HU-MNL-NML-V.183.a. 10666/1926
Már az 1900-as évek elején felmerült, hogy kevés az egy vasúti átjáró, melyen kocsival is lehet közlekedni. A kb. 3 km hosszan elterülő község vasúton túli részére nem tudnak máshol átmenni, s ha tolatást végeznek, a tűzoltóságnak is várakozni kell. 1908. áprilisában a helyszíni tárgyaláson a MÁV képviselői nem zárkóztak el az építkezés elől, ha a község állja a költségeket, és még két sorompókezelő bérét is. Ezután a vármegyei közigazgatási bizottság kötelezte a MÁV-ot egy 8 m széles, max. 5%-os lejtésű feljáróval, és a sínektől előre-hátra egy méter távolságra kövezett átjáró építésére. A fellebbezés nyomán a kereskedelemügyi miniszter is kötelezte a MÁV-ot a sorompókkal ellátott átjáró építésére, ha a község előre rendelkezésére bocsátja a költségeket. Az volt a végső érv, hogy ez a község érdeke. Évekkel később került elő újra a terv. Ekkor a községi képviselő-testület úgy határozott, kérik a kereskedelemügyi minisztert, hogy a MÁV terhére építsék meg az átjárót. A kérvényt azonban a járási főszolgabíró nem továbbította, hanem azt javasolta, hogy az ügynek igyekezzenek megnyerni az országgyűlési képviselőt. Mire ez eredményes lett volna, jött a világháború. 1918. májusában kérvényezték, majd egy év múlva a”Kereskedelemügyi Népbiztos Elvtárs”-nak címezve megismételték az átjáró építésének halaszthatatlanságát. Határozottabb lépések ez irányban 1922. márciusától történtek, mikor az építkezést összekötötték a Tarján-patak szabályozásával és a volt vásártér parcellázásával, vagyis az új városrész kialakításával. Előkeresték az eredeti, 1869-ben készült szerződést is, melyben a MÁV vállalta szükség esetén a második átjáró építését. 1922. július 4-én helyszíni tárgyaláson döntöttek, hogy a vasúti átjárót a Zagyvai-rakodóra menő iparvágány átjárójának meghosszabbításával építik, valamint a Tarján-patak hídját felhasználva gyalog aluljárót alakítanak ki. Az elsőt a MÁV, a másodikat az SKB Rt, a harmadikat a város finanszírozza. Bár az SKB Rt fellebbezett ellene, de leginkább a változtatást a tervezés közben felmerült problémák indokolták, miszerint sem technikai, sem forgalomszabályozási szempontból nem célszerű az elgondolás. Ezért a város a vasúti átjáró építését a Széna tér felől kérte (tervrajzon piros A-B). Végül az átjáró – többszöri sürgetés után – 1926. októberében készült el.