Ráday IV. Pál

Gróf Ráday IV. Pál 1830. június 27-én született Pécelen. Szülei Ráday IV. Gedeon – a pesti magyar színházi élet irányítója – és gróf széki Teleki Borbála. Pál fiatalkorát meghatározta az 1848/49. évi forradalom és szabadságharc. Nincs 18 éves amikor Pesten kitört a forradalom; fiatal kora ellenére azonban már 1847. februárjától a 3. vértes huszárezredben hadfi, majd novembertől a 3. Ferdinánd huszárezred hadnagya. 1848 nyarán a szerb felkelők ellen harcolt. A harcok alatt fokozatosan emelkedett a katonai ranglétrán; október folyamán előbb főhadnagy, majd alszázados a 14. Lehel huszárezrednél, novemberben a 16. Károlyi huszárezrednél századkapitány, majd 1849 májusától őrnagy és osztályparancsnok. A Feldunai hadsereg kötelékében – ahova június közepén osztották be osztályával – ott találjuk a csallóközi harcokban, a komáromi csatákban, a váci ütközetben és a Hernád és Sajó menti összecsapásokban. A szabadságharcot végig küzdve, Világosnál teszi le a fegyvert. 1849 végén Aradon 12 év várfogságra ítélték. 1852-ben kegyelemben részesülve szabadult, a vagyonelkobzás terhe alól ugyanakkor csak 1856 júliusában mentesült. 1852. májusában vette el gróf Wartensleben Klárát, aki 1853-ban hunyt el. 1855-ben újraházasodott a miskolci, polgári származású Nagy Zsuzsannával, akitől nyolc gyermeke született. A kiegyezés után megnyílt előtte is a politikai szerepvállalás lehetősége; 1867-ben Pest vármegye váci járásának szolgabírája, 1878 és 1880 között a váci alsójárás főszolgabírája. A család anyagi gondjai miatt 1872-ben elárverezték a péceli kastélyt, amivel a família megélhetése is veszélybe került. Ekkortájt vádolták meg Pált a váci járás forrásainak elsikkasztásával is. A nehézségek következtében 1879. november 12-én megmérgezte magát. A rangon aluli házasság miatt gyermekei a Ráday nevet viselhették, ugyanakkor a grófi címet nem használhatták.