Az adományozott címert az oklevél elejére rajzolták. Ezeknek meg kellett felelni az alapvető feltételeknek: színes, mértani formákból vagy stilizált képekből áll, és hordozója a pajzs. A pajzs alakja az idők folyamán többször változott. Az 1400-as évektől főként a kerektalpú vagy doborpajzsot, majd a tárcsapajzsot alkalmazták, melynek oldalain kis bemélyedést alakítottak ki.
A pajzs egészét kitöltheti a címerkép, de lehet osztott is. Ha függőlegesen osztják, akkor hasított, ha vízszintesen, akkor vágott. Az átlós osztást szelésnek nevezik.
A természetből vett címerképek közül igen gyakori az ember vagy emberi testrész ábrázolása.
Közülük is kiemelkedik a vitézséggel összekapcsolódó fej vagy kar. Az állatok közül az ugró szarvas vagy az ágaskodó kecske is kedvelt jelkép volt, de leggyakrabban az oroszlán és a sas szerepelt.
Sokszor egy-egy állathoz kapcsolódó hiedelmek adják az ábrázolás alapját. Például a felemelt lábában követ tartó daruhoz a vigyázás, őrt állás képzete kapcsolódik. Ha elalszik, elejti a követ, s ez figyelmezteti a veszélyre.
Feltűntek címereken a képzelet szülte állatalakok is, igen kedvelt volt a griff. Ez az oroszlán és a sas egybeolvasztása: fejét, nyakát és a szárnyát a sastól, testét az oroszlántól kölcsönözte.
Tárgy csak egyetlen oklevelünk címerpajzsán látható. A horgony valószínű, hogy az adományozott személy vízhez, hajózáshoz vagy halászathoz kapcsolódó viszonyát jelzi. A címerpajzs fölött található a sisak. Ennek is több formája alakult ki. Megkülönböztetnek csata- és tornasisakokat. A címeresleveleken általában a csatasisakok közül a csőrsisakot ábrázolták.
A tornasisakok közül az úgynevezett pántos sisak rajza volt a legkedveltebb, melynél az arcrész takarásaként függőleges pántok láthatók. A sisak és a tőle elválaszthatatlan sisakdísz között átmenetként, a sisakdísz felerősítését szolgáló csavarok takarására, sisakkoronát festettek. Ez nem azonos a rangkoronával (báró, gróf), amelyet közvetlenül a pajzs felső peremére festettek.
A sisakdísznek nem kötelező megegyezni a címerábrázolással. Többféle lehetőség van: ábrázolhat tárgyat, például zászlót.
De lehetséges olyan állat, vagy képzeletbeli lény, amely nem tűnik föl magában a címerben. Ilyen az ágaskodó egyszarvú, az unikornis.
Természetesen leggyakrabban a címerkép egy-egy részlete, annak módosított képe, vagy az egész alak jelenik meg sisakdíszként.
Díszítő elemként alkalmazták a címerpajzsot körülvevő címerpalástot. Ez legtöbbször valamilyen ruhaanyag formájú festés, (például lehet szalag, lepel), két oldalt eltérő színekkel.