1926-1944

 

1926. április 27.
– A „salgótarjáni éhségmenet” több ezer bányász részvételével Budapestre indult, de Zagyvapálfalva határában megállították, majd egyezkedések következtében csak küldöttség ment a fővárosba tiltakozni a romló életlehetőségek miatt. (Hön 305.)
1926. december 14-15.
– Országgyűlési képviselők lettek: Scitovszky Béla (Egységes Párt) a balassagyarmati, gróf Bethlen István (Egységes Párt) a szécsényi, Kohuth Adorján (Egységes Párt) a sziráki, Bud János (Egységes Párt) lemondása után Zsitvay Tibor (Egységes Párt) került a rétsági, Sztranyavszky Sándor (Egységes Párt) a salgótarjáni, Ernszt Sándor (Keresztény Egység Pártja) az ipolysági, Karafiáth Jenő (Keresztény Egység Pártja) az ipolyszalkai választókerületben. (Nmt III. 21. p.)
1928. április 15.
– Megalakult a Magyarországi Bánya- és Kohómunkások Országos Szövetsége salgótarjáni csoportja. (Hön 285.)
1929. május 1.
– Salgótarján és Balassagyarmat között autóbusz járat indult. (Hön 318.)
1929. június 28.
– Balassagyarmat és Salgótarján is megyei város lett a közigazgatás rendezéséről szóló törvény alapján. (Hön 467.)
1929. szeptember 1.
– „Csonka Felvidék” címmel hetilap jelent meg Balassagyarmaton. (Hön 600.)
1929. november 5.
– A Rimamurány-Salgótarjáni Vasmű Rt elemi iskolájának új salgótarjáni épületének átadásán részt vett gróf Klebelsberg Kunó vallás- és közoktatásügyi miniszter. Az épület terveit Marschalkó Béla építész készítette, a kivitelezést Prokisch János építész irányította. (Hön 804.)
1930. szeptember 13.
– Szécsény képviselő-testülete jóváhagyta az áramszolgáltatási szerződést a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-vel, így decemberben a településen megindult a villanyvilágítás. (Hön 637.)
1931. március 12.
– Beiktatták a megye új főispánját, dr. Soldos Bélát. (Nmt III. 92. p.)
1931. június 28. – július 7.
– Országgyűlési képviselő választáson a balassagyarmati kerületben Scitovszky Bélát, az ipolyszalkai (szobi) kerületben Karafiáth Jenőt, a rétságiban Zsitvay Tibort, a salgótarjániban Sztranyavszky Sándort, a szirákiban Kohuth Adorjánt választották meg, mind az Egységes Párt jelöltje volt, míg az ipolysági (vámosmikolai) kerületben Tabódy Tibort (Ernszt-párt), a szécsényiben Orosdy Fülöpné legitimista jelölt győzött. (Nmt III. 94. p.)
1932. június 19.
– A losonci 25-ös gyalogezred I. világháborús áldozatainak domborművét avatták fel a római katolikus plébániatemplom támfalában, Salgótarjánban, melyet Bóna Kovács Károly készített. (Hön 448.)
1932. december 18.
– Balassagyarmaton megalakult az Országos Frontharcos Szövetség helyi csoportja, amely az első világháborúban részt vett katonák bajtársi szellemének ápolását és segítését tűzte ki feladatul. (Hön 975.)
1933. február 16.
– A Nógrád Vármegyei Múzeumi Társulat felajánlotta a vármegye közönségének a múzeumot működtetését Balassagyarmaton. (Hön 119.)
1933. május 4.
– Az I. világháborús károk helyreállítása, a csendőrség, majd a rendőrség elhelyezése miatt ekkortól állították vissza a múzeum épületének eredeti funkcióját Balassagyarmaton. (Hön 329.)
1935. március 31. – április 4.
– Országgyűlési képviselők lettek: Tahy László (Nemzeti Egység Pártja) a balassagyarmati, vitéz Mikolay József (Nemzeti Egység Pártja) a szécsényi, Sztranyavszky Sándor (Nemzeti Egység Pártja) a sziráki, gróf Almássy Imre (Nemzeti Egység Pártja) a rétsági, Veres Zoltán (Nemzeti Egység Pártja) a salgótarjáni, gróf Zichy János (Nemzeti Egység Pártja támogatásával) a drégelypalánki (volt ipolysági), Karafiáth Jenő (Nemzeti Egység Pártja) a nagymarosi (volt ipolyszalkai) választókerületben.
1936. november 11.
– Balassagyarmaton vitézi székházat adtak át. (Hön 853.)
1937. október 10.
– Szécsényben Rákóczi emlékművet avattak, mely egy bronztőr markoló sast ábrázol. A szobrot a Salgótarjáni Acélgyárban készítették. (Hön 711.)
1938. november 2.
– A Felvidék egy részének visszacsatolásával, az ún. első bécsi döntés értelmében, Nógrád-Hont megye területe 3 111 km2 lett, és 54 224 lakossal, 260 506 főre növekedett. (Nmt III. 155. p.)
1938 folyamán
– Nógrád megyében 160 orvos dolgozott. (Nmt III. 123. p.)
1939. május 29.
