1867-1875

1867. március
– Elkészült Pest és Salgótarján között az egyvágányú vasút. Az első állomásfőnök Kelemen Imre volt.
1867. május 19.
– Átadták a forgalomnak az új vasútvonalat, amelynek végállomása a József-rakodó volt.
1867. november 30. – december 4.
– Bérkövetelés miatt sztrájkra került sor a helyi bányákban. A bányatársaság végül a 30 krajcáros műszakbért 50 krajcárra, az évi 12 mázsás szénjutalékot 15 mázsára emelte fel.
1867. december 21.
– Az angol Trade Union Herald című újság öthasábos cikkben számolt be a bányászsztrájkról.
1868. április 20.
– A közbiztonság érdekében a megyei törvényhatósági bizottság állandó pandúrt helyezett ki Salgótarjánba.
1868. június 16.
– A vasúttársaság közgyűlésén úgy döntöttek, hogy eladják az államnak a József-rakodóig kiépített vasutat, de megtartják a vállalat kőszénbányáit.
1868. június 30.
– A kormány 7,5 millió forintért megvette a Pest-Salgótarján közötti vasutat, amely a MÁV első vonala lett.
1868. augusztus 6.
– A Pest-Salgótarján vasútvonal államosítása után a kormány engedélyével 3 millió forint alaptőkével megalapították a Salgótarjáni Kőszénbánya Részvénytársaságot. Első igazgatója Zemlinszky Rezső lett. Az igazgatótanács elnökévé gróf Forgách Antalt választották.
1868. augusztus 21-22.
– Gróf Andrássy Manó kezdeményezésére salgótarjáni székhellyel, 1,2 millió forint alaptőkével, több gömöri vastermelő Pesten megalakította a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot. Az igazgató Julius Buch lett, aki korábban a saar-vidéki burbachi finomítónál dolgozott.
1868 folyamán
– Felvetődött a járási főszolgabírói székhely Salgótarjánba helyezésének lehetősége.
1868 után
– Megkezdődött az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt kolóniájának építése a település délnyugati részén.
– A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat a létesítendő gyár részére megvásárolta Szilárdyné Jankovich Erzsébet Salgó-patak mentén elterülő földjét, illetve a Salgó-hegyen és a Medves-fennsíkon fekvő Szilárdy- és Koch-féle szénterületeket. A bányák és a gyár közötti 200 méteres szénszállítást siklópályával oldották meg.
1868-1870 között
– Felépültek az első szénrakodók.
1869. május 26.
– A földművelési, ipari és kereskedelmi miniszter községi vásárjogot adományozott Salgótarjánnak. Az engedély értelmében, minden év január 14-én, május 20-án és október 14-én országos, a hétfői napokon pedig heti vásárt tarthatott a település.
1869. július 27.
– A községi választmány Pap Mihályt bízta meg az országos- és a heti vásárok felügyeletével.
1869. augusztus 31.
– A római katolikus elemi iskolába került segédtanítóként Porázik György, aki a következő évben a vasfinomító által létesített iskola első pedagógusa lett.
1869. december 22.
– A belügyminiszter engedélyezte pályázat kiírását egy gyógyszertár létesítésére.
1869. december 28.
– Alakuló közgyűlését tartotta a Salgótarjáni Takarékpénztár Rt. A pénzintézet létrejöttének fő kezdeményezője Szilárdy Ödön és Zemlinszky Rezső volt.
1869 folyamán
– Felépült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat igazgatósági épülete.
– A népszámlálás alapján a település polgári népessége 3700 fő volt. Vallási megoszlásuk százalékos arányban az alábbi értékeket mutatta: római katolikus 88, evangélikus 5, református 1, izraelita 6%. A népszámláláskor jelenlévő 863 idegen közül 292 érkezett Csehországból, 179 Krajnából, 114 Morvaországból, 109 Stájerországból, 28 Sziléziából, 26 Halicsból, 18 Isztriából, 15-15 Alsó- és Felső Ausztriából, illetve Karintiából, és 3-3 Dalmáciából, valamint Tirolból. A külföldi bevándorlás az ipar megjelenésének következménye volt.
1870. január 21.
– Pap János lett a település jegyzője.
1870. február 16.
– A gyógyszertár létesítésére beérkezett öt pályázat közül a bírálóbizottság döntésének következtében „… a Salgó Tarján községében engedélyezett személyes jogú gyógyszertár tulajdoni joga 10 szavazattöbbséggel Rubint Károly gyógyszerészre ruháztatott.”
