Háborúból békébe – Az átmenet évei Nógrád megyében
1918. október 31.
Balassagyarmaton megalakult a Megyei Nemzeti Tanács dr. Somló József ügyvéd vezetésével. Losoncon is létrejött a Nemzeti Tanács 70 tagú losonci intézőbizottsága. Homokterenyén és Mátranovákon kifosztották az üzleteket.
1918. november 1.
Pásztói „nincstelenek” támadása a községi kereskedők ellen. Megszervezték a nemzetőrséget Balassagyarmaton, ahol az őrség vezetője Vlaszaty Béla csendőrszázados volt.
1918. november 2.
Baglyasalján elkergették a munkásszázad parancsnokságát. A gyurtyánosi bányászok önhatalmúlag bevezették a 8 órás munkaidőt.
1918. november 3.
Salgótarjánban megalakult a Nemzeti Tanács dr. Mikoviny Jenő járásbíró vezetésével. A nemzetőrség szervezésével Reményi főhadnagyot bízták meg. Szécsényben Popovics János kereskedő vezetésével jött létre a Nemzeti Tanács. Somoskőújfaluban is megalakult a Nemzeti Tanács. Baglyasalján feltörtek egy üzletet és kifosztották.
1918. november 4.
Salgótarjáni Nemzeti Tanács kiterjesztette hatáskörét a járás területére és bevezette a szesztilalmat. Földbirtokosok és kereskedők üzletei elleni támadások Mátranovákon, Dorogházán, Baglyasalján, Szécsényben. Zabaron felgyújtották Márkusz Aladár földbérlő házát, széthordták Bárkányi Béla gabonáját és feldúlták Majoros Géza földbirtokos házát.
1918. november 5.
Az állami- és a vármegyei alkalmazottak letették az esküt a Nemzeti Tanács kezébe. Megalakult a Kisterenyei Nemzeti Tanács. Nemzetőrség jött létre Becske, Debercsény, Felsőpetény, Galgaguta, Karancskeszi, Keszeg, Mohora, Nógrádkövesd, Pásztó és Szécsény községekben.
1918. november 6.
Nemtiben, Szupatakon megalakult a Nemzeti Tanács.
1918. november 7.
Érsekvadkerten, Kállón, Szirákon megalakult a nemzetőrség. Az Etesi Nemzeti Tanács kérte a Salgótarjáni Nemzeti Tanácsot 10 nemzetőr felfegyverzésére és a község feletti felügyelet átvételére.
1918. november 8.
Kisbárkányban megalakult a Nemzeti Tanács. Bercelen és Romhányban létrejött a nemzetőrség.
1918. november 9.
Gróf Mailáth Géza főispán lemondott a főipáni hivataláról. A Salgótarjáni Járási Nemzeti Tanács határozatban utasította a községi nemzeti tanácsok elnökeit a közigazgatással való együttműködésre és a bányászok felmentésére a tanácsi és nemzetőrségi tagság alól.
1918. november 10.
Nemzetőrség létrejötte Erdőtarcsán, Ősagárdon, Szendehelyen.
1918. november 11.
Sámsonházán megalakult a Nemzeti Tanács, Pásztón a nemzetőrség Takács József főhadnagy irányításával megkezdte a munkáját. Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozatot hozott a nemzetőrök fizetésének biztosításáról és a járás területén előforduló fosztogatásokról. A ceredi gazdaság intézője munkásosztagot kért a burgonya felszedéséhez. A szénmedence minden bányájában bevezették a 8 órás munkaidőt.
1918. november 12.
Salgótarján, Fülek lakossága a köztársasági államforma mellett foglalt állást. A Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozata a nemzetőrség számának 100 főben történő megállapításáról.
1918. november 13.
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács szervezésében tömeggyűlést tartottak a köztársaság kikiáltásáért. Az egybegyűltek előtt dr. Somló József, a nemzeti tanács elnöke mondott beszédet.
