Nógrád megye jeles történelmi helyei és eseményei

 

Huszita háborúk – Hunyadi János harcai Nógrád megyében:
A huszita mozgalom elleni harcokban igen tevékenyen vett részt Hunyadi János, miután azok Magyarország északi részén, köztük Nógrád megyében is, megjelentek.
Hunyadi János kormányzó 1451-ben Ipolyság felől, Balassagyarmaton át vonult Losoncra, ahol Jan Giskra huszita vezér erőddé alakíttatta át a Király-dombon levő kolostort. 500 embert rendelt annak védelmére, és Gács várát is megszállta zsoldosaival. Hunyadiék 1451. augusztus 10-én kezdték ostromolni az erődöt, amelynek őrsége szabad elvonulás fejében felajánlotta az átadást. Hunyadi meghódolást követelt, amit a védők, segítséget várva nem voltak hajlandók teljesíteni. A felmentő csapat meg is érkezett. Ekkor a szentkirályi őrség is kirohant, és a két tűz közé szorult Hunyadi-sereg komoly veszteséget szenvedve menekülésre kényszerült.

Huszita háborúk – Hunyadi Mátyás magyar király harcai Nógrád megyében:
Mátyás király (1458-1490) nevéhez fűződik Nógrád megye területének husziták „uralma” alóli felmentése. 1460-ban vette kezdetét az a hadjárat, melyben – többek között – Zagyvafő, Salgó, Fülek, Gede, Gács egymásután kerültek a király kapitányainak kezébe, akik azután a saját őrségükkel rakták meg azokat. A monda szerint Mátyás királyt Zagyvafő váránál ostrom közben egy nyílvessző eltalálta és megsebesítette, aki ezen annyira feldühödött, hogy leromboltatta a várat.

Werbőczy István – Tripartitum – Hármaskönyv összeállítása Alsópetényben
Olyan jogi gyűjtemény, amelyet az országbírói ítélőmesterből nádorrá lett Werbőczy István 1504-ben kezdett el összeállítani Alsópetényben, és 1514-ben fejezett be. Eredeti latin címe: „Tripartitum opus iuris consuetudinarii inclyti regni Hungariae”, magyarul: „Nemes Magyarország szokásjogának Hármaskönyve”. Ez a mű a korabeli Magyarország jogi szabályainak és szokásjogainak összegyűjtése, rendszerezése és írásba foglalása volt, melyet 1848-ig használatak.

Drégely vár védelme – 1552.
Drégely vára és várvédői négy napig (július 6-9.) tartó hősies helytállása a túlerőben lévő török csapatok ellen, Szondi György vezetésével. Drégely vára eleste feldolgozásra került Arany János: Szondi két apródja című versében is.

Nógrád megye területének felszabadítása a török uralom alólFülek, Buják visszafoglalása a töröktől 1593-ban. Ennek hírére a török őrség otthagyta Szécsény, Somoskő, Drégely, Hollókő és Kékkő várát. Divényt, a költő Balassi Bálint vezetésével is ebben az évben foglalták vissza. Nógrád várát a törökök 1594-ben adták fel.

Fülek ostroma – 1682.
1682-ben Thököly Imre erdélyi és török csapatokkal kiegészítve ostrom alá vette Fülek várát, melynek kapitánya Koháry István volt. Fülek elestekor – török kérésre – Thököly felgyújtatta a várat, és ezzel Nógrád vármegye korabeli levéltára megsemmisült.

Rákóczi-szabadságharc nógrádi eseményei
1705-ben a szécsényi országgyűlésen a rendek konföderációra, az ország ügyeinek közös intézésére szövetségre léptek (Nemes Magyarországi Confoederált Státusok és Rendek). II. Rákóczi Ferencet szeptember 17-én a szövetkezett rendek vezérlő fejedelmévé választották.
1710. január 22-én, a Romhány és Szátok között vívott romhányi csata volt a Rákóczi-szabadságharc egyik utolsó csatája. A kezdeti kuruc sikerek után a császári csapatok megfordították a harc kimenetelét, majd mindkét fél visszavonult. Így a romhányi csatát egyik fél sem „nyerte meg”.

1848-1849. évi forradalom és szabadságharc nógrádi eseményei
1849. augusztus 8-9.: Losonc feldúlása és felgyújtása az orosz cári csapatok által. Vahot Imre: Losonczi Phőnix című műve részletesen leírja az eseményeket.

Balassagyarmati csehkiverés:
A cseh megszálló csapatok kiverése 1919. január 29-én, hajnalban indult, mikor a magyar erők behatoltak a város területére, és megtámadták a csehek által birtokolt épületeket. Ezek között a legfontosabb a laktanya volt, melynek területén február 1-jéig folytak a legnagyobb harcok. Ebben több ember, köztük a cseh parancsnok, Augustin Lauka is életét vesztette. A laktanyát végül a polgárok és az iglói géppuskások egységei kerítették hatalmukba, ezzel pedig az egész várost visszafoglalták.

