870-72 között Ausztriába és Németországba ment tanulmányútra, ipari központokban bővítette ismereteit.1872-ben érkezett Salgótarjánba, ahol a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat (a későbbi Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt.) kohómérnökeként dolgozott. A „Rima” a korszak meghatározó nagyvállalata lett. Borbély Lajos fontosnak tartotta a modern és gazdaságos eljárások megismerését és megismertetését. Első sikerét a rossz minőségű acélt termelő kavarókemencéknek a salgótarjáni barnaszénre való optimalizálásával aratta. Folytatta a kísérleteket, rendszeresen publikált a Bányászati és Kohászati Lapokban. A Martin-féle eljárás 1872-es szabadalmaztatása után néhány évvel már a magyarországi alkalmazást szorgalmazta. 1873-tól a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat műszaki igazgatója lett, ezt a pozíciót megőrizte az egyesült, Rimamurányi Vasmű Rt-ben is 1881-től. Kezdeményezte a Martin – és a Bessemer – eljárás együttes alkalmazását Salgótarjánban (ún. duplex eljárás), amellyel a hatékonyságot lehetett növelni. Elsőként írt a magyar szakirodalomban a regeneratív tüzelésű izzítókemencékről. Nemzetközileg elismert találmánya az 1878-ban Salgótarjánban létesített, kettős munkaterű, ugyancsak regeneratív tüzelésű kavarókemence. 1881-ben az ő javaslatára készült el a salgóbányai fogaskerekű vasút (az első közép-európai gazdasági célú keskeny nyomtávú vasút), hogy gazdaságosabbá tegyék a szénszállítást. Borbély Lajos irányításával kezdődött el a szeggyártás, tengelygyártás és kéziszerszám-gyártás. A műszaki fejlesztések mellett, figyelme a tanoncképzésre is kiterjedt. Kezdeményezte, és segítette a salgótarjáni Iparostanonc Iskola 1889-es megnyitását. A vállalat műszaki vezérigazgatójaként támogatta az egyesületeket, szociális és kulturális intézmények létrejöttét (sportpályák, kultúrház, zenekar, dalkör, műkedvelő egyesületek, kórház, árvaház, lakóházak építése). Foglalkozott a személyzeti kérdésekkel, a vállalati nyugdíjbiztosítási pénztárak (külön tiszti és munkáspénztár volt) ügyeivel, az általuk alkalmazott orvosokkal; az iskolaszékeknek és tanítóknak tett adományokkal, és az egyházi ügyekkel is. Hozzá tartozott az élelmezési üzletek hálózata, hiszen a Rima saját munkásai számára olcsóbb vállalati üzleteket tartott fenn.1900-ban Budapestre költözött. 1910-ben lemondott a vezérigazgatóságról, de a vállalat műszaki irányítását 1914. július 1-ig megtartotta. Az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesület (OMBKE) alelnöke volt 1892–1902 között. Több kitüntetést kapott: 1894-ben Ferenc József- renddel, 1896-ban III. osztályú Vaskoronarenddel tüntették ki, majd 1915-ben megkapta az MTA Wahrmann-díját „közgazdasági alkotásaiért”. 1910-18 között a Nemzeti Munkapárt országgyűlési képviselője volt a dédesdi választókerületben. 1923-ban hunyt el Budapesten, hamvait a családi sírboltban, Szepesiglón helyezték el. Nevét iskola és utca viseli Salgótarjánban.
Borbély Lajos (Csóka, 1843. december 1.- Budapest, 1923. szeptember 29.) mérnök, iparszervező.