1918. november 16.
Rákóczy István, volt vármegyei aljegyző kinevezése Nógrád vármegye főispáni jogkörrel rendelkező kormánybiztosává. Kinevezése ellen a balassagyarmati, a szécsényi, a losonci és a salgótarjáni nemzeti tanács is bejelentette tiltakozását.
1918. november 18.
A balassagyarmati Polgári Radikális Párt tiltakozása Rákóczy István kinevezése ellen.
1918. november 19.
Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozata a nemzetőrség feloszlatásáról és annak újjászervezéséről.
1918. november 21.
Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozata arról, hogy táviratilag kérik a Kassai Nemzeti Tanácsot a fosztogatásért letartóztatott 6 rónai bányamunkás érdekében járjon közbe, mert a bányászok sztrájkkal fenyegetőznek.
1918. november 25.
Az élelmiszerelosztás megoldatlansága miatt a Kisterenyei Nemzeti Tanács lemondott, azonban a Salgótarjáni Nemzeti Tanács segítségével tovább működött
1918. november 28.
Nógrád vármegye törvényhatósági bizottsága egyhangú támogatásáról biztosította a népkormányt és Károlyi Mihályt.
1918. november 29.
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács beszüntette működését.
1918. november 30.
A Körmöcbányai Nemzeti Tanács aláírások gyűjtésére felszólító levele Magyarország területi épségének megvédése céljából.
1918. december 6.
Bartha hadügyminiszter és Milan Hodža ideiglenes demarkációs vonalban egyezett meg. Ez feljogosítja a csehszlovákokat a Dévényújfalu – Szentgyörgy – Lered – Verebély Bát – Korpona – Gács – Nyusta – Nagyrőce – Gölnicbánya – Lemes – Gálszécs Szobránc – Homonna – Mezőlaborc vonal megszállására.
1918. december 7.
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács távirata a Magyar Nemzeti Tanácshoz: a csehek megszállása esetén mi legyen a közpénztárak és bankok sorsa.
1918. december 8.
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács újra megkezdte működését.
1918. december 15.
A Salgótarjáni Nemzeti Tanács határozata a polgárőrség szervezeti szabályzatáról, melynek parancsnokává Czirbesz István tartalékos hadnagyot választották.
1918. december 23.
A magyar kormány, Vix alezredes útján, megkapja a szövetséges hatalmak jegyzékét „Szlovákia történelmi határairól”. A Honvédelmi Minisztérium hadműveleti osztálya védelmi intézkedéseket tesz az Ipoly, a Garam, Vág völgyének biztosítására. Balassagyarmat védelmére a 16. gyalogezred egy százada és egy-egy nemzetőr- és munkásszázad lett kijelölve.
1918. december 26.
Megalakult a KMP salgótarjáni csoportja
1918. december 27.
A Balassagyarmati Nemzeti Tanács küldöttsége tárgyalásokat folytatott Bazovszky Lajoss zsupánnal
1918. december 29.
Népgyűlés Salgótarján Főterén, ahol a felszólalók Poór Ernő és Szaton Rezső a KMP céljait ismertették.
1919. január 2.
A Salgótarjáni Nemzeti Tanács felfüggesztette a tevékenységét és megalakult a helyi üzemeket összefogó nagy munkástanács.
1919. január 3-4.
Zavargások és fosztogatások Salgótarjánban, ennek megszüntetésére érkezett egy iglói géppuskás különítmény Hatvanból, majd egy székely gyalogos zászlóalj. A helyzet megoldására a kormány kormánybiztosnak Peyer Károlyt nevezte ki.
1919. január 14.
A csehek elfoglalták Hontot és Drégelypalánkot. Balassagyarmaton aznap este küldöttség várta a csehszlovák megszállókat a vasútállomáson.
1919. január 15.
