1944

1944. január 1.
– Hivatalosan nyugdíjba vonult dr. Förster Kálmán polgármester.
1944. január 13.
– Lavinaszerencsétlenség érte a radnai havasokban lévő Nagy-Pietroszi Horthy-csúcs megmászására induló acélgyári leventéket. A kormányzó emléktábláját vivő sí-csapatot a cél elérése előtt – dr. Varga Kálmán sí-mester és Farsang János levente kivételével – elsodorta a lavina. A tragédia áldozata lett: Bacsa Mihály, Bagyinszky János, Dombai Pál, Fehér Gyula, Fényszarusi József, Győre József, Huszár Béla, Juhász József, Kojnok István, Liptay Pál, Orosz Imre, Vankó István, Vlacsil Béla, Vlacsil József és Völgyvári Márton.
1944. január 22.
– A város által adományozott díszsírokba temették el a lavinaszerencsétlenség áldozatainak első csoportját.
1944. január 23.
– Máramarosszigetről Salgótarjánba érkezett dr. Rátky Béla, a város leendő új polgármestere.
1944. január 24.
– Dr. Rátky Béla polgármester letette hivatali esküjét a balassagyarmati megyeházán.
1944. január 30.
– Eltemették a lavinaszerencsétlenség áldozatainak második csoportját.
1944. február 16.
– Beiktatták polgármesteri hivatalába dr. Rátky Bélát. Programbeszédében többek között kiemelte a közellátás biztosítását, felvetette egy szálloda és egy gőzfürdő építését, illetve a város legégetőbb problémájának a lakáskérdést tartotta.
1944. március 10.
– A légoltalmi parancsnokság háromórás éjjeli riadót tartott.
1944. március 13.
– Tisztújító közgyűlést rendezett az SBTC. Az elnök Kárpáthy Dezső bányaintéző, ügyvezető elnök Wágner Jenő bányatisztviselő, titkár ifj. Hartényi József lett.
1944. március folyamán
– A német megszállás következtében betiltották a szociáldemokrata párt helyi szervezetét.
1944. április 1.
– Befejeződött az iskolai tanév.
1944. április 8.
– A belügyminiszter rendeletére a polgármester összeíratta a helyi zsidó lakosságot, mely szerint a településen összesen 1126 izraelita származású polgár élt. Ebből 353 fő volt a családfő, 254 a feleség és 519 a gyermek. Az összeírás magába foglalta a kikeresztelkedettek adatait is.
1944. április 12.
– Sárga csillag viselésére kötelezték a salgótarjáni zsidóságot.
1944. április 17.
– Dr. Fekete Kamill aljegyző – alispáni rendeletre – bezáratta a zsidó órások és ékszerészek üzleteit.
1944. április 20.
– Dr. Figus Béla városi főjegyző nyugdíjazását kérte, és még ebben a hónapban nyugállományba vonult.
1944. május 3.
– Megkezdődött a városi zsidóság gettóba telepítése. Erre a célra a hatóságok három területrészt jelöltek ki. Így a Pécskő utca – Kissomlyó utca – Fő utca által határolt területet, a postaépület, illetve a zsinagóga környékét. Salgótarjánban helyezték el a Sziráki járás izraelita lakosságát is. A gettóba zárt lakosság létszáma meghaladta a 2000 főt.
1944. május 6.
– A Munká-ban jelent meg Török Gáspárnak, a Magyar Nemzetiszocialista Párt vármegyei szervezőjének Honfoglalásra! című írása, mely az első helyi jellegű antiszemita programcikk volt.
1944. május 8.
– Surányi Alajos Gyula acélgyári tanítót nevezték ki a város légoltalmi századparancsnokának.
1944. május 11.
– A rendőrkapitányság rendeletben szabályozta a zsidó lakosság gettóbeli életét. A lezárt területüket csak 11 és 16 óra között hagyhatták el. Megtiltották, hogy a Förster-ligeti sétányon közlekedjenek, és erősen korlátozták mozgáslehetőségüket a Fő utca és a vasútállomás környékén. Vasárnap- és ünnepnapokon a gettót egyáltalán nem hagyhatták el.
1944. május 16.
