1794-1866

1803 folyamán
– A vármegye jóváhagyta a Jankovichok vadászati tilalmát az uradalom egy részére. Így jött létre a Vadaskert nevű területrész, ahonnét a jobbágyokat minden tekintetben – legeltetés, faizás stb. – kirekesztették.
1808 folyamán
– Befejeződött a Jankovich testvérek között még 1764-ben kipattant osztályos per, melynek eredményeképpen az uradalom Jankovich Jánosra és örököseire szállt.
1813 folyamán
– A tanító Lusfay János volt, aki négy osztályban összesen 30 gyermeket oktatott.
1816 folyamán
– Pogány Albert esperes és tiszteletbeli kanonok volt az új plébános.
1818 folyamán
– Dr. William Bright, a bécsi kongresszuson járt angol orvos magyarországi utazása során Salgótarjánba is eljutott. Élményeiről, és a helyi viszonyokról ezt írta: „Egy angol földesúr boldog, ha a birtokán szenet találnak, és ha a harmadik szomszédja részesül ebben a szerencsében, rögtön mérnököt hozat Londonból, hátha az ő földje is kincset rejt magában. Ám Jankovich úr tudja, hogy vadaskertje alatt gazdag széntelep vár feltárásra és mégsem enged hozzányúlni. Ötszáz lélek él a falujában, ezek legtöbbje a tél derekától aratási támolyog az éhségtől, ő maga is pénztelen, komoly gondja, hogy fiát, aki a bécsi testőrségnél szolgál, rangjában illően eltartsa. De fél a polgártól, aki a szükséges tőkét már többször felajánlotta a bánya feltárásához, és fél a paraszttól, aki így megszűnne jobbágy lenni és szabad bányász lenne belőle. És a félelem konzervatívvá teszi. Ha őseinek jó volt így, Károly Róbert kora óta, jó lesz neki is, meg azután, ha itt valami kormos bánya […] lenne, hová is hívhatná meg nemes barátait vadászatra?”
1821 folyamán
– Tűzvész következtében leégett a katolikus templom.
1821 után
– A tűzvész után Jankovich Antal kegyúr (Jankovich János fia) átépítette és kibővítette a katolikus templomot.
1827 folyamán
– Az új plébános Hadermarszky András lett.
1831 folyamán
– Egy malmokról készült kimutatás szerint a salgótarjáni malom tulajdonosa Jankovich Antal volt. A molnárt Mihályik Andrásnak hívták.
1832. július 18.
– A vármegyei tisztújításon Jankovich Antalt választották meg másodalispánnak.
1832 folyamán
– A tanítói és jegyzői feladatokat nemes Butsánszky József látta el.
1836 folyamán
– A Jankovichoktól kapott épületben nyílt meg az egy tantermes római katolikus iskola.
1842. május
– A vármegye Füleki járását szolgabírói kerületre osztották, mely szerint Salgótarján Szakal Antal szolgabíró hatásköréhez tartozott.
1843 folyamán
– A római katolikus iskolában Gazdy László tanító megkezdte a tiszta magyar nyelvű tanítást.
1844 folyamán
– Az új plébános Baross Pál lett.
1848. április
– Az ún. Hírlelő-ben [dobolási könyv] közölték a lakossággal a cenzúra eltörlését és az áprilisi törvényeket.
1848. július 7.
– A jobbágyfelszabadításban csalódott zsellérek mozgolódásának letörésére kihirdették a statáriumot.
1848. augusztus-szeptember
– Az úrbéri becslések végrehajtására megalakultak a bizottságok, és hozzákezdtek a jobbágyfelszabadítás tényleges végrehajtásának számító becslőeljárások kialakításához.
1848. szeptember 6.
– Jelačić támadása következtében megkezdődött a település 19-22 éves férfijainak bevonultatása a honvédseregbe.
1848. szeptember 25.