A csehek, miután több ponton átkeltek az Ipoly folyón, megszállták Balassagyarmatot. Elfoglalták a postát, a laktanyát és a vasútállomást. Balassagyarmat utcáin megjelent Luigi Piccione tábornok felhívása a lőfegyverek beszolgáltatásáról, a „cseh-tót” katonai hatóságokkal való együttműködésről. Rapp, Litke, Nógrádszakál, Őrhalom, Szécsény csehszlovák megszállás alá került.
1919. január 21.
A hadügyminisztérium Jankovich Ferenc ezredes parancsnoksága alatt csapatokat vezényelt Salgótarján védelmére. Feladatuk a terület védelme volt és a védővonal az Ipoly torkolatától az állomáshelyig terjedt. Salgótarjántól keletre Uzsokig tartó védvonalat a 39. hadosztály felügyelte.
1919. január 25.
Bazovszky Lajos zsupán megjelent Balassagyarmaton, hogy átvegye a közigazgatást.
1919. január 29.
Bajatz és Vizy százados csapatai, kiegészülve a balassagyarmati vasutasokkal, hajnali négy órakor támadást intéztek a Balassagyarmaton állomásozó csehszlovák katonaság ellen. A balassagyarmati vasutasok a katonai alakulatokat támogatva visszafoglalták Balassagyarmatot a csehektől.
1919. január 31.
A magyarok visszafoglalták Litkét, Ipolytarnócot, Hontot, Rappot, Nógrádszakált, Ludányt és a szécsényi vasútállomást.
1919. február 3.
A balassagyarmati eseményekhez hasonló események elkerülése végett Losoncon, a csehszlovákok túszul ejtették Szilassy Béla egyházi főgondnokot.
1919. február 4.
A fegyverszüneti bizottság megküldte Balassagyarmatra Vix alezredes válaszát Rákóczy kormánybiztos január 17-i levelére: a csehszlovák hadügyminiszter január 31-én elrendelte a demarkációs vonaltól délre lévő csapatok kivonását.
1919. február 19.
A losonci polgárok a salgótarjáni dandárparancsnokságtól fegyvereket kértek városuk felszabadításához
1919. február 25.
Salgótarjánban a bányászok sztrájkkal tiltakoztak a katonai terror ellen
1919. február 26.
Saly Endrét kinevezték Nógrád megye szociáldemokrata kormánybiztosának. Rákóczy István volt kormánybiztost fegyveres erővel távolították el a hivatalából.
1919. február 28.
Kóváron a „kölcsönös forgalom szabadsága” tárgyában csehszlovák-magyar egyezmény jött létre. (Bajatz százados és Küszner Zsigmond főszolgabíró ideiglenes egyezséget köt a csehszlovákokkal arról, hogy március 15-ig a személy- és áruforgalom, igazolvány mellett, szabad. Ha a lakosság vagy illetéktelen egyének továbbra is átlőnek csehszlovák területre, azok Balassagyarmatot el fogják zárni a személy- és áruforgalomtól.)
1919. március 12.
Az Acélgyárban megalakult az üzemi választmány, elnöke Bozó György volt. Saly Endre kormánybiztos Szécsénybe, Salgótarjánba és Fülekre látogatott.
1919. március 13-14.
Az ÉKI Rt. bányáiban (János-akna, Ortvány-akna, József-akna) sztrájk bontakozott ki az ellátás javítása és a béremelés érdekében.
1919. március 21.
Gádor Béla, az SZDP helyi titkára, táviratot kapott Budapestről, mely az SZDP és a KMP egyesülését és a Tanácsköztársaság kikiáltását közölte. A főbizalmiak döntése alapján 22-én 9 órára összehívták a párt, a szakszervezet és az összbizalmi testület közös vezetőségi ülését
1919. március 22.
A közös vezetőségi ülésen megválasztották az ideiglenes direktóriumot, melynek elnöke a tanácsválasztásokig Bozó György lett. Távirati úton felmentették hivatalából Saly Endre nógrádi kormánybiztost.
