1715-1793

1715 folyamán
– Gróf Volkra Ottó Kristóf a pásztói cisztercita apátságnak ajánlotta fel a salgói uradalmát, de mivel azok csak kisebb részbirtokok megvételét vállalták, az adásvételre nem került sor.
1717. augusztus 26.
– Sáry István lett a plébános.
1717 folyamán
– Godó Mátyás lett az új bíró.
1718 folyamán
– Filep Ambrus lett az új bíró.
1723 folyamán
– Fődi Mátyás lett az új bíró.
1724 folyamán
– A megyei hatóság megszüntette a faluban régóta meglévő vámszedő helyet.
1725. október 22.
– Az új plébános a baccalaureátusi fokozattal [a korban a legalsó egyetemi tudományos fokozat] rendelkező nemes Gyurcsányi András lett.
1726. január 1.
– A salgói uradalom – benne Salgótarján – gróf Volkra Ottó Kristóf tulajdonából ikladi báró Szluha Ferenc komáromi birtokos tulajdonába került.
1727. november-december
– Podhorszky Ferenc szolgabíró és Rácz József vármegyei esküdt, Szentiványi György alispán rendeletére összeírta a salgói uradalom irtásos rétjeit, földjeit. Ebben szerepel, hogy a salgótarjáni lakosság erdőirtással növelte a megművelésre alkalmas területeket. Az összeírás az alábbi dűlőneveket említette meg: Kis berekalja, Sirmány völgy, Szabadi föld, Vermény, Simon völgy, Szent Gyümölcs, Idegér hegy, Hidegév, Ősevény, Palászta, Mezsgye felé, Kuczor hegy, Tófelé, Apa-telke, Kuczor lápa, Póske Nyesése, Tóorvány, Késaszó, Körtvélylápa, Nagy gergely, Pécskő völgye, Lélő völgye, Csigmánt, Kuczor oldal, Békászó, Papberke.
1727 folyamán
– Godó Boldizsár lett az új bíró.
1726-1729 között
– Elkészült Radványi Ferenc megyei jegyző Adalékok Nógrád megye történetéhez című latin nyelvű munkája, melyben Salgótarjánról a következőket olvashatjuk: „Salgó-Tarjány. Nevét a közeli várról kapta, annak birtokához is tartozik; valaha a Balassiak jószága volt, nemrégiben Wolkra gróf birtokolta, most pedig Szluha Ferenc báróé; a völgyben épült falu közepes terjedelmű, földesúri rezidencia és a hozzá épült, kőből készített majorsági ház teszi tekintélyesebbé. Van záporok idején működő malma, ennek közelében a földesúrnak hasznot hajtó serfőző háza is; szántóföldje és kaszálója azonban kevesebb, mint amennyi szükséges lenne a lakosság és a földesúri háztartás szükségleteire, a hiányt az ugyancsak urasági Pony majorból fedezik. Van szabad és makktermő erdeje is a lakosságnak. Ugyancsak van templomuk is, módosan épült plébániájuk is. E falu két mérföldre esik Salgó várától.”
1728. március 8.
– Báró Szluha Ferenc megkapta az egész uradalomra vonatkozó kegyúri – egyházfenntartási és kinevezési – jogokat.
1728. március 16.
– Báró Szluha Ferenc megszerezte a pallosjogot is.
1728. április
– A garamszentbenedeki konvent beiktatta báró Szluha Ferencet salgói uradalmába, aki annak élére, salgótarjáni székhellyel Kereskényi László tiszttartót állította.
1729 folyamán
– Báró Szluha Ferenc halála után – a birtok özvegyére szállt, akinek nevében – öccse, Szluha György intézte az uradalom igazgatását. Szluha tervbe vette az udvarház építését, serfőzőház létesítését, és a „Beszterce felé vezető úton egy jó, arra alkalmas vendégfogadó felállítását.”
1731. június 20.
– Szabó János lett az új plébános.
1731 folyamán
– A canonica visitatio [egyházmegye vezetőjének ellenőrző látogatása] szerint a település római katolikus helység volt, ahol 171 katolikus és 2 evangélikus vallású személy élt. Az iskolamestert Casmir Benedeknek hívták.
1732 folyamán
– Herkály József lett az új uradalmi tiszttartó.
1734 folyamán
– A település bírájává Ponyi Gergelyt választották.
1736. április 9.
– A falu új plébánosa a bölcsészeti és teológiai doktorátussal rendelkező Okolicsányi János lett.
1738. május 3.
– Germányi Jánost nevezték ki plébánosnak.
1730-as évek
– Szluha György földesúr idején épült fel az az emeletes kastély, amely a későbbiekben az ún. Jankovich-kúria nevet kapta.
1741. április 15.
– Bucsányi Miklós lett az új plébános.
1743. április 3.
– Grófi rangot kapott Szluha György.
1745. június 13.
– Plébánosnak iktatták be Pauncz (Paunach) Mátyást. (Más források szerint azonban a település plébánosa Szikoray Martin volt.)
