Ipolyi Arnold

Foklorista, művészettörténész, történész, 1823. október 20-án született Hont megyében: Pór Antal szerint Ipolykeszin, Fábián János szerint Disznóson. Édesapja, Stummer Ferenc vármegyei tisztségviselő, főszolgabíró, édesanyja, Szmrecsányi Arzénia, az egyik legősibb felvidéki család sarja. Ősei közt tartották számon a csodatevő Szmrecsányi Dénes karthauzi szerzetest, aki a 13. század végén szentség hírében halt meg. Ipolyi Arnold nevelője Karnis Ferenc volt. Nagyon tehetséges diák volt. 12 éves korára 6 gimnáziumi osztályt végzett el. A magánvizsgákat a lévai, selmecbányai és korponai piarista gimnáziumokban tette le. Ez után került az esztergomi főegyházmegye kisszemináriumába, a pozsonyi Emericanumba, itt két év után két évig hallgatója lett a nagyszombati érseki líceumnak s a filozófiai kurzus elvégzése után teológiára a bécsi Pázmáneumba küldték. Az itt működő kollégium önképzőköre: a Magyar Iskola nagy hatást gyakorolt rá. Ipolyi itt kezdett el írni és a Stummer név mellé felveszi az Ipolyi nevet. A teológia elvégzése után 1845-ben szerpappá szentelték. Ezt követően br. Mednyánszky Dénes nevelője és a család könyvtárát, illetve levéltárát rendezte. 1847-ben pappá szentelték, Komáromszentpéteren káplán volt, 1848-ban Pozsonyban hitszónok, 1849-ben gr. Pálffy Lipót Ferdinánd pozsonyi főispán fiának nevelője. 1849 végétől a pozsony vármegyei Zohor, majd 1860-tól Törökszentmiklós plébánosa.
A Kisfaludy Társaság 1846. évi pályázata nyomán széles gyűjtőhálózat segítségével a régi magyar hitvilág emlékeinek rendszerezésére vállalkozott, ami 1854-ben meg is jelent Magyar mythologia címmel. Ezt azonban Csengery Antal élesen bírálta. Ipolyi erre kedvét veszítve a példányokat megsemmisítette, forrásanyagát nem adta ki. 1854-ben a bécsi minisztérium megbízta Ipolyit a pozsonyi helytartósági kerület műemlékeinek felügyeletével. 1858-től az MTA tagja. 1863-ban egri kanonok. Érdeklődése a középkor felé fordult. 1862-ben Kubinyi Ferenccel és Henszlmann Imrével Konstatinápolyban megtalálták a törökök által elvitt Corvinák maradványait. 1865-ben Bécsben teológiából doktorált. 1867-től a Kisfaludy Társaság tagja. Részt vett 1867-ben a Magyar Történelmi Társulat megalakításában, melynek elnöke is lett 1878-tól. 1869-ben a pesti központi papnevelő kormányzójává és a pesti egyetemen a hittan-szak igazgatójává nevezték ki.
Az Országos Közoktatásügyi Tanácsnak 1878-ban elnöke lett. 1872-től besztercebányai, 1886-tól nagyváradi püspök volt. 1880-tól a Régészeti Társulat tiszteletbeli elnöke lett, 1881-ben pedig az MTA elnökévé választották. 1886. december 2-án szélütés következtében elhunyt.
Nevéhez fűződik a rendszeres műemlékvédelem kiépítése, a műemlékek topografikus nyilvántartásának bevezetése.
Kiadta a XVII. századi Veresmarti Mihály munkáit 1875-ben, Oláh Miklós érsek levelezését 1876-ban, Rimay János iratait 1887-ben.
Főbb művei közé tartozik a Magyar mythologia 1854-ből, Magyar műemlékek 1859-ből, Magyar régészeti repertórium 1861-ből, A középkori szobrászat emlékei Magyarországon 1863-ból, Besztercebánya városa műveltségtörténeti vázlata 1874-ből, A magyar szent korona és koronázási jelvények története és műtörténeti leírása 1886-ból.
Képzőművészeti gyűjteménye egy részét az Országos Képcsarnoknak ajándékozta. Más része később az esztergomi Keresztény Múzeumba került. Nevét viseli az ipolybalogi alapiskola és az országos népmesemondó verseny.
Ipolyi Arnold (1823-1886)