1919. március 23.
Népgyűlést tartottak Salgótarjánban
1919. március 25.
Megalakult a direktórium Szécsényben és Bercelen.
1919. április 1.
Megalakult az Acélgyárban az üzemi ellenőrző munkástanács:
Hack Gyula elnök, a termelési biztos Liptay B. Jenő igazgató lett.
1919. április 2.
Megalakult a Forradalmi Törvényszék Salgótarjánban és Balassagyarmaton.
1919. április 6.
Mikulik József járási politikai biztos kérésére Salgótarjánban látogatott Kun Béla és Landler Jenő, akik a cseh támadás elleni védekezés érdekében munkászászlóaljak megalakítását sürgették a népgyűlésen.
1919. április 7.
A községi munkás-, paraszt- és katonatanács választás után, Salgótarjánban az ügyek vitelére direktóriumot választottak, melynek elnöke Priska Dezső, tagjai György István és Venczel Gyula. A balassagyarmati községi direktórium dr. Kiss Lajos vezetésével kezdte meg működését.
1919. április 8.
Szécsényben Bögözi Antal, Pásztón Cseri János vezetésével alakult meg a direktórium.
1919. április 8-9.
Salgótarjánba érkezik Vértesi Vilmos parancsnoksága alatt egy „autokolonné” (20 öttonnás teherautó) fegyverekkel és lőszerrel, melynek felét a vasútállomás raktáraiba, felét pedig az Acélgyár Salgói-kapunál lévő raktáraiba helyezték el, innen továbbították a frontszakaszra
1919. április 14.
Balassagyarmaton megalakult a Nógrád Megyei Direktórium dr. Somló József elnökletével. A Salgótarjáni járásból Németh Gyula, Trajbiár Gábor, Verebélyi István, Szomszéd Mátyás István, Csizi József, Gólián András, Fehér Vilmos és Gacza Ferencné lettek a megyei tanács tagjai. Balassagyarmatról Murár Lajos, Forgács József, Nagyorosziból Lamy István voltak még tagok.
1919. április 15-25.
Munkásszázadok szervezése bányászokból és acélgyári munkásokból
1919. április 20.
Toborzó népgyűlés Salgótarjánban a Vörös Hadsereg szervezése érdekében
1919. április 29.
Megérkezett Salgótarjánba Hevesi Gyula népbiztos, akinek feladata volt a védelemre felkészülés irányítása
1919. május 1.
Felvonulás és nagygyűlés a Főtéren 8-9 ezer fő részvételével, Révész Imre elszavalta Somlyó Zoltán Kalapács című versét, Hevesi Gyula, Priska Dezső és Gólián András beszédében Salgótarján minden áron való megvédésére szólított fel. A május 1-i ünnepségeken megye más településein is kifejezték a szándékot a haza védelmére: Diósjenő, Nőtincs, Szendehely, Bánk, Rétság, Nagyoroszi, Pásztó, Szécsény, Balassagyarmat.
1919. május 2.
Cseh támadás Salgótarján körzetében, előkészületek a település kiürítésére, melyet Hevesi Gyula megakadályozott
1919. május 3.
A csehek támadást intéztek Balassagyarmat ellen, azonban a támadás sikertelen volt.
1919. május 4.
A csehek elfoglalták Füleket, Litkét, Nógrádszakált.
1919. május 5.: Fülekről cseh páncélvonat futott ki Somoskőújfalu felé, melyet a 80. dandár 8. sz. páncélvonata Ragyolcnál tűz alá vett és visszavonulásra kényszerített.
1919. május 6.
A Salgótarján és Fülek között húzódó völgy védelmét biztosító osztagban pánik tört ki és rendezetlenül vonult vissza.
1919. május 6.
A csehek elfoglalták Szécsényt, Zabart és Ceredet.
1919. május 7.
