HU-MNL-NML-V.183.a. 6781/1922
Az óvoda megszervezésének kérdése az 1890-es évek elejétől évről-évre visszatérő kérdés volt. 1895 végén indult három óvoda: a bányatalapi iskolában egy terem, illetve az Acélgyár környékén egy épület bérlésével, a harmadik pedig a katolikus hitközség addig működő óvodájának átvételével. 1911-ben az Ipartestület kérte a községtől, hogy a piactér közelében lévő iparotthon telkét adják át, vagy vegyék meg az épületet. Utóbbi mellett döntöttek, ez lett a központi óvoda. 1914 elején – a gyermekek létszámának növekedése miatt – elkészítették az épületre emelet építés tervét, amely a háború miatt nem valósult meg. Sőt 1915-ben a katonaság foglalta el az óvodát. Majd a vámőrséget helyezték el itt, amely 1922. februárjában költözött át az acélgyári óvoda épületébe. A felújítás során Omilyákné Szabó Gabriella kérte, hogy az óvónői lakás konyháját az állandóan nedves, nyirkos, hideg pincéből helyezzék át az előtérbe. Az óvoda felügyelő bizottság is megállapította, hogy „… a folyosó nagy kapuját erős léghuzat miatt használni nem lehet, az óvodai növendékek, sőt a katonák e miatt az udvar felől lévő bejáratot használják, tehát semmi akadálya nincsen annak, hogy a konyha ezen folyosó előterébe helyeztessék el.” Ezt mutatja a tervezet. Azonban mégis volt akadály, mert új kéményt kellett volna építeni, ezért a városi tanács döntése szerint egyik szobát alakították át konyhává.