Nemzeti tanács – áttekintés

„Változások küszöbén!” „Nagy népakarati kirobbanás van készülőben” „Az utóbbi napok villámszerű gyorsasággal fejlődő eseményei Magyarországot gyors demokratikus átalakulások kényszere elé állították!” „A nép nagykorúvá vált.”- címszavak olvashatók a Nógrád megyei sajtóban 1918 október végén, november elején. Addigra számos változás történt, aminek következtében az 1867-es kiegyezés Osztrák-Magyar Monarchiája széthullott. Az 1918 október első felében megalakult nemzetiségi tanácsok önrendelkezési jogot követeltek, 1918. október 16-án IV. Károly szövetségi állammá nyilvánította Ausztriát, október 18-i jegyzékben Wilson amerikai elnök állást foglalt a csehek, szlovákok, a délszlávok önállósága  mellett. A kilátástalannak tűnő feszült kül- és belpolitikai helyzetre való tekintettel a Wekerle-kormány 1918. október 23-án lemondott. Október 24-re virradóra létrejött a Magyar Nemzeti Tanács (Károlyi Mihály-féle Függetlenségi Pártból, Országos Polgári  Radikális Pártból és a Magyarországi Szociáldemokrata Pártból), mely október 26-án közzétette 12 pontos kiáltványát: a háború azonnali befejezését, a demokratikus reformok bevezetését, végrehajtását illetve az ország területi integritásának megőrzése érdekében a nemzetiségekkel való megbékélést követelve.

Mivel IV. Károly nem a rendkívül népszerű Károlyi Mihályt kérte fel kormányalakításra, hanem Hadik Jánost, így országszerte, de legfőképpen a fővárosban került sor tüntetésekre, az őszirózsás forradalomra.  A nyomásnak engedve 1918. október 31-én a „homo regius” Habsburg József, Károlyi Mihályt nevezte ki miniszterelnökké.

A kinevezés hírére október 31-én és november első napjaiban a városokban és a nagyobb falvakban egymás után jöttek létre a nemzeti tanácsok. Nagy Mihály Nógrád megyei alispán 1918. október 31-én kapta meg a táviratot a népkormány megalakulásáról és ezúttal felhívást tett közzé a helyi szervek létrehozására. Nógrád megyében először Losoncon és  Balassagyarmaton alakult meg a Nemzeti Tanács. Balassagyarmaton október 31-én először ideiglenes jelleggel, majd november 1-jén újabb tagokkal kiegészülve. Nagy Mihály alispán 1918. november 1-én az alábbi nyilatkozatot küldte a Balassagyarmati Nemzeti Tanácshoz: „Nógrád vármegye tisztikara mai napon tartott értekezletén egyhangúlag kimondotta, hogy a nemzeti tanácshoz csatlakozik, és intézkedéseit készséggel végrehajtja.”

A megye másik nagyobb településén, Losoncon 1918. október 31-én reggel 9 órakor alakult meg a Magyar Nemzeti Tanács 70 tagú losonci intézőbizottsága. Elnöke Wagner Sándor lett. Vezetésével egy 13 tagú szűkebb körű végrehajtó bizottságot is megválasztottak. A megalakulás hírét táviratban közölték a Magyar Nemzeti Tanáccsal, várva annak további intézkedéseit.
Kérdéses volt az államforma is, ezért a Magyar Nemzeti Tanács táviratilag kérdezte a városokban és a községekben megalakult tanácsokat,  csatlakoznak-e azon elhatározásához, hogy Magyarország jövendő államformája köztársaság legyen.  A döntést az 1918. november 16-án megjelent Nógrádi Hírlap is ismertette: Magyarország államformája köztársaság lett. A kortársak használták a népköztársaság kifejezést is, de nem szocialista értelemben. Az 1918. november 16. és 1919. március 21. között tartó időszak az „Első magyar köztársaság” néven vonult be a köztudatba. A népköztársasági államformáról szóló nemzeti tanácsi határozat szerint Károlyi Mihály, mint kormányfő a Magyar Nemzeti Tanács intéző bizottságának támogatásával kormányzott. Ugyancsak 1918. november 16-án került sor Rákóczy István volt vármegyei másodfőjegyzőnek, aki sokak szemében rendkívül népszerűtlen volt, Nógrád megye főispáni teendőivel megbízott kormánybiztosi kinevezésére is. A kormánybiztosi kinevezés után a nemzeti tanácsok feladata kérdésessé vált és egyre inkább konzultációs szervként működtek. A Balassagyarmati Nemzeti Tanács esetében fel is merült annak feloszlatása. Végül Rákóczy Istvánnak kormánybiztosi kinevezése elleni tiltakozásul, a Balassagyarmati Nemzeti Tanács működését 1918. november 29-én beszüntette, majd december 8-án ismét folytatta.

A létrejövő nemzeti tanácsoknak számos problémával kellett szembesülniük, köztük legégetőbb a hazatérő katonák elhelyezése, ellátása, a közellátási, közélelmezési nehézségek megoldása és az egyre romló közbiztonság voltak. >>> vissza