Jobbágy Károly

Balassagyarmaton, nagyszülei kicsi házában született. Édesapja a helyi cukrászműhelyben dolgozott, édesanyja postai tisztviselő volt. A család Budapestre, később Abbáziába költözött. 1925-ben édesanyja meghalt, édesapja visszatért Budapestre, de az akkor ötéves fiút visszaküldte Balassagyarmatra a nagyszülőkhöz. Nagy szegénységben éltek. A szabósegéd nagyapa meséi révén találkozott azonban a gyermek először az irodalommal. Papnak szánták, ezért mindent megtettek, hogy Pesten tanuljon. Kilencévesen, apjával, annak új feleségével és mostohatestvérével, féltestvérével Pestre költöztek. A négy polgári elvégzése után gimnáziumban akarta folytatni tanulmányait, de itt csalódások érték, végül kereskedelmi iskolában végzett. 17 évesen, 1938-ban belépett a Szociáldemokrata Pártba, első, szocialista eszmeiségű versei a Népszavában jelentek meg. Ekkor változtatott nevet, a nép gondjaival való azonosulás szimbólumaként. Prolinak vallotta magát. Példaképei József Attila, Illyés Gyula, Veres Péter, Sinka István és Darvas József lettek. Idealista politikai nézetei sok bajt okoztak életében.1943-ban bevonult katonának. 1945 márciusában zászlósként azt a parancsot kapta, hogy csapatát vigye át Ausztriába. Bajtársait a parancs megtagadására bíztatta, mert hitt az orosz propagandának. Emiatt orosz hadifogságba kerültek, az Urálban, majd Szibériában végeztek kényszermunkát. 1947-ben már hazatérhetett volna, amikor a határon kiderült, hogy a hadifogság alatt verseket írt – ennek „jutalma” újabb egy év Dnyeper-menti kényszermunka lett. 1948 szeptemberében megtört emberként tért haza. A fogságban írt verseit több költő-társának megmutatta, akik azt tanácsolták: égesse el. Végül csak 1990-ben jelentette meg saját kiadásként a Vesszőfutás c. kötet. Hazatérése után esti tagozaton elvégezte az ELTE magyar-orosz szakát, majd műfordítói képesítést is szerzett, és a Budapesti Műszaki Egyetemen helyezkedett el. Sztálin halála (1953) után jelenhettek meg versei, 1954-ben József Attila-díjat kapott. 1955-ben jelent meg első önálló verseskötete (Feltámadás). Megdöbbentették a koholt perek, a kitelepítések, ezért örömmel üdvözölte az 1956-os forradalmat. Mondják, a himnuszt énekelték című verse miatt belügyi megfigyelés alá került, zsarolással próbálták beszervezni. A költő ezt sikeresen elhárította, de állásából elbocsájtották. Egy ügynök-jelentés szerint „Jobbágy Károly költő – aki az ellenforradalom előtt a Lenin Intézetben volt tanár – ellenforradalmi verseinek illegális terjesztésére kérte fel az egyik ismerősét.” Gimnáziumi tanárként és könyvtárosként dolgozhatott nyugdíjazásáig. Több kötete jelent meg a ’60-as években, 1963-ban újra József Attila-díjat kapott. Ennek ellenére soha nem volt a hatalom kegyeltje, Aczél Györggyel is összekülönbözött; a „megtűrt” kategóriába került hosszabb időre, útlevelét is bevonták. 1981-ben Balassagyarmat díszpolgára lett, ezt a címet nagy örömmel fogadta. 1983-ban váratlanul nyugdíjazták. 1986-ban kapott lehetőséget egy amerikai útra, erről Amerika poétaszárnyon címmel írt.1998-ban hosszan tartó, súlyos betegségben hunyt el.
Budapesten, 1974-ben született az a vallomás, amely Balassagyarmat felszabadulásának 30. évfordulóját ünnepli. Az Újarcú, szelíd szülőföld című versben megidézte a régi Gyarmatot, nagyszüleit, tanítóit, barátait, s megcsodálta a város megújulását. Záró soraiban így fohászkodik a költő:
„Fogadd be csavargó fiad!
Visszatért ringató öledre.
Ne szidd, sok botlása miatt,
simogasd mindent elfeledve,
És ha már nagyon fáj a lét,
Megkínzottan elédbe térdel,
Csitítsd le lázongó szívét,
s takard be földed melegével.”
Jobbágy Károly
Jobbágy Károly (születési név: Jancsovits Károly, Balassagyarmat, 1921. május 27- Budapest, 1998. január 16.)