1918

1918. január 1.
– Dr. Róth Flóris lett a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt salgótarjáni bányaigazgatója.
1918. január 27-28.
– A losonci katonai állomásparancsnokság Salgótarjánban és környékén bujkáló katonaszökevények kézre kerítésére razziát rendelt el.
1918. február 2.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt 800 munkása lépett sztrájkba, béremelést és munkaidő csökkentést követelve.
1918. február 3.
– Távollétében, közfelkiáltással újból megválasztották Tóth Gyulát nagyközségi bírónak. Az elöljáróság további tagjai lettek: helyettes bíró Okolicsányi Lajos, pénztárnok Katona János, közgyám Koháry János, rendőrtanácsos Timaróczky Sándor, tanácsnokok Drengács Viktor, Jancsik Gyula, Skolnik Dániel és Sonnenschein Károly.
1918. április 16.
– Tóth Gyula bíró indítványozta, hogy a nagyállomásról Budapestre induló „vegyes összeállítású személy forgalomra is berendezett vonatok” a Fő téri állomásról induljanak el.
1918. május 1.
– A helyi munkásság munkabeszüntetéssel ünnepelte a munka ünnepét. A Fő téri nagygyűlés szónoka Kunfi Zsigmond volt.
1918. június 9.
– Megalakult a Magyarországi Földmunkások Országos Szövetségének helyi csoportja.
1918. június 21.
– Luby Gézáné kérte, hogy az elöljáróság létesítsen aluljárót a Fő utca és a Zagyvai-rakodó kereszteződésénél.
1918. június 21. – július 2.
– A budapesti MÁV-gépgyári sortűz elleni tiltakozásul sztrájkmozgalom bontakozott ki az Acélgyárban és a bányatelepeken, amelyet katonai erővel fojtottak el. Az acélgyári munkabeszüntetés 11 vezetőjét a kassai haditörvényszék elé állították.
1918. július 24.
– A bányászok és a gyári munkások mozgalmának megfékezésére két karhatalmi század érkezett a településre.
1918. augusztus 11.
– A salgótarjáni 115. népfelkelő bányász munkásszázad 2200 tagja lépett sztrájkba élelem- és ruhanemű hiánya miatt.
1918. szeptember 25.
– Elhunyt Gerő Nándor községi képviselő, volt bányaigazgató.
1918. október 30.
– Népünnepély fogadta a júniusi sztrájkmozgalom Kassáról hazatért vezetőit.
1918. október folyamán
– Járványos méreteket öltött Salgótarjánban és a megyében is a „spanyolnátha” (influenza).
1918. november 1.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-nél megalakult az üzemi választmány, és átvette az élelmiszerek, valamint a különböző termeléshez szükséges anyagok beszerzésének ellenőrzését.
– A képviselő-testület ülésén megjelentek a Kassáról hazatért szociáldemokrata vezetők.
1918. november 2.
– Rendkívüli közgyűlést tartott a képviselő-testület, melynek oka, hogy a Nemzeti Tanács táviratban kérte fel a testületet a csatlakozásra. Tóth Gyula bíró ismertette a fővárosban megalakult Nemzeti Tanács programját, és bejelentette a település csatlakozását. A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt nevében dr. Róth Flóris, az Acélgyár képviseletében Jónásch Antal tett hitet a program mellett. Ezt követően dr. Pollatsek Ármin indítványozta, hogy 12 fővel alakuljon meg a helyi Nemzeti Tanács, amelybe az SZDP 6, a község 4, míg a helyi iparvállalatok egy-egy képviselőt delegáljanak.
1918. november 3.