1870. április 1.
– A salgótarjáni volt úrbéresek, zsellérek, mint helyi birtokosok, maguk és örököseik, illetve azok jogutódaik nevében kinyilatkozták, hogy a Salgótarjáni Kőszénbánya Rt-t illeti a település határaiban lévő kőszéntelepek kizárólagos tulajdon- és kiaknázási joga.
1870. április 21.
– Megkezdte működését a Salgótarjáni Takarékpénztár Rt, melynek célja ”… a kevéske vagyonos néposztálynak megtakarított vagyonuk biztos letételezése, kamatolására és szaporítására alkalmat nyújtani.” Az első választmány tagjai voltak: Szilárdy Ödön elnök, Béres János plébános, Gazdy László kántortanító, Gömöry Sándor bányaigazgató és Kovács József községi bíró.
1870. augusztus-szeptember
– A település a városi cím megadását kérte a kormánytól, de a kérést elutasították.
1870. szeptember 1.
– Rubint Károly gyógyszerész házában megnyílt az első patika.
1870. október 1.
– Megkezdte működését a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat egy tanerős, egy tantermes elemi iskolája. A 25 diák első tanítója Porázik György lett. A tanítás kezdetben magyar, német és szlovák nyelven folyt.
1870. október 19.
– Julius Buch gyárigazgató meghívására a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat alkalmazásába állt Borbély Lajos mérnök.
1870 folyamán
– Felépült az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt 36 ágyas kórháza.
– Salgótarján közigazgatásilag a füleki szolgabírósághoz, törvénykezési szempontból a füleki járásbírósághoz, pénzügyi igazgatás tekintetében a füleki adóhivatalhoz tartozott, míg telekkönyvi illetősége Losoncon volt. A település a füleki választási kerülethez tartozott.
1871. november 19.
– Sor került a vasfinomító hivatalos üzemkezdetére.
1871 folyamán
– Az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt megnyitotta két tantermes, két tanerős társulati iskoláját a volt Jankovich-kúriában. Az ötven növendék két tanítója Müller János és Perné Ferenc volt.
– Megnyílt az Salgótarjáni Kőszénbánya Rt élelem- és anyagraktára.
– A Salgótarjáni Vasfinomító Társulat idegen ajkú munkásai, tisztviselői megalakították olvasótársaságukat, korabeli néven a Lesevereint, amelyet a Kegelstatt Comite, a tekézők csoportja követett.
– Felépült a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat kórháza.
– Újjáépítették a katolikus templom mellett álló plébániai épületet.
1872. június 14.
– A község vásártér céljára megvásárolta Szilárdy Ödöntől az országút és a vasút között elterülő belterületet. Itt alakult ki a későbbi évtizedek során Salgótarján központja.
1872. augusztus 11.
– A település önálló nagyközségi státust kapott.
1872. szeptember 22.
– Weiszenbacher János kereskedő kezdeményezésére megalakult az önálló evangélikus egyházközség. A helyi evangélikusok korábban a lucfalvai egyházközséghez tartoztak.
1872. november 12.
– A megyei törvényhatósági bizottság a „… kőszénbánya telepek és vasfinomító gyárnál nagy számban működő idegen munkások kicsapongásainak fékezésére, különösen pedig a személy- és vagyonbiztonság tekintetéből…” csendbiztosi hivatalt létesített Salgótarjánban. Az első csendbiztos Diószeghy Tádé lett.
1873. január 2.
– Megkezdte pusztítását a kolerajárvány a községben, amelynek több száz halálos áldozata volt.
1873. január 6.
– Evangélikus lelkészválasztási közgyűlésre került sor. Az egyház első helyi lelkésze Terray Gyula, rimaszombati gimnáziumi tanár lett.
1873. január 7.
– A képviselő-testület a kolerajárvány megakadályozására a község több pontján kolerabizottságok és kolera-kórházak felállításáról döntött.
– Elkészült a községi szabályrendelet.
1873. június 20.
– Hatalmas árvíz öntötte el a települést.
1873. július 8.
– Az árvíz által megrongált vágóhíd helyett a képviselő-testület új vágóhíd építését határozta el.
1873. október 23.
– Az új vágóhíd megkezdte működését, és az innen befolyt jövedelmet a községháza építési munkáira fordították.
1873 után
– A pénzügyi válság során csődbe jutott a Salgótarjáni Vasfinomító Társulatot