– A Füleki járás községeinek képviselői Salgótarjánban vitatták meg az ország nehéz helyzetét.
1848 folyamán
– Salgótarján bírája Földi István volt.
1848-1849 folyamán
– Moosbrugger Jeromos osztrák bányavállalkozó és Weber Alajos mérnök kezdetleges szénkutatásokat folytatott a település határában lévő inászói pusztán.
1849. március 8.
– A szabadságharc támogatása miatt Bubla Károly főcsendbiztos elrendelte Földi József és Godó György jobbágyok vagyonának zárolását.
1849. szeptember 29.
– Salgótarjánban tette le a fegyvert a Kemény Károly, Újházy Lajos és Pokorny Lajos honvédtisztek vezetése alatt álló gerilla csapat.
1849 folyamán
– Herczeg Antal lett a település bírája.
1850. március 12.
– A településen zendülésre került sor, mert Jankovich Antal földesúr újból követelte az eltörölt jobbágyi szolgáltatásokat. A megmozdulás letörésére csendőrszakaszt vezényeltek a településre. A rend biztosítása érdekében Fanyikovics csendőrőrmester felterjesztette a lakosság panaszát a pozsonyi kerületi biztoshoz.
1850 folyamán
– A községi bíró Benkő Antal volt.
1851. július 28.
– Langár Ferenc bíró és Butsánszky József jegyző a fegyverrejtegetéssel kapcsolatos megyefőnöki leiratra jelentették, hogy „… Salgó Tarjánban és Pony Pusztán az elrejtett fegyverek eránt való végső rendelet minden rang különbség nélkül mindenkinek tudtára adatott, Salgó Tarjányi köznépnél, és a Ponyi Pusztai juhászoknál nem találtatik, [fegyver] tisztelendő helybeli plébános úr már régen beadta, Méltóságos Jankovich Antal úr és erdészeinél vagyon ugyan lőfegyver, de a méltóságos úr oda nyilatkozott, hogy arra szabadalma, írása légyen.”
1851-1854 között
– Langár Ferenc a községi bíró.
1851 folyamán
– Az országos népösszeírás szerint a falu lakosságának száma 611 fő volt.
1854 folyamán
– Árvíz pusztította el a lakóházak jelentős részét.
1855. december 20.
– Elhunyt Jankovich Antal földesúr, akit a kortársak a salgótarjáni nábob néven emlegettek.
1855 folyamán
– Salgótarján környékén kezdett bányafeltárásokat Windsteig Gergely bécsi kőbánya-tulajdonos, de szállítási nehézségek miatt felhagyott tevékenységével.
1856 folyamán
– Brellich János vezetésével újabb szénfeltárásokra került sor. Az első tárnák a Jakab-táró és az Ó-Emma akna volt.
1857 folyamán
– A népszámláláskor a település lélekszáma Ponyi- és Salgó pusztával együtt 741 fő volt.
1859 folyamán
– A helyi bányászkodás elvesztette legnagyobb fogyasztóját, a Duna Gőzhajózási Társaságot, ami által a termelés jelentősen visszaesett.
– Elkészült a település telekkönyve, mely alapján kezdetét vette a tagosítás.
1860. március 22.
– Brellich János és Windsteig Gergely a Besztercebányai Császári-Királyi Bányakapitánysághoz írt levelükben a helyi bányák szervezeti összevonásának fontosságára hívták fel a figyelmet, és kérték, hogy a jövőben Salgótarján Kőszénbánya Társaság néven szerepelhessenek.
1860. május
– Brellich János elkészítette a salgótarjáni bányatársaság megalapítására vonatkozó javaslatát.
1860. augusztus 31.
– Brellich János újabb beadványban hívta fel a Besztercebányai Császári-Királyi Bányakapitányság figyelmét arra, hogy a salgótarjáni bányászatuk szállítóeszközök hiányában fejlődésképtelen, a helyi lakosság pedig nem foglalkozik fuvarozással. Éppen ezért szükségszerű egy részvénytársaság szervezése, melynek tervezetét Emlékirat-ban csatolta a fenti beadványhoz.
