1891-1894

1891. március 13.
– Elöljárósági tisztújításra került sor. A bíró Kovács József, helyettes bíró Schleicher Emil, rendőrtanácsos Barella Henrik, pénztárnok Vattay József, ügyész Draskóczy Zsigmond, mérnök Marschalkó Richárd.
– A képviselő-testület erkölcsi támogatásban részesítette Barella Henriknek a kormányhoz írt levelét, melyben a villanyvilágítás bevezetésének engedélyezését kérelmezte.
1891. április 19.
– A pusztító filoxéra megjelenése miatt zár alá vonták a két salgótarjáni szőlőskertet.
– Az elöljáróság hozzájárult a volt községi úrbéresek tulajdonát képező kőbánya megnyitásához.
1891. június 1.
– Az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt kötelékébe lépett dr. Róth Flóris.
1891. december 30.
– A képviselő-testület kérte, hogy a település északkeleti területén Salgó Tarján-acélgyár elnevezéssel létesítsenek vasúti megállóhelyet. A kereskedelemügyi miniszter azonban csak abban az esetben hagyta volna jóvá a kérelmet, ha a nagyközség előre befizeti az állomás beruházására szükséges 22200 forintot.
1891 folyamán
– Barakk-kórházat állított fel a képviselő-testület.
– Id. dr. Chorin Ferenc lett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt igazgatósági elnöke.
1892. március 1.
– Borbély Lajos meghívására Salgótarjánba érkezett Wabrosch Béla mérnök.
1892. május 22.
– Átadták az új acélgyári kuglizót.
1892 tavasza
– Fridrich Edvard – a kiskapocsi üveggyár igazgatója – az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt képviseletében felkereste Gerber Frigyes salgótarjáni bányaigazgatót egy felállítandó palackgyár építése ügyében.
1892. június 19.
– Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt benyújtotta a kereskedelemügyi miniszterhez a palackgyár építésének tervét. A tervezet szerint a gyár helye Eger vagy Salgótarján lenne.
1892. július 16.
– Hivatalosan megalakult az Acélgyári Dalárda. Első karnagya, Szomor Károly tanító volt.
1892. november 26.
– Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt közgyűlése Salgótarjánt választotta a felépítendő palackgyár helyéül. A kiválasztásnál döntő tényező volt a víz, a szén, a homok, a vasút elérhetősége.
1892. december
– A megyei törvényhatósági bizottság engedélyezte Barella Henriknek a villanyvilágítás bevezetését.
1892 folyamán
– Megkezdődött a Fő utcán a járdaépítés. A római katolikus templom előtti nagy dombot levágták, illetve az utat feltöltötték. Ezzel a Fő út teherforgalomra is képessé vált.
– Kibővítették az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt kórházát.
1893. február 22.
– Az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt a létesítendő palackgyár és munkástelep részére megvásárolta Szilárdy Ödön földbirtokostól a nagyközség déli, beépítetlen területét. A gyár építése már tavasszal megkezdődött.
1893. március 10.
– A képviselő-testület a villanyvilágítás bevezetése érdekében szerződést kötött Barella Henrikkel, aki vállalta, hogy a felsőbb hozzájárulás időpontjától számított egy éven belül villanytelepet hoz létre, amely biztosítja a település, és az iparvállalatok villany- és ipari áramellátását.
1893. március
– Megválasztották a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet új vezetőségét. Elnök: Szilárdy Ödön, alelnökök: Plachy József, Luby Géza, főparancsnokok: ifj. Weiszenbacher János és Pap János.
1893. április 16.
– Elhunyt Kovács József nagyközségi bíró, aki 29 éven keresztül látta el a bíró tisztséget.
1893. május 3.
– A Kovács József halálával megüresedett bírói tisztségre Barella Henriket választották meg. Herczegh János lett ismét a helyettes bíró, és Jancsik Gyulát választották rendőrtanácsossá.
1893. május 16.
– A képviselő-testület bronzérmet adományozott a Salgótarjáni Önkéntes Tűzoltó Egylet azon tagjainak, akik 1886. január 1. és 1893. május 1. között megszakítás nélkül az egyesület tagjai voltak.
1893. augusztus 11.
– Mivel a 22200 forint túl magas költséget jelentett a településnek, a képviselő-testület visszavonta a község belterületén vasúti megállóhely létesítésére vonatkozó elképzelését.
