Nyáry Albert

Dr. báró Nyáry Albert 1871. június 2-án született Füleken. Édesapja, Nyáry Jenő, az ismert régész volt. Édesanyja Tihanyi Erzsébet volt. Gyermekkorát előbb Egyházasbáston, majd pedig Pilinyben töltötte. Életének legkedvesebb emlékei ide fűződnek. Az elemi iskola elvégzése után a budapesti Református Főgimnáziumba íratták. Tagja volt az önképzőkörnek, ahol különösen az irodalom és a történelem iránt érdeklődött. Thaly Kálmánnak, apja barátjának a biztatására VIII. gimnazistaként tanulmányt írt II. Rákóczi Ferencről.
Az érettségit követően a Pázmány Péter jogi karán, valamint a Képzőművészeti Főiskolán folytatta tanulmányait. Önkéntesként egy ideig a budapesti 16-os honvéd huszárezredben szolgált.
Az egyetem elvégzése után rövid ideig hivatali és politikai pályával próbálkozott. dolgozott a Vallás- és Közoktatási Minisztériumban.
Az 1912. december 18-án megalakult Magyar-Lengyel Egyesület első elnöke. Az első világháborút huszárkapitányi rangban harcolta végig. Kifejezett kérésére az orosz fronton szolgált, mivel a lengyel szabadság ügyét is akarta szolgálni.
A háborút követően, egészen a haláláig több más lengyel szervezet megalapításában és vezetésében működött közre. Közreműködött a salgótarjáni Báthory-szobor felállításában.
Pilinyben, Gergén és Szécsényben saját költségén Árpád-kori sírokat tárt fel. Kutatásairól a Régészeti és Embertani Társaság ülésein, valamint az Archeológiai Értesítőben, az Urániában és más lapokban számolt be. Történeti tárgyú írásai jelentek meg a Századokban is.
Magyar porcelán-, csempe- és üveggyűjteménye az egyik legértékesebb volt az országban. A témához kapcsolódva számos tanulmányt írt a magyar gyári agyagipar történetéről, s adatgyűjtés során többször is beutazta Magyarországot. Néprajzi kutatóként különösen a palócság érdekelte. Tanulmányai főképp az Etnographiában és a Néprajzi Értesítőben jelentek meg. Olaj- és akvarell-festészettel, néprajzzal, történelemmel, szépírással, vers- és dalszerzéssel is foglalkozott. Tájképeket, népies életképeket, aktokat, élete vége felé portrékat festett.
1933-ban az esztergomi Sobieski János-emlékmű avatásakor kapott agyvérzést, ami néhány nap alatt felőrölte szervezetét. A pilinyi családi kriptában helyezték örök nyugalomra.
Munkásságát fia, Nyáry Pál folytatta, akinek több kötete is megjelent a Magyar–Lengyel Könyvtár könyvsorozatban.
Nyáry Albert (1871-1933) régész, történész, festőművész