A cseh csapatok elfoglalták a Karancs 747-es magaslatát.
1919. május 8.
A csehek megszállták Karancskeszit és Lapujtőt. Katona- és bányászszázad visszafoglalta a Karancs magaslatot.
1919. május 9.
A vöröskatonák visszafoglalták Szécsényt.
1919. május 10.
A megerősített bányászszázad véglegesen birtokba vette a Karancs magaslatot A 8. sz. páncélvonat Fülekig, a 2. sz. páncélvonat Losoncig nyomult.
1919. május 12.
Salgótarján felmentése a cseh támadás alól
1919. május 14.
A Vörös Hadsereg főparancsnoksága külön parancsban dicsérte meg a Salgótarján környéki harcokban részt vevő egységeket
1919. május 14-16.
A cseh parancsnokság újabb támadást készített elő Salgótarján ellen
1919. május 17-19.
A cseh csapatok több irányból koncentrált támadást indítottak Salgótarján ellen, elfoglalták Pétervásárát
1919. május 18.
Megalakult a II. salgótarjáni munkászászlóalj. A 6. hadosztály átcsoportosítása miatt (Kecskemét környékére) újra a 80. dandár vette át Salgótarján védelmét (3 zászlóalj, 2 üteg és a salgótarjáni munkászászlóalj). A csehek újra elfoglalták Zabart.
1919. május 19-20.
A csehek elfoglalták Nádújfalut, Nemtit, Mátranovákot, Homokterenyét és Kisterenyét, északon Füleket, Zagyvarónát, Ceredet, Ipolytarnócot, Litkét, Nógrádszakált, Ludányt és Pilinyt .
1919. május 20-21.
Kisterenyéről kiverték a cseh csapatokat, és egy ellentámadással biztosították Salgótarján felmentését a 6. hadosztály beérkező egységei és a salgótarjáni munkászászlóaljak
1919. május 29.
A Vörös Hadsereg visszafoglalta Putnokot és Ipolyságot a csehektől.
1919. május 31.
A Vörös Hadsereg visszafoglalta Losoncot a csehektől.
1919. június 7.
Nógrád megye politikai megbízottjának nevezték ki Frank Imrét Salgótarján székhellyel
1919. június 15.
A salgótarjáni munkászászlóaljak beolvadtak az 5. munkásezredbe. Dr. Somló József lemondott a megyei direktóriumi elnökségről.
1919. június 30.
A Vörös Hadsereg megkezdte visszavonulását a Felvidékről.
1919. július 5.
Salgótarjánba érkezett Czibor István vasmunkás (Weiss Manfréd Gépgyár), mint teljhatalmú politikai megbízott.
1919. július 14.
Pótsorozást tartottak Salgótarjánban, ahol a 750 összeírtból 74 fő jelent meg.
1919. július 22-23.
Népgyűlés Salgótarjánban, melyen Kun Béla a tanácshatalom megvédésére szólított fel
1919. augusztus 6-8.
A salgótarjáni direktórium küldöttsége Hatvanban a román parancsnoksággal, majd Losoncon a cseh parancsnoksággal a megszállás feltételeiről tárgyalt (az első küldöttség tagjai: Mendelshon József, Szenthe László salgótarjáni állomásfőnök, Bozó György, Hack Gyula, Priska Dezső, Juhász István, a másodiké: Illek Antal, Bozó György, Kominek Lajos, Juhász István, Hack Gyula, Priska Dezső)
1919. augusztus 6.
Marnó Tivadar őrnagy augusztus 6-án vette át a katonai parancsnokságot Balassagyarmaton. Első intézkedése volt, hogy tiszti karhatalmat állított fel.
1919. augusztus 8.
Balassagyarmaton a megyei direktórium átadta a hatalmat Nagy Mihály alispánnak
1919. augusztus 9.
A salgótarjáni járási és községi direktórium utolsó ülésén lemondott és jegyzőkönyvileg átadta a hatalmat Szecsey Ernő főszolgabírónak
1919. augusztus 10.
