1914-1917

1914. január
– Üzembe helyezték a Salgótarjáni Palackgyár Owens- típusú palackgyártó automata gépét.
1914. május 16.
– Nékám István lett az új aljegyző.
1914. június 19.
– A képviselő-testület a római katolikus templom átalakításához 2000, az evangélikus templom felújításához 1000 korona támogatást nyújtott.
1914. június 21.
– Megkezdődött a római katolikus templom környékének átalakítása. Wabrosch Béla tervei szerint és Sinágel József építőmester kivitelezésében szabályozták a templom előtti teret és megépítették a templomdomb kétoldali lépcsőfeljáróit.
1914. július 16.
– A járási főszolgabíró eltiltotta Haas D. Ármint a mozielőadások megtartásától.
1914. július 24.
– A járási főszolgabíró kiadta az új postaépület lakhatási engedélyét.
1914. július
– Pósa István főjegyző a városháza ablakából kihirdette az általános mozgósítást. A világháború kitörésekor a település férfi lakosságának túlnyomó részét a losonci 25. közös, a besztercebányai 16. honvéd, illetve a 16. honvéd népfelkelő ezredekbe hívták be.
1914. október 3.
– A képviselő-testület elfogadta az augusztusban felállított polgárőrség alapszabályát.
1914. október.
– A polgári iskola épületében katonai kórház kezdte meg közel kétéves működését.
1914. november 2.
– Elhunyt Gleidura Géza római katolikus apátplébános, községi képviselő.
1914. november 12.
– A képviselő-testület jóváhagyta a település új szervezeti szabályrendeletét, és elutasította az alispán azon módosító javaslatát, hogy élethossziglan válasszák meg az ügyészt és a mérnököt.
1914. december 3.
– A községi vízügyi bizottság tragikusnak ítélte a patakok állapotát. A legrosszabb helyzetben a Pécskő-patak volt, amelyen már csak egy átfogó rendezés segíthetett.
1914 folyamán
– Szilárdy István lett a Salgótarjáni Takarékpénztár Rt új elnöke.
– Megkezdte működését a község déli részén a Sinágel-féle téglagyár.
– Megkezdődött az Acélgyári Tiszti Kaszinót és az Olvasókör épületeit összekötő szárnynak, az ún. sóhajok hídjának az építése.
– Latzkovics Ádám szerkesztésében látott napvilágot a Salgótarjáni Újság című hetilap.
1915. február 1.
– Hatályba lépett az új községi szervezeti szabályrendelet.
1915. április 24.
– A képviselő-testület engedélyezte a településen állomásozó 65. gyalogezred pótzászlóalj parancsnokságának, hogy a „katonai közegészségügy előmozdítása érdekéből” uszodát létesítsen a régi vágóhíd felett, a Tarján-patak mellett.
1915. május 16.
– Az alispán engedélyezte a Tarján-patak szabályozását, amely azonban a háború miatt elhúzódott.
1915. július 10.
– Elöljárósági tisztújításra került sor. A bíró Hricsovszky András, helyettes bíró Kádár Péter, közgyám Koháry János, pénztárnok Katona János, rendőrtanácsos Egry Gyula lett.
1915. november 25.
– A nagyközség vezetése élénken tiltakozott az újabb katonai alakulatok Salgótarjánba helyezése ellen. Kifejtették, hogy a település nem tud 2-3000 főt befogadni, a bánya katonai parancsnokság alatt áll, a lakosság retteg a járványok kitörésétől, az iskolai és óvodai épületeket már eddig is a hadsereg foglalta le.
1916. február 29.
– A 30. gyalogezred zászlóaljának Salgótarjánba helyezése megosztotta a képviselő-testületet. A főjegyző bejelentette, hogy kérvényezte a csapatok elhelyezését, amelyre ígéretet is kapott. Azonban néhány képviselő – Tóth Gyula fűszerkereskedő vezetésével – a gazdasági érdekre hivatkozva szükségesnek látta a zászlóalj maradását. Az üggyel kapcsolatban Porázik György és Jónásch Antal kifejtették, hogy a polgári iskolában már 1600 (sic!) embert zsúfoltak össze, ami fokozza a járványveszélyt. Gerő Nándor szerint a bányai központi iskolában a katonaság beszállásolása következtében már két éve szünetel a tanítás.
1916. augusztus 16.
– Elutasították a járási főszolgabírónak a katonai helyőrség felállítására vonatkozó indítványát. Az iparosok és kereskedők a forgalom növelése érdekében támogatták az elképzelést, míg a vállalatok és Szilárdy István elutasította.
1916. szeptember 24.
– Németh István komáromi református püspök Bereczky Albert hitoktatót nevezte ki segédlelkésznek a fiókegyház élére.
1916. szeptember
– Mintegy 2000 erdélyi menekült érkezett a településre.
1916 folyamán
– Wabrosch Béla acélgyári főmérnök lett a Salgótarjáni Takarékpénztár Rt elnöke.
– A település északi részén elkészült a katonaság által épített uszoda.
1917. március 23.
– Megalakult a Salgótarjáni Bányász Szövetség, a bányamunkások első legális szervezete. Elnöke Gurszky István lett. (Más források szerint az eseményre 1918. március 23-án kerül sor.)
1917. április
– Felsőbb rendeletre népkonyhát állítottak fel a Hungária Szállóban.
1917. május 13.
– A Vas- és Fémmunkások Salgótarjáni Csoportja tisztújítást tartott a Korona Szállóban. Elnökök: Deutcher Károly, Kazár József és Priska Dezső.
1917. június 5.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt temető létesítésére kapott engedélyt a Forgách-aknán.
1917. július 1.
– Az Országos Stefánia Szövetség létrehozta a 64. számú Anya- és Csecsemővédő Intézetet.
1917. szeptember-október
– Sztrájkhullám söpört végig a salgótarjáni iparmedencében, melynek következtében 150 katonát vezényeltek a településre.
1917. november 10.
– A református presbiteri gyűlés elhatározta elszakadását a balassagyarmati anyaegyháztól. Az önálló egyházzá alakulást azonban a forradalmi események későbbre halasztották.
1917. december 31.
– Községi képviselőválasztásokra került sor. A korábbi öt választókerülettel szemben csak négyet állítottak fel. Ekkor került be a testületbe a munkásság képviseletében dr. Gádor Ferenc, id. Oczel János és Priska Dezső.