1893. augusztus 27. – október 31.
– A kolerajárvány elleni védekezés érdekében a községi orvos a település vasútállomásán fertőtlenítette a Salgótarjánba érkező utasokat.
1893. október 1.
– A palackgyár építése miatt külön rendőrjárőr felállítását rendelték el a gyári telep környékén.
1893. október 14.
– Belügyminiszteri engedély alapján Hankus Imre gyógyszerész megnyitotta Magyar Korona patikáját.
1893. október 19.
– A jegyzői hivatal átszervezéséről döntött a képviselő-testület. A változást a megnövekedett hatósági-közigazgatási feladatok indokolták. Elhatározták, hogy az addigi két segédjegyzői állást megszüntetik, és helyette két rendes aljegyzői állást állítanak fel a közigazgatási és az adóügyek intézésére.
1893. november 18.
– Az Acélgyár engedélyt adott egy új olvasóköri épület emelésére.
1893. november 20.
– A képviselő-testület elfogadta az óvodák létesítésére vonatkozó tanügyi bizottsági előterjesztést, de a nehéz anyagi helyzetre hivatkozva csak egy kisdedóvó megnyitását határozták el. Az ülésen szó volt még a polgári iskola felállításáról is, de a testület célszerűbbnek látta a meglévő iskolák fejlesztését.
1893. december 10.
– Lukács Béla Huta néven helyezték üzembe az Egyesült Magyarhoni Üveggyárak Rt új salgótarjáni palackgyárát. A kereskedelemügyi miniszter nevét viselő üzem már novemberben megkezdte a termelést.
1893. december 21.
– A képviselő-testület három nagyközségi választókerületet alakított ki. Az elsőbe tartozott a község belterülete, a másodikba az Acélgyár környéke és Salgóbánya, míg a harmadikba a bányakolóniát és az államvasút telepét sorolták.
1893 folyamán
– Felépült a Zagyvai-rakodó szénosztályozója.
1894. március 15.
– A képviselő-testület megalkotta a bérkocsi iparról szóló szabályrendeletet. Ebben többek között leszögezték, hogy a kocsik csak a testület által kijelölt helyen tartózkodhattak, tilos volt az utasokat „fuvarért zaklatni”, és potyautasokat sem vehettek fel a fizetővendég beleegyezése nélkül.
– A képviselő-testület feliratban kérte a kereskedelemügyi minisztert, hogy a Budapest-Ruttka közötti vasúton, Salgótarján északkeleti részén engedélyezze a Salgó Tarján-acélgyár elnevezésű állomás felállítását. A feliratot Szilárdy Ödön vezetésével küldöttség vitte fel a miniszternek.
1894. május 16.
– Bauer Miksa, Böhm Béla és Keszler Antal kereskedők és zálogház-tulajdonosok engedélyt kaptak, hogy Salgótarján déli részén lévő mocsaras telkükön vasöntödét és gépgyárat alapíthassanak.
1894. június 30.
– Negyedszázados tanítói jubileumát ünnepelte Porázik György acélgyári igazgatótanító.
1894. július 22.
– Felszentelték a Salgótarjáni Ipartestület zászlaját.
1894. július 31.
– Sor került a jegyzői hivatal tisztségviselőinek megválasztására, mely során a jegyző továbbra is Pap János lett, Kovács Antalt választották aljegyzőnek, míg a segédjegyzői feladatokat Eisenkolb Ivor és Holcsek Ferenc látta el.
– A képviselő-testület az Országos Magyar Bányászati és Kohászati Egyesületbe alapító tagként lépett be. Ennek kapcsán vetette fel Andreich János bányamérnök, egy Salgótarjánban felállítandó bányászati iskola létesítésének gondolatát.
1894. október 17.
– Megnyílt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt 64 ezer korona költséggel épített új központi társulati népiskolája.
1894. december 24.
– Ünnepélyesen átadták rendeltetésének az Acélgyári Olvasókör új épületét. A gyár kötelezte a kört az épület állagának megóvására.
1894. december
– Elhunyt Markovits Márton római katolikus esperesplébános, nagyközségi képviselő.
1894 folyamán
– Hyross Péter okleveles tanító vezetésével a palackgyár társulati elemi iskolát alapított.
– Felépült az evangélikus templom tornya.