Haynald Lajos

Bíboros-érsek, botanikus Szécsényben született 1816. október 3-án. Édesapja Haynald István, gróf Forgách József titkára és két gyermekének tanítója, édesanyja Jüttner Franciska. Már öt éves korában elkezdte iskolai tanulmányait, édesapja a tudományok és a természet szeretetére oktatta. 14 évesen felveszik papnövendéknek Esztergomba. Szemináriumi éveit Pozsonyban, Nagyszombatban és Bécsben folytatta, közben nyelveket tanult és doktorátus szerzett. 1839-ben szentelik pappá, első miséjét Szécsényben mutatta be. Pestre majd Budára kerül lelkésznek, 1842-1846 között Esztergomban teológiai tanár, 1846-tól érseki titkár, 1848-ban már egyházmegyei kancellár. 1846-ban európai körutat tett, tanulmányozta az egyházi, oktatási és egyéb kulturális célokat a különböző országokban. Az 1849. április 14-i függetlenségi nyilatkozatot nem hirdette ki egyházmegyéjében, ezért a kormány a tisztségéből elmozdította, Szécsénybe vonul vissza. Az ellene intézett vád alól felmentik s Scitovszky érsek a prímási iroda irodaigazgatójává nevezte ki Haynaldot. 1852-ben püspökké szentelik és a gyulafehérvári püspöki széket foglalja el, ahol 12 évig működik. Püspöksége ideje alatt közel 400 ezer forintot fordított tanügyi, nevelési és szociális-egészségügyi célokra. 1860-ban, az októberi diploma kiadásakor Haynald Magyarország és Erdély unióját sürgette és azt javasolta, hogy az országgyűlésen is Erdély a magyar országgyűlés részeként jelenjen meg. Az Erdély jövője körül kialakult és fokozódott vita következtében felszólították őt püspöki székéről való lemondásra. Haynald a felhívásnak eleget téve lemondott, szülővárosába költözött vissza. 1864 májusában IX. Pius pápa Haynaldot Rómába hívta, hogy vele személyesen értekezzen. A Szentatya úgy kívánta a nehézségeket elhárítani, hogy Haynald hosszabb időre elhagyná egyházmegyéjét, ennek irányítását segédpüspökére bíznák. Ezt Bécs nem fogadta el, ragaszkodott ahhoz, hogy Haynald véglegesen elhagyja a püspöki székét. Őszentsége elfogadta a lemondását és karthágói címzetes érsekké nevezte ki és Rómába hívta meg, a rendkívüli egyházi ügyek tárgyalására hivatott pápai kongregáció tagjává nevezte ki. Haynald, mint címzetes érsek hazalátogatott, Szécsényben megírta az egyházmegyéjétől való búcsúzó körlevelét. 1865-től Rómában élt, IX. Pius pápa elhalmozta bizalmának jeleivel, sűrűn kérte ki tanácsát fontos ügyekben, a legünnepeltebb egyéniségek egyike volt Haynald. Az 1867-ben létrejött kiegyezés teremtett lehetőséget arra, hogy Budán megvalósulhasson a koronázás. A megszületett törvényt követően a kalocsai érseki szék árvaságra jutott, Lonovics József kalocsai érsek elhunyt. A főpap halálát követően az uralkodó aláírta Haynald Lajos karthágói érseknek kalocsai érsekké való kinevezését. Ezt követően megtörténhetett a koronázás szertartása. 1879-ben XIII. Leó pápa bíborossá nevezte ki.
1867-1891-ig, haláláig volt kalocsai érsek. Érseksége idején több mint négy millió forintot adományozott közcélokra. Iskolákat, árvaházakat, aggok számára otthonokat, kórházakat, apácazárdákat alapított, alapítványokat létesített, múzeumokat, ásatásokat támogatott. Szécsényben, szülővárosában 1873-ban egy „hármas intézményt” alapított (iskola, árvaház, kórház), ennek vezetésére a vincés, irgalmas nővéreket kérte fel. 1950-ben, a szerzetesrendek feloszlatása során az intézmény államosításara került, a nővérek működése megszűnt.
Haynald nemzetközi hírű botanikus is volt, édesapja keltette fel érdeklődését a növényvilág iránt. Gyermekkorában együtt szedték a növényeket, szárították és meghatározták. Ez végig kísérte egész életén, számos növényfaj az ő nevét viseli. A több mint 100 ezer darabos növénygyűjteményét a nemzetnek ajándékozta, ezzel megteremtette a Magyar Természeti Múzeum Növénytárát.
Kalocsán halt meg 1891. július 4-ém.
Szülővárosában több emléktábla örökíti meg emlékét, Kalocsán pedig szobrot állítottak a tiszteletére.
Dr. Haynald Lajos (1816. október 3. – 1891. július 4.)