HU-MNL-NML-V.183.a. 12352/1926
A településnek 1919. szeptemberéig saját rendfenntartó szervezete volt. Bár inkább mondható, hogy 1914. második feléig, amikor is a 16 rendőrt automatikusan behívták katonának. Ezután már csak kisegítő rendőrök voltak néhányan. Az 51 fős csendőrséget, melyet az Acélgyári Munkás Olvasó két, a Tiszti Kaszinó egy termében, valamint a zenepróba teremben és egy munkásbarakkban szállásoltak el, 1920. februárjában a nagyközség rendfenntartásában az állami rendőrség váltotta. Ennek tagjait magánlakások albérletében helyezték el. 1922. októberében a Budapestvidéki Kerület Kapitánysága megkereste a várost, és kérte a rendőrlaktanya részére telek biztosítását. A nagy lakásínség miatt elvben hozzá is járult a képviselő-testület, hogy a volt vásártér parcellázása során biztosít telket erre a célra. 1926. júliusában értesítette a belügyminiszter a város polgármesterét, hogy az 1924. februári felterjesztés alapján ”a salgótarjáni rendőrkapitányság elhelyezési kérdésének végleges megoldását tervbe vettem”. Augusztusban a képviselő-testület ki is jelölte az 549,5 négyszögöl területet, melyet erre a célra ajándékba adnak a kincstárnak. A mintatervek közül Gerlóczy Gedeon budapesti építész tervét választották ki, és őt nevezték ki az építkezés művezetőjéül is. Az épület felhúzására Kilczer Béla helybeli építőmester és Gróf Csáky István budapesti építész kapott megbízást, olyan kikötéssel, hogy „mindazokat az iparos munkákat, amelyek helybeli iparosok által elvégezhetők, Salgótarjánban kötelesek biztosítani”.