1746. október
– A salgói uradalom fejlesztése végett gróf Szluha György gyakran szorult pénzkölcsönök felvételére. Így került kapcsolatba jeszenicei Jankovich Miklóssal, a Hétszemélyes Tábla bírájával. Az egyik pénzügylet során Szluha olyan kötelezvényt állított ki Jankovich számára, amellyel az addigi, általa 7%-os kamatra felvett 20000 forint fejében elővételi jogot biztosított a salgói uradalomra.
1747. december 18.
– Gróf Szluha György és Jankovich Miklós megegyezett a salgói uradalom 70000 forintos vételárában.
1747. december 21.
– Gróf Szluha György – a megegyezés értelmében – értesítette salgói uradalmi tiszttartóját, Herkály Józsefet, hogy gondoskodjék az uradalom Jankovich Miklós részére történő hiánytalan átadásáról.
1748. január 1.
– Salgótarján és a salgói uradalom Jankovich Miklós és jogutódai birtokába került.
1748 folyamán
– A majorsági gazdálkodás kiterjesztésével összefüggésben Jankovich Miklós megtiltotta az uradalom területén a vadászatot.
1750. május 20.
– Szászy János és Kirsner Mihály királyi kúriai esküdtek szerint a Salgótarjánban lévő uradalmi épületek – magtár, istálló és az urasági házak – elhanyagoltak és romosak voltak. Az egyetlen jó állagú épületként a kúriát említették.
1755. augusztus 14.
– Kálmány János lett az új plébános.
1755 folyamán
– A canonica visitatio feljegyzése szerint a község iskolamestere Bornemissza Mihály volt, aki „… mind az éneklésben, mind a gyermekek oktatásában szorgalmas, erkölcseivel a plébános és a nép is elégedett.” A lakosság száma 268 főt tett ki.
1763. május 7.
– Hetvenéves korában meghalt Jankovich Miklós földesúr. A birtokot idősebb fia, Jankovich László szolgabíró örökölte.
1764. október 1.
– Paulini Imre lett a salgótarjáni anyaegyház és a hozzá tartozó öt filia (leányegyház) új plébánosa.
1764 folyamán
– Testvérei – Miklós és József – osztályos pert indítottak Jankovich László ellen.
– A dorogházi származású Fabián (Fabjány) Ignácot választották a falu tanítójának, aki egyúttal a jegyzői és a kántori feladatokat is ellátta.
1766 folyamán
– Matussek Vencel pesti kádármester felfedezte a salgótarjáni széntelepeket, amikor sógorával favásárlás végett a környéken járt.
1767. október 31.
– A Pressburger Zeitung a salgótarjáni szénelőfordulásról közölt cikket. A lap beszámolt arról, hogy „… 1766 nyarán a Jankovich László tulajdonát képező Salgó hegyen a kénes kigőzölésű zsíros talaj magától meggyulladt és két hónapig erős füsttel izzott és égett, és az imitt-amott előtörő lángokat a közelben földművesek ételének megfőzésére használták.”
1768 nyarán
– Matussek és sógora bejelentették Pest városának a salgótarjáni szén felfedezését.
1769. május 18.
– Morgenbesser Ferenc bányamester használhatatlannak minősítette azokat a szénmintákat, amelyeket Matussek vitt Salgótarjánból.
1770. június 1.
– Salgótarján bírái és esküdtjei – Balkóczki András, Fülep Mátyás, Földi Mihály és Ponyi Pál – aláírták a Fabián (Fabjány) Ignác jegyző által készített nyilatkozatot, amelyben a település lakói nevében felvilágosítást adtak az addig szokásos úrbéli szolgáltatásokról. Kijelentették, hogy nincs urbáriumuk, és a robot mértéke az uraság parancsára változik. A robotot nem pénzben, hanem mezei munkában váltották meg, és jogállásukat tekintve valamennyien örökös jobbágyok voltak.
1770 folyamán
– Továbbra is Fabián (Fabjány) Ignác a település kántortanítója és jegyzője, aki tíz gyereket tanított az ábécére és a katekizmusra.
1771. július 18.
– Kiadták a falu urbáriumát, mely 14 egésztelkes, 5 féltelkes jobbágyot és 3 zsellért kötelezett a földesúri terhek viselésére. Az urbárium a település határát másodosztályúnak minősítette, egy egész telekhez 22 hold szántót és 6 kaszás rétet számítottak.
1774 folyamán
– Lubik György lett a plébános.
1776. május 3.
– Mikó Ferenc lett a plébános.
1776 folyamán
– Salgótarjánt az esztergomi egyházmegyéből az akkor alapított rozsnyói püspökséghez csatolták át.
1781 folyamán
– A katolikus templom délnyugati részén felállították Nepomuki Szent János szobrát.
1784 folyamán
– A canonica visitatio szerint a katolikus templom Szűz Mária tiszteletére volt felszentelve.
1785 folyamán
– Az első országos népszámlálás során 545 főt írtak össze a településen.
1788 folyamán
– Hegyessy Pálnak hívták az új plébánost.
1793 folyamán
– A vármegye elutasította Jankovich János földesúr vadászati tilalmának megújítását.

error: Védett tartalom!