– Dr. Jánossy Ödön rendőrkapitány felfüggesztette a 11 és 16 óra közötti kijárási tilalmat a gettóban.
1944. május 19.
– Dr. Rátky Béla polgármester jelentette a főispánnak, hogy „… a zsidók elkülönítését végrehajtottam.”
1944. május 27.
– A Munka című újság felelős szerkesztője, dr. Lapsánszky János, a sajtón keresztül jelentette be, hogy súlyos betegsége miatt hamarosan megválik az újságtól.
1944. május 31.
– A Balassagyarmati Ügyvédi Kamara törölte tagjai sorából dr. Friedmann Ármin, dr. Gádor Ferenc, dr. Laufer Samu, dr. Szalvendy Ödön és dr. Tibor Endre izraelita származású salgótarjáni ügyvédeket.
1944. május folyamán
– A Fő utca 35. szám alatt állították fel a Magyar Nemzetiszocialista Párt salgótarjáni városi- és járási irodáját.
1944. június 5.
– A gettókba összegyűjtött 2240 zsidót a hajnali órákban szállították át a bányatelepen lévő bányai istállókba, az ún. gyűjtőbe.
– A zsidó értékek után kutató katonai alakulatok a polgári iskolában vallatták ki áldozataikat, akik közül dr. Bellák István fogorvost agyonverték. (Más forrás szerint a férfi kétségbeesésében kiugrott az épületből.)
1944. június 12-13.
– Kassán keresztül Auschwitzba deportálták a Salgótarjánban összegyűjtött zsidóságot. A kassai vasúti parancsnok jelentése szerint a Salgótarjánból érkező vonatokon 2310 fő tartózkodott.
1944. június 16.
– A belügyminiszter feloszlatta a zsidó egyesületeket.
1944. június 22.
– A képviselő-testület – módosítva a szervezési szabályzatot – a főjegyzői állást átszervezte polgármester-helyettesi állássá.
1944. szeptember 19.
– Bombatámadás érte a várost.
1944. október 15.
– Dr. Rátky Béla polgármester szesztilalmat rendelt el.
1944. október 22.
– A honvédség hadikórház részére lefoglalta a kereskedelmi középiskola épületét.
1944. október 26.
– A tanítók bevonulásai miatt beszüntették a tanítást az oktatási intézményekben.
– Dr. Schmidt Sándor a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt vezérigazgatója rendeletben szólított fel valamennyi bányavezetőt a termelési berendezések megóvására, és a munkásság érdekeit szolgáló élelmezési, ellátási és fizetési intézkedések megtételére.
1944. október 28.
– Megszűnt a tanítás az acélgyári társulati elemi iskolában is.
– Először jelent meg nyilaskeresztes fejléccel A Munka című hetilap. E számban a nyilas párt salgótarjáni szervezete a harc további folytatására hívott fel.
1944. október 30.
– A városi óvodák bezárták kapuikat.
1944. október 31.
– Erős bombatámadás érte a várost. Délelőtt fél 10 körül az északi irányból érkező szovjet gépek bombázták a település ipartelepeit. Az üveggyár parancsnoki óvóhelyét találat érte, mely következtében 9 személy életét vesztette. Egyes források szerint meghalt a nyilaspárt városi szervezetének vezetője, Halácsy József is. (Neve azonban a városi halotti anyakönyvben nem szerepel.)
1944. október folyamán
– A helyi katonai parancsnokság lefoglalta az acélgyári elemi iskolát a Beregszászról idevezényelt 111. számú hadikórház céljára. Ugyancsak az épületben helyeztek el egy német rádiós egységet.
– Dr. Rátky Béla polgármester nemzetőri szolgálatra szólította fel a városi tisztviselőket.
1944. november 2.
– Eltemették a bombatámadás áldozatait.
1944. november 10.
– A losonci 21. honvéd kiegészítő parancsnokság a városban tartotta meg a dél-erdélyi menekültek és katonaszökevények sorozását.
1944. november 19.
– Magyar-német összetételű, ún. bénítóbizottság szállt ki az Acélgyárba, és közölték az iparmedence gyárainak és üzemeinek megjelent vezetőivel, hogy az üzemeket olyan formában kell lebénítani, hogy fél évig üzemképtelenek legyenek.
