Bérczy Károly

Balassagyarmaton született 1821. március 2-án, édesapja Bérczy János, Nógrád megye főorvosa, édesanyja vajkai Molnár Julianna. A felmenők – eredeti nevük Stand – német nemesként vándoroltak be Magyarországra. Bérczy János nevéhez köthető a névmagyarosítás. A család Balassagyarmaton élt, kúriája Balassagyarmat főutcáján állt. Bérczy Károly a jogi tanulmányok befejeztével a Helytartótanács munkatársaként fogalmazó volt 1842–1849 között, itt 1847-től gróf Széchenyi István oldalán teljesített titkári szolgálatot a közlekedési ügyosztályon. Azonban betegsége miatt megvált a hivataltól és újságíró lett. 1846-ban tagja volt a Tízek Társaságának. Részt vett az 1848–49-es forradalom és szabadságharcban. 1854-től a Politikai Újdonságok főmunkatársa volt. Vezette a Pesti Napló külpolitika rovatát is. Gróf Keglevich Béla felkérésére alapította meg az első magyar sportlapot „Lapok a lovászat és vadászat köréből” címmel. A lap első száma 1857. január 15-én jelent meg, ehhez Eötvös József írt bevezetőt „A hazai sportról”címmel. Ugyanebben az évben a Nemzeti Casino titkára és a Pesti Lovasegylet jegyzője is volt. A lap 1858. január 10-től „Vadász- és Versenylap” címen működött tovább egészen 1918-ig. Ez utóbbiban Bérczy Károly sportkönyvszemle rovatot indított, valamint foglalkozott a pesti állatkert felállításának javaslatával, illetve az iskolai testnevelés angol mintára történő bevezetésével. A lapban napvilágot látott legérdekesebb sportnovelláit és cikkeit „Hazai és külföldi vadászrajzok” címmel 1863-ban külön kötetben is megjelentette. A magyar vadász- és sportszaknyelv megteremtése céljából elkészítette a „Magyar-német és német-magyar vadászműszótár” című művet 1860-ban. 1859-ben a Magyar Tudományos Akadémia levelező tagja lett. 1862-ben tagja lett a Kisfaludy Társaságnak.
Felesége, Frivaldszky Imre lánya, Anna (1829-1912) volt. Frivaldszky Imre (1799-1870) orvosi egyetemet végzett jeles természettudós, akadémiai tag, a Nemzeti Múzeum rovargyűjteményének megalapozója volt. Házasságkötése után Pesten lakott, apósa Szervita téri házában, de sokat tartózkodott Jobbágyiban is, apósa birtokán.
Madách Imre barátja és első életrajzírója volt. Amikor az akadémia 1863-ban tagjává választotta Madáchot, akkor a A nőről, különösen aesthetikai szempontból című székfoglaló értekezését Bérczy Károly olvasta fel, mivel Madách ekkor már súlyos beteg volt. 1867-ben nemességet kapott. 1865-ben Bérczy Károly kiadta a „Magyar méneskönyv”-et is, amely a Magyarországon korábban és a szerző idejében tenyésztett angol telivér lovak jegyzékét és leszármazását foglalja össze 1827-től. A műnek azonban csak az első kötete készült el. Mindössze 46 évesen, 1867-ben hunyt el, a Kerepesi temetőben temették el.
Gazdag szépirodalmi hagyatékából kiemelkednek műfordításai. Főleg Dickens műveit fordította és Puskin Anyegin című művét 1866-tól az ő fordítása népszerűsítette. Bérczy Károly elévülhetetlen érdemeket szerzett a magyar nyelvű sport- és vadász-szakirodalom és -szaknyelv megteremtésében.

Bérczy Károly (1821. március 02. – 1867. december 11.)