Mikszáth Kálmán

Bár több önéletrajzában ragaszkodott az 1849. évhez, 1847-ben született, Szklabonyán, bár többször (Tót)Pelsőcöt jelöli meg helyként. Apja kisebb birtokkal rendelkezett, de mészárszéket és kocsmát is működtetett. A gyarmati evangélikus elemi iskola egy-két évét magántanulóként végezte. 1857-ben Mikszáth János nem Losoncra adta fiát tanulni, hanem Rimaszombatba, a 6 osztályos algimnáziumba, ahol a reformátusok mellett evangélikus tanárok is oktattak. A gimnáziumból hátralévő két osztályt, és az érettségit Selmecbányán tette le. De egy évet betegsége miatt ki kell hagyni. A betegség, a meghűlés, asztma egész életében végigkísérte.
1867-1869 között Pesten jogot tanult, bár neve nem található az egyetemi anyakönyvekben. 1869-ben engedélyt kapott a győri jogakadémiára magántanulóként beiratkozni, azonban itt sincs nyoma, hogy tanulmányait befejezte volna. Így fizetéssel járó vármegyei állást sem kapott. 1869 nyarától 1873 márciusáig Szklabonyán és Balassagyarmaton él, a vármegyei élet részese. Nem nevezik ki vármegyei esküdtté, Mauks Mátyás szolgabíró mellett gyakornokoskodik, majd Balás József ügyvéd mellett segéd. 1872. március 12-én az alispán kinevezi tiszteletbeli aljegyzővé, mely titulust sosem használja. Ebben az időben a Nógrádi Lapok munkatársa.
1873. július 13-án kalandos körülmények között megnősül, elveszi Mauks Ilonát. Első időben – anyja halála miatt – Szklabonyán laknak, majd Pestre költöznek. Hírlapírásból, illetve irodalmi munkáiból igyekeznek megélni, egyre nehezebben. 1874 végén az anyagi gondok miatt elválik Mauks Ilonától. 1878. augusztusában Szegedre ment hírlapírónak. A legenda szerint itt is hagyott nyomot. A Szegedi Naplóban volt egy „Mikszáth íróasztala” – írja Móra Ferenc. E mellé ültették le az új munkatársat: Pósa Lajost, később Tömörkény Istvánt, majd Móra Ferencet, Juhász Gyulát.
1881-ben megjelent A tót atyafiak elbeszélés-kötet, amely gyors irodalmi sikert hozott, majd a következő évben A jó palócok. Ismét Pesten van, és a Pesti Napló munkatársa. 1882-ben a Petőfi és a Kisfaludy Társaság tagjai közé választotta, később az Akadémia is. A biztos megélhetés reményében újra feleségül veszi Mauks Ilonát 1883. január 1-én.
Hírlapírói és irodalmi tevékenysége mellett 1887-től országgyűlési képviselő több erdélyi választókerületben.
Az 1890-es évektől jelennek meg regényei novellái, elbeszélései mellett: Szent Péter esernyője, Különös házasság, Beszterce ostroma, Új Zrínyiász, A Noszty fiú esete Tóth Marival, Jókai Mór élete és kora, A fekete város. Ezzel kapcsolatban Mikszáth maga állítja, hogy fontos az írónak, milyen tárgyat választ a számtalan adódó lehetőség közül. De nem csak a választás a lényeg, hanem az írónak meg is kell szeretni a választott tárgyat. Ez köszön vissza a világ mikszáthi rezignált elfogadásában. melyben a társadalom három rétege jelenik meg. A paraszti alakok egyszerű emberi vonásokkal, a felvidéki kisvárosi polgárok különcségeikkel, a dzsentri és vármegyei urak pedig tragikomikus mivoltukban. Regényeinek középpontjában mindig a romantikából átszűrődő, sejtelmes, folklorisztikus mozzanat van, melyhez kapcsolódik anekdotázó kedve, egyszerű mesélése realista szemlélete alapján.
Birtokvétel miatt több helyen is megfordult, végül 1904. novemberében Horpácson Szontágh Pál kúriáját vette meg. Ezután ideje nagy részét itt töltötte.
Mauks Ilona visszaemlékezése alapján Szombathy Viktor idézi a történetet: 1910-ben, írói működésének 40 éves jubileumán, az Akadémián rendezett ünnepségen a beteg író takaróba bugyolálva fogadta a küldöttségeket. A nógrádi küldöttségnél Mikszáth kibontakozott a takaróból és felállt. Mikor figyelmeztették, hogy vigyázni kellene, azt válaszolta:
„- Nógrád vármegye küldöttségét én már állva fogadom!”
Irodalom: Belitzky János: Mikszáth és Balassagyarmat. Nagy Iván Könyvek 8. Balassagyarmat 2000.
Szerb Antal: A magyar irodalom története. Magvető, Budapest
Szombathy Viktor: Családi visszaemlékezés-féle Mikszáthékról. Nógrád Megyei Múzeumok Évkönyve XIII. Salgótarján, 1987;
Mikszáth Kálmán (1847.01.16., Szklabonya – 1910.05.28., Budapest)