Cseh csapatok érkeztek Salgótarjánba Snejdárek ezredes vezetésével
1919. augusztus 20-25.
A román megszállás alatt lévő Zagyvapálfalván hat bányászt elfogtak, és Hatvanba szállítottak
1919. szeptember 1.
A salgótarjáni cseh csapatok parancsnoka, Snejdárek ezredes megtiltotta a rekvirálást a lakosságtól
1919. szeptember 2.
A Zagyvapálfalvárói elvitt hat bányászt, Hatvani Drazsgyik Miklóst, Kiss Józsefet, Kucsera Ferencet, Mócsányi Lajost, Pothornik Vencelt és Trajbiár Pált a románok Hatvanban kivégzték
1919. szeptember 9.
Salgótarjánba érkezett Pelle tábornok, a cseh hadsereg főparancsnoka a csapatok megszemlélésére
1919. október 25. után
Salgótarjánban elfogták a direktórium és a KMP több helyi vezetőjét és a Balassagyarmati Ügyészségre vitték.
1919. november 11.
A cseh csapatok elhagyták Salgótarjánt
1920. január 25-26.
Nemzetgyűlési választások
1920. január 28.
Nógrád vármegye törvényhatósági bizottsága rendkívüli ülésen hozott határozatban tiltakozott a várható békeszerződés ellen.
1920. február 4.
A helyi bányamunkásság szociális és bérköveteléssel fordult az igazgatósághoz és kilátásba helyezték a sztrájk lehetőségét.
1920. február 15.
Miután az igazgatóság nem teljesítette a bányászság követeléseit, sőt lefogatta a mozgalom vezetőit, megkezdődött a sztrájk.
1920. február 24.
Karhatalom bevonásával fojtották el a bányászok sztrájkmozgalmát és 40-50 főt vettek őrizetbe.
1920. június 7.
A salgótarjáni bánya- és iparmedence vállalatai közös memorandumban tiltakoztak a trianoni békében megállapított magyar-szlovák határvonal kijelölése ellen és kérték a Határmegállapító Bizottság helyszíni kiszállását.
1920. augusztus 18.
A salgótarjáni nagyközség képviselő-testületi ülésén hozott határozatban tiltakozott a település határánál meghúzott országhatár ellen és követelte a Karancs-vidék cseh megszállás alóli felszabadítását.
1920. szeptember 16.
Huszár Aladár Nógrád-Hont vármegye főispánjává való kinevezése
1920. szeptember 28.
Salgótarján ismét tiltakozott a határmegállapító bizottságnál, mert „… Salgótarjánban és vidékén a határ megállapítása minden etnográfiai, gazdasági, stratégiai és helyi viszonyok figyelembe vétele nélkül történt…”
1922. január 13.
Salgótarján nagyközség képviselő-testületi ülésén a belügyminiszter 118446/1921. számú rendelete alapján kimondták a rendezett tanácsú várossá való átalakulást.
1922. április 22.
Nógrád vármegye főispánja dr. Sztranyavszky Sándor lett.
1922. október 29.
Balassagyarmaton, Horthy Miklós kormányzó részvételével és beszédével, felavatták a Keviczky Hugó által, a csehkiverés emlékére készített, turulmadaras emléktáblát
1922. október 29.
Salgótarjánba látogatott Horthy Miklós kormányzó.
1923 november 28.
Balassagyarmat 1923. november 28-án vált rendezett tanácsú várossá. A belügyminiszter 143178—192. IV. számú leiratában — a nagyközség vezetőségének többszöri kérelmére — jóváhagyta a nagyközség rendezett tanácsú várossá való átalakulását.
1924. február 15.
Népszövetség 1923. április 23-ai döntése értelmében Somoskő és Somoskőújfalu Csehszlovákiától visszakerült Magyarországhoz.