Salgótarján környéki honvédő harcok a csehek ellen:
1919. május 7. A cseh csapatok elfoglalták a Karancs 747-es magaslatát.
1919. május 8. A csehek megszállták Karancskeszit és Lapujtőt. Katona- és bányászszázad visszafoglalta a Karancs magaslatát.
1919. május 10. A megerősített bányászszázad véglegesen birtokba vette a Karancsot.
1919. május 12. Salgótarján felmentése a cseh támadás alól.
1919. május 14. A Vörös Hadsereg főparancsnoksága külön parancsban dicsérte meg a Salgótarján környéki harcokban részt vevő egységeket.
1919. május 14-16. A cseh parancsnokság újabb támadást készített elő Salgótarján ellen.
1919. május 17-19. A cseh csapatok több irányból, koncentrált támadást indítottak Salgótarján ellen, de csak Kisterenyét tudták elfoglalni.
1919. május 20-21. Kisterenyéről kiverték a cseh csapatokat, és egy ellentámadással biztosí-tották Salgótarján felmentését a 6. hadosztály beérkező egységei és a salgótarjáni munkás-zászlóaljak

1956-os forradalom nógrádi eseményei
1956. október 26-án Balassagyarmaton és Nógrád községben, másnap többek között Mátranovákon, Nagybátonyban, Szügyben, Bujákon, Ecsegen, harmadnapon Kisterenyén, Csécsén. Szarvasgedén, Nógrádsápon döntötték le a szovjet hősi emlékműveket, másutt elégették a marxista témájú könyveket. Több helyütt lettek a tűz martalékai a beszolgáltatási iratok. Salgótarjánban 1956. október 27-én került sor a Szabadság téri szovjet emlékmű ledöntésére. Az emlékmű eltávolítása után Csákvári László acélárugyári amatőr színjátszó elszavalta a Nemzeti dalt, majd egy Gyebnár nevű diák felolvasta a pesti ifjúság 16 pontját, végül Bagó István vasutas tartott rövid beszédet az egybegyűltekhez.
Nógrád megyében is létrejöttek a forradalmi nemzeti tanácsok, illetve bizottságok, melyek átvették a közigazgatás irányítását, a rendfenntartást és a lakosság ellátását. A megye első városi önkormányzata Balassagyarmaton jött létre október 27-én. Salgótarjánban október 30-án történt meg a forradalmi irányító szerv választása.
Az első munkástanácsok már a forradalom kezdetén megalakultak. Nógrád megyében október 27-én kezdődött meg a tömeges létrejöttük. Ekkor alakult meg például a Salgótarjáni Nyomdaipari Vállalat, a Nagybátonyi Szénszállító- és Szolgáltató Vállalat, a balassagyarmati Cserháti Állami Erdőgazdaság munkástanácsa. 1956. november 21.: Megalakul a Nógrád Megyei Munkástanács.

A salgótarjáni sortűz. 1956. december 8.
December elején a munkástanácsok még mindig kitartottak forradalmi követeléseik mellett. A Kádár-kormány azonban megunta az alkudozást, és erőszakos leszámolásra szánta el magát. Salgótarjánban a karhatalmisták, a rendőrök és a szovjet katonák a fegyvertelen munkástömegbe lőttek. A város üzemei és a környező bányák dolgozói azért vonultak a Megyei Tanács és a Megyei Rendőrkapitányság épülete elé, mert két letartóztatottat akartak kiszabadítani. A lövések több tucat embert megöltek és megsebesítettek. Az áldozatok többsége fiatal volt, és munkás.
A sortűz halottainak a számáról eltérnek a források. Az állásából átszervezés címén 1957. január közepén feltűnő gyorsasággal eltávolított városházi anyakönyvvezető-nő 131 halottra emlékezett. A rendszerváltás után író történészek 46 halottat tudtak azonosítani.

1956 utáni megtorlás:
– Hadady – Hargitay gyilkosság : A munkahelyi alakulatok sorában kiemelkedik a Salgótarjáni Acélárugyár városi feladatokat is ellátó, Hadady Rudolf és Hargitay Lajos vezette nemzetőrsége. A szovjet megszállást követően a bosszú a szervezet vezetőit, tagjait is elérte. 1956. december 12-én a salgótarjáni ún. pufajkás karhatalom letartóztatta a két nemzetőrparancsnokot. Mindkettőjüket – azzal az ürüggyel, hogy Budapestre szállítják őket – egy gépkocsival Hugyag községbe szállították, ahol az éjszaka folyamán a legkegyetlenebb kínzásokban volt részük. Másnap, Hadadyt és Hargitayt, a pufajkások az Ipoly partján, bestiális módon meggyilkolták. Holttestüket a hatóságok „ismeretlen hullaként” tartották számon. Boncolásukra a balassagyarmati kórházban került sor, maradványaikat az itteni temetők valamelyikében földelték el, máig titkolt helyen.
– A pásztói vasútrobbantók ügye: A pásztói Alapi László szemtanúja volt a salgótarjáni sortűznek, sőt gépkocsijában azt is átélte, amint egy nemzetiszínű zászlót szorongató fiatal lányt éppen mellette lőttek le. Ekkor határozta el, hogy a társaival – Geczkó Istvánnal, Kelemen Károllyal, Kiss Antallal és Tóth Miklóssal – Mátraszőlősről elvitt robbanóanyaggal valamilyen akciót hajtanak végre. Aznap este fél 11-kor Geczkó és Kiss Antal felrobbantották a Pásztó és Szurdokpüspöki közti vasúti hidat, melynek tartóoszlopai erősen megsérültek. A csoport tagjait 1957 áprilisában tartóztatták le. Kelemen Károly 15 év börtönt kapott. Alapi Lászlót, Geczkó Istvánt, Kiss Antalt és Tóth Mihályt a Budapesti Katonai Bíróság mint rögtönítélő bíróság halálra ítélte. Kiss és Tóth esetében az elnöki tanács kegyelemből a büntetést 15 év börtönre változtatta. Alapi Lászlót és Geczkó Istvánt 1957. május 6-án kivégezték.     <<<vissza<<<