Kubányi Lajos

Kubányi Lajos festőművész, “Ipolymente festője”, Alsóesztergályon született 1855-ben május 5-én. Édesapja Kubányi Lajos, Alsóesztergály evangélikus lelkésze, édeasanyja Plachy Amália volt. Egy testvére volt: Emília. Ifjabb Kubányi Lajosnak már gyermekkorában megmutatkozott az érzéke a rajzolás iránt, mindent lerajzolt, sőt még papír hiányában a falakat használta fel, hogy az udvarban található állatok mozdulatait megrögzítse. Emiatt sokszor fegyelmezték, de továbbra sem hagyott fel a falra rajzolgatással. Elemi iskoláit szülőfalujában, középiskoláit pedig Selmecbányán és Pozsonyban végezte. Szülei eredetileg papnak szánták, de erre a pályára semmi hajlandóságot nem mutatott s ezért a gyógyszerészeti pályát választotta. Amikor tanulmányait a budapesti egyetemen végezte, egyik tanára meglátta egy rajzát, felismerte tehetségét. A tanára segítségével, az egyetem elvégzése után Münchenbe került. Münchenben 1881. április 29-én iratkozott be az akadémiára és több évet töltött ott. Szoros baráti kötelék fűzte Vágó Pál, Karlovszky Bertalan és Roskovits Ignác művészekhez, akikkel Münchenben hosszabb időt töltött együtt és itthon is fenntartották a barátságot.
Leginkább arcképeket és egyes állatalakokat, erdőrészleteket és különösen lovakat festett. A ló a legifjabb korától kezdve érdekelte, a lovaglás és kocsikázás volt a legkedvesebb szórakozása.
München után, ambícióval telve dolgozott és mivel a 80-as években meg Nógrádban megvoltak a „régi kedélyes jó magyar állapotok”, nem volt összejövetel, ahová Kubányi Lajost ne hívták volna meg. Ő maga is kedves vendéglátó és vendégtartóztató házigazda volt. Igen sok alkalma volt a dzsentri családok életét megfigyelni és festeni. Nógrádban és a környékbeli megyékben igen sokat járt-kelt, kitűnő lovas volt és büszke volt lovaira. Néha lóháton barangolt Madách Aladárral és Budapestre is nem egyszer mentek le lóháton csak éppen mulatni. Lovaglásai közben volt alkalma megfigyelni az itt élők szokásait, ruházatait, életmódjukat, amit aztán megfestett. Munkáiban főleg háromféle témát dolgozott fel: a dzsentri-életet, a falu népét és a lovat. 1888-ban megnősült, feleségül vette Brillmayer Annát, Brillmayer Antal ezredes leányát. Felesége nagy hatással volt művészetére, nagy műveltsége és a művészetek iránti érzéke férje ambícióját és munkakedvét fokozta. Felesége 1901-ben bekövetkezett haláláig rendkívül sokat festett. Képei egy részét ki is állította a Műcsarnokban, és a Nemzeti Szalonban, ahol azok eladásra is kerültek. Témája népszerű volt a közönség körében. Fordulópont az életében a 1901. esztendő volt, felesége halálának éve. Amikor újból hozzákezdett a festéshez, érezhető volt a változás: régi képei rendkívül alaposan ki voltak dolgozva, az újabbakon már elnagyoltabban festett. Szívbetegsége miatt 1912. május 5-én, 57-ik születésnapja reggelén hunyt el. Egyik lánya, Emília a Rimamurány Vasmű Rt. vezérigazgatójának, Liptay B. Jenőnek lett a felesége.
Festményeiben többek között megjelennek a felsőnógrádi tótok, az ipolymelléki magyarok, az alföldi csikósok, a falusi kovács, a vályogvető és muzsikus cigány. Ezek mellett a megyei dzsentri élete is: többek között vendéglátás, névnap, vadászatok, úti jelenetek.
Az Ipoly mentén számtalan templom oltárképét készítette el. Például a kiscsalomjai evangélikus templomban láthatunk Kubányi-oltárképet. A Nógrád és a Hont megye számos kisebb-nagyobb települését örökítette meg. Előszeretettel festette meg a környék várait, köztük Nógrád várát. Liptay Péter feltételezése szerint Kubányi Lajos alkotásainak száma 800 körül lehet.
Életműve feledésbe merült, kiállítása is csak 1982-ben volt először a szécsényi Kubinyi Ferenc Múzeumban, majd négy évvel később Losoncon a Nógrádi Galériában. Portréiból 1990-ben nyílt kiállítás a kékkői Honismereti Múzeumban.
Kubányi Lajos (1855-1912)