– Országgyűlési választások eredményeként a balassagyarmati választókerületben báró Buttler Elemér (Magyar Élet Pártja), a rétságiban dr. Budinszky László (Nyilaskeresztes Párt), a salgótarjániban Mocsáry Ödön (Magyar Élet Pártja), a szirákiban Forster György (Magyar Élet Pártja), a szobiban (volt ipolyszalkai) Mátéffy Viktor (Keresztény Párt) nyert. Listáról a megye képviseletében bejutott az országgyűlésbe dr. vitéz Keresztes-Fischer Ferenc, gróf Zichy János, Balás Károly a Magyar Élet Pártja, és dr. Mosonyi Kálmán a Nyilaskeresztes Párt tagja. (Nmt III. 160. p.)
1939. június
– a salgótarjáni szénmedencében több mint négyezer bányász sztrájkolt béremelésért. Az iparügyi miniszter közbelépésére valamelyest emeltek a bérükön. (Nmt III. 164. p.)
– Az állandósuló vízveszély miatt a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt kénytelen volt bezárni az etesi Rau-aknát. (Nmt III. 182. p.)
1939. december 1.
– Baross József főispán rendeletére a megyében össze kellett írni a közlekedési eszközöket. (Nmt III. 167. p.)
1940. január 1.
– A Salgótarjáni Kőszénbánya Rt és a város vezetésének megegyezése alapján a Chorin Ferenc Gimnáziumot állami kezelésbe vették, és megkezdték átalakítását kereskedelmi iskolává. (Hön 2.)
1940. október 7.
– A zagyvapálfalvai Frigyes-lejtőaknában béremelésért kitört sztrájkhoz hamarosan a megyében hatezer bányász csatlakozott, amely országos sztrájkká fejlődött. (Hön 703.)
1941. március
– A megyében tífuszjárvány volt, több százan betegedtek meg. (Nmt III. 178. p.)
1941. június 14.
– Dr. Förster Kálmán kezdeményezésére Salgótarjánban találkoztak a három nógrádi város (Balassagyarmat, Losonc, Salgótarján) polgármesterei és képviselői a további együttműködés megbeszélésére. (Hön 430.)
1942. július 7-8.
– Várnagy Károly őrnagy parancsnoksága alatt elindult a Don melletti frontra a salgótarjáni 53/III. zászlóalj. (Hön 488.)
1944. január 1.
– Dr. Förster Kálmán, aki Salgótarján város polgármestere volt 1922-től, hivatalosan nyugdíjba vonult. (Hön 3.)
1944. január 12.
– A Radnai havasokban lévő Nagy-Pietrosz (Horthy csúcs) megmászása közben lavina sodorta el a salgótarjáni leventesíelőket. Tizennégyen haltak meg. (Hön 35.)
1944. április 12.
– Salgótarjánban az izraelitákat sárga csillag viselésére kötelezték. (Hön 278.)
1944. május 3.
– Salgótarjánban megindult az izraelita lakosság gettóba gyűjtése. (Hön 327.)
1944. június 12-13.
– Kiürítették a salgótarjáni gettót, ahonnan 2310 izraelitát szállítottak Auschwitzba. (Hön 427.)
1944. június 12-14.
– A balassagyarmati gettóból 5677 izraelitát szállítottak Auschwitzba. (Hön 428.)
1944. szeptember 20.
– Losoncról Balassagyarmatra tartó német katonavonatot partizánok robbantottak fel. (Nmt III. 214. p.)
1944. október 14.
– Megjelent Balassagyarmaton a 72 évfolyamot megélt „Nógrádi Lapok és Honti Híradó” utolsó száma. (Hön 721.)
1944. november 4.
– A Zagyvapálfalvai Üveggyárban nyersanyag hiány miatt leállt a termelés. (Nmt IV. 14. p.)
1944. november 20.
– Megkezdték a Budapest-Salgótarjáni Vasöntöde és Gépgyár gépeinek leszerelését, és elszállításra előkészítését. (Nmt IV. 14. p.)
1944. november 23.
– Karancslejtősön 300 bányász megtagadta a munkát és levonult a bányába. A német és magyar katonai erők a szellőztető rendszer leállításával és könnyfakasztó gránátokkal kényszerítették ki, hogy néhány kivételével feljöjjenek. Közülük hetet kivégeztek. (Nmt III. 215-216. p.)
1944. december 2-8.
– Elrendelték a Salgótarjáni Üveggyár, a Magyar Vasötvözetgyár és a Salgótarjáni Acélgyár leállítását. (Nmt IV. 14. p.)
1944. december 5.
– Elérte Nógrád megye határát, és megkezdte a hadműveleteket a szovjet hadsereg 7. gárda hadserege, a 27. és 533. hadserege, a 6. gárda harckocsizó hadserege és Plijev gépesített lovas hadserege. (Hön 929.)
1944. december 8-9.
– A szovjet hadsereg jelentős harcok árán elfoglalta Balassagyarmatot. (Hön 945.)
1944. december 24.
– A vízválasztói Salgótarjáni Közhőerőmű folyamatosan dolgozott a felrobbantásáig. (Nmt IV. 14. p.)
1944. december 26-27.
– A szovjet 49. lövészhadtest elfoglalta Salgótarjánt és a környező településeket. (Hön 1000.)