– Alakuló ülését tartotta a Salgótarjáni Nemzeti Tanács. Elnöke dr. Mikovinyi Jenő járásbíró, helyettese dr. Pollatsek Ármin ügyvéd, titkára dr. Gádor Ferenc ügyvéd, a helyi szociáldemokrata párt képviselője lett. A testületben a munkásság képviseleti aránya megközelítette az 50%-ot, de tagsági jogot szerzett dr. Róth Flóris és Jónásch Antal is. A tanács első intézkedései közé tartozott, hogy szabályozta a vendéglátó ipari egységek nyitvatartási idejét, kötelezte a lakosságot a fegyverek leadására, 200 fős polgárőrség felállítását határozta el Reményi nevű főhadnagy vezetésével. Ezeken kívül a közrend védelme érekében 5 fős katonai bizottság szervezését kezdték meg, és este 9 órától kijárási tilalmat léptettek életbe.
1918. november 4.
– A Salgótarjáni Nemzeti Tanács ülésén elhatározták, hogy kiterjesztik annak hatáskörét és felügyeletét a Salgótarjáni járás egész területére. A testület további intézkedésként betiltotta a vaskereskedőknél a fegyverek árusítását, és segélyezési alapot létesített a módosabb polgárok nagyobb hozzájárulásával.
1918. november 5.
– A tanács ülésén dr. Róth Flóris bányaigazgató a termelés fokozása érdekében béremelést ajánlott fel, továbbá a településen állomásozó VI. zászlóalj felesküdött a Nemzeti Tanácsra.
1918. november 8.
– Salgótarjánba érkezett a Hadügyminisztériumtól Körtvélyessy Pál hadnagy, aki tanácsadóként vett részt a nemzetőrségek szervezésénél. Később, a Salgótarjáni Nemzeti Tanács követelésére visszahívták megbízatásából.
1918. november 9.
– A Salgótarjáni Nemzeti Tanács utasította a községek vezetőit, hogy biztosítsák a helyi közigazgatás működését, valamint a bányászokat mentsék fel a tanácsi, illetve nemzetőrségi tagság alól.
1918. november 11.
– A salgótarjáni szénmedence minden bányájában bevezették a 8 órás munkaidőt.
1918. november 12.
– A Salgótarjáni Nemzeti Tanács 100 főben állapította meg a nemzetőrség számát, valamint a köztársasági államforma mellett foglalt állást.
1918. november 13.
– Közélelmezési Bizottság alakult a nemzeti tanács, az iparvállalatok és a közigazgatás képviselőiből.
1918. november 24.
– A csendőrségre támaszkodva Bacsó József főhadnagy vezetésével katonai nemzetőrség alakult.
1918. december 10-20.
– A munkásszervezetekben meginduló baloldali radikalizálódás következtében egy bányászküldöttség kereste fel a Kommunisták Magyarországi Pártja központját, és előadó kiküldését kérték a településre. Valószínű, hogy ekkor beszélték meg a salgótarjáni pártalakítás szervezeti kérdéseit.
1918. december 15.
– A Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozata a polgárőrség szervezeti szabályzatáról, melynek parancsnokává Czirbesz István tartalékos hadnagyot választották.
1918. december 26.
– Salgótarjánba érkeztek a Kommunisták Magyarországi Pártja vezetői. Kun Béla és Szaton Rezső részt vett a bányász és a vasas szakszervezet összbizalmi értekezletén. Később – de még ezen a napon –, a két szakszervezet külön-külön is ülésezett, ahol a kommunista párt megalakításáról és az ahhoz való csatlakozásról tárgyaltak. Ez után újabb összbizalmi tanácskozásra került sor, ahol kimondták a Kommunisták Magyarországi Pártja helyi szervezetének megalakulását, és megválasztották a pártszervezet vezetőségét. Ennek tagja volt Gólián András bányai pék, Bozó György, Kominek Lajos, id. Oczel János, Priska Dezső acélgyári munkások, és Hatvani D. Miklós bányai kőműves.
1918. december 28.
– A vasas- és fémmunkások összbizalmi testületének értekezletén felszólalt Kun Béla és Szaton Rezső.
1918. december 29.
– A kommunista eszmék térhódítása és népszerűsítése érdekében a Fő téren nagygyűlésre került sor, ahol tájékoztatták a munkásságot a helyi kommunista szervezet megalakulásáról, valamint Poór Ernő és Szaton Rezső ismertették a Kommunisták Magyarországi Pártja programját.