Manga János

Néprajzkutató. „A magyar nép művészetének sokoldalú kutatója” – egészítette ki az egyszerű meghatározást Dömötör Tekla.
A hont-nógrádi határvidéken született Manga János iskoláit Ipolyságon végezte, majd Budapesten folytatta az egyetemmel. Az 1930-as években Magyarországon azonban nem tudott elhelyezkedni. Csehszlovákiába költözött, tanítói állást vállalt, majd a pozsonyi rádióhoz került, ahol néprajzi jellegű műsorok közreműködője. Segítette ebben, hogy a magyar, német mellett, a gyerekkorban megalapozva, kiválóan beszélt szlovákul.
1936 után a Nyitra-vidéken népzenei gyűjtést végzett Bartók Béla kérésére. Itt kezdte el gyűjteni későbbi doktori dolgozatához az anyagot a helyi magyarok ünnepi szokásairól. 1941-től a Néprajzi Múzeumban dolgozott, elkészítette és megvédte egyetemi doktori dolgozatát Viski Károlynál.
1949-ben, saját kérésére, visszatért szülőföldje közelébe. Balassagyarmatra került, kinevezték a Palóc Múzeum igazgatójának. A múzeum néprajzi gyűjteményének rendbetétele, kiegészítése közel tíz éves nógrádi gyűjtőmunkát indított el. Ennek eredménye a több mint ezer tárgyi anyag mellett a nógrádi dudásokról írt könyv, vagy az évszakokhoz kapcsolódó ünnepi szokások kutatásának folytatása az Ipoly jobb parti települések után a bal parton. Útjai során a népszokások, népművészet mellett továbbra is érdekelte a népzene, magnetofonnal járta a vidéket. Munkatársai megjegyzik, hogy a felvételeken túl jegyzeteket készített, kottákat rajzolt, s ezek alapján egy-egy útról még frissen olyan anyagot állított össze, melyet alig változtatva, majdnem készen lehetett tanulmányba beemelni. A Palócföldről írt könyve ismeretanyaga ekkor szélesedik ki. Felfogása szerint a palóc kultúrát a kisebb falucsoportok megismerésével lehet feltérképezni.
Valószínűleg ekkor alapozódik meg az 1970-es évek elejétől kezdeményezett, szervezett, és kezdetben általa vezetett szlovák néprajzi gyűjtőtábor, amelynek több nógrádi település is színhelye volt. Többek között Varsány is, melyről másik nógrádi tárgyú könyvében írt.
1957-ben egy évre a Népművészeti Intézet igazgatója lett, majd 1960-tól a Néprajzi Múzeum főigazgató-helyettese. Közben megvédte kandidátusi dolgozatát, mely a népművészet tárgyi világának egy másik szeletéről szólt „A dunántúli pásztorművészet másfél évszázada” címmel.
1963-tól az MTA Néprajzi Kutató Csoportjának Folklór Osztályán dolgozott. Fő gyűjtőterülete visszatérően az Ipoly, Garam mente, Zoborvidék és Mátyusföld magyarlakta falvai voltak. Egyre hangsúlyosabban foglalkoztatta a magyar-szlovák interetnikus kapcsolat, mivel úgy vélte, ez alapján lehet a kultúra változásait, a jelenkor történelmi előzményeit feltárni, és a jelenségek általánosabb emberi összefüggéseire magyarázatot keresni.
Váratlanul, több munkáját félbehagyva hunyt el.
Irodalom: Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve 1996-1997. XXI. Salgótarján, 1998.
Manga János (1906.06.24., Pereszlény – 1977.09.02., Budapest)