1860. november 24.
– A Helytartótanács 40229. számú rendeletével jóváhagyta a Szent István Kőszénbánya Társaság megalakulását.
1861. január 18.
– A Pesti Napló című lapban jelent meg a Szent István Kőszénbánya Társaság részvény-előjegyzési felhívása.
1861. május 29.
– Első közgyűlését tartotta a Szent István Kőszénbánya Részvénytársaság.
1861. július 31.
– Az alapszabály jóváhagyásával véglegesen megalakult a salgótarjáni Szent István Kőszénbánya Rt, melynek elnöke báró Prónay Albert lett.
1861 folyamán
– A kőszénbánya a bányaüzlet központjául Salgótarjánt jelölte ki.
1862. május 6.
– A Szent István Kőszénbánya Rt előmunkálati engedélyt kapott a Pesttől Salgótarjánig, majd Losoncon át Besztercebányáig vezetendő vasút építésére.
1862. november 20.
– Tárgyalásra került sor a tagosítással kapcsolatban a helyi földesurak és a volt úrbéres lakosság között, amely során földet kaptak az egykori úrbéres jobbágyok, a plébános, az iskolamester, a zsellérek és a harangozó. Osztatlan, közös használatban maradt viszont a legelő, az erdő és a vályogtégla-vető. Községi birtok címen került felvételre a kocsmaház, a faiskola és a pálfalvai határig terjedő rét.
1862 folyamán
– Megalakult a Salgótarjáni Postahivatal.
1863. január 19.
– Uralkodói engedély birtokában a Pest-Losonc-Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt hozzákezdett a Pest-Salgótarján közötti egyvágányú vasút építéséhez. A megalakult társaság a Császári-Királyi Szabadalmazott Pest-Losonc-Besztercebányai Vasúttársaság és Szent István Kőszénbánya Rt nevet vette fel.
1863 folyamán
– Befejeződött a tagosítás.
1864. augusztus 3.
– Kovács Józsefet választották meg községi bírónak.
1864. november 2.
– Szénfeltárási és szénadásvételi szerződést kötött a Szent István Kőszénbánya Rt Szilárdyné Jankovich Erzsébettel. A bányaművelésre átadott földek a település délnyugati területén feküdtek.
1865 folyamán
– Tűzvész pusztított a településen.
1865. július 11.
– Pest város törvényszéke csődeljárást rendelt el a vasúttársaság ellen.
1865. augusztus 31.
– A vasúttársaság gróf Forgách Antal vezetésével kihallgatáson járt az uralkodónál, és kérték a vasútvonal elkészítéséhez szükséges tőke biztosítását.
1865. november 3.
– A Pénzügyminisztérium kilátásba helyezte a vasúttársaság csődfelszámolását.
1866. október 6.
– A Császári-Királyi Szabadalmazott Pest-Losonc-Besztercebányai Vasút és Szent István Kőszénbánya Rt Zemlinszky Rezsőt alkalmazta ideiglenesen bányafelügyelőnek.
1866. október 9.
– Megszüntették a csődeljárást a vasúttársaság ellen. A kormány 1800000 forint előleget, az elsőbbségi kötvények szelvényeinek beváltására 200000 forint kölcsönt, valamint nagy mennyiségű alkatrészt bocsátott a társaság rendelkezésére.
1866. november 3.
– A Pest-Losonc–Besztercebányai Vasúttársaság és a Szent István Kőszénbánya Rt közgyűlése Császári és Királyi Éjszaki Vasúti Társulatra módosította a vállalat elnevezését. Az új névvel a vasútépítés elsődlegességét hangsúlyozták a bányászattal szemben.
1866 folyamán
– Luby József kegyúr támogatásával elkészült a katolikus templom tornya.