1944. november 24.
– A miskolci VII. csendőrkerület – a katonai rendészeti szolgálat megerősítésére – 25 főnyi karhatalmi szakaszt vezényelt a városba.
1944. november 25.
– Megkezdődött az üzemek leszerelése, bénítása.
1944. november 29.
– A kiürítési parancs értelmében elindult a polgármesteri hivatalt áttelepítő vasúti szerelvény, melynek úti célja a szlovákiai Galánta volt.
1944. november folyamán
– Elrendelték a Budapest-Salgótarjáni Vasöntő és Gépgyár kitelepítését.
– Lévára szállították el a rendőrségi iratokat.
1944. december 1.
– Döntés született a Salgótarjáni Üveggyár leszerelő, megbénító- és romboló rendszabályairól. A németekkel folyó egyeztető tárgyaláson megjelent Schreiner Jenő igazgató, Wiesinger Károly mérnök és Ruszty Ernő százados.
1944. december 3.
– Henczbergbe szállították el a leszerelt gépgyár alkatrészeit. A vasúti szerelvény 35 vagonból állt. (Vannak olyan források, amelyek szerint a szállításra december 8-án, illetve december 10-én került sor.)
1944. december 6.
– A honvédlaktanyában kivégezték a karancslejtősi bányászmegmozdulás néhány tagját: Machinyák Józsefet, Lukács Sándort, Tóth Miklóst, illetve egy ismeretlen személyt.
1944. december 9.
– A Salgótarjáni Üveggyárban leállt a termelés.
1944. december 10.
– A belügyminiszter megállapította az ország hadműveleti kiürítés alá eső területén lévő közigazgatási szervek számára az új felvevő területet. E szerint Salgótarján Léva városához tartozott.
1944. december 14.
– Dr. Rátky Béla polgármester megbízta Pozsonyi József városi díjnokot, hogy a város irattárát szállítsa el Lévára.
– A Losoncon székelő miniszteri biztos utasítást adott az Acélgyár kiürítésére és áttelepítésére.
– A vezető állásban lévő tisztviselők és nyilas érzelmű személyek különvonaton elhagyták a várost.
1944. december 15.
– Tilger Károly városi katonai nyilvántartófőnök elszállította a városi katonai nyilvántartó kartonokat.
1944. december 17.
– Megjelent a VII. hadtestparancsnokság azon rendelete, mely szerint a volt tisztek 60 éves korig kötelesek jelentkezni az acélgyári elemi iskolában.
1944. december 18.
– Az acélgyári iskolában gyülekező leventék elvonultak Fülek irányába.
– A rendőri állomány egy része Mosonmagyaróvárra vonult.
1944. december 22.
– A német katonai parancsnokság a Fő téren felakasztotta Varga András dombegyházi katonaszökevényt.
– A miskolci VII. kerületi hadiüzemi parancsnokság utasítására a Salgótarjáni Üveggyár gépeit nyugatra szállították.
– Német tüzérszázad részére kiürítették a bányai kórházat.
1944. december 24.
– A Nógrádi Sándor által vezetett partizánegység felderítői jelentették, hogy a szovjet csapatok közeledése miatt, a városban teljes a zűrzavar.
1944. december 24-25.
– A szovjet 3. gárdahadosztály támadásának következtében Kazár község irányából érkező 8. szovjet lövészezred elfoglalta a várost.
1944. december 28.
– Dr. Varga Kálmán nemzetőrparancsnok és Dan szovjet katonai városparancsnok közös rendeletben szólította fel a lakosságot az élet megindítására.
1944 folyamán
– Koppány László lett A Munka felelős szerkesztője.
– Felépült a bányai kórház új épületszárnya. A beruházást a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt és a Bányatárspénztár közösen finanszírozta. Tervezője Merényi János bányai építőmester, építője Schaeffer Ferenc fővárosi építési vállalkozó volt.
1944 vége – 1945 eleje
– Az Újtelepet és a Liget utcát a szovjet csapatok zárt területnek nyilvánították. (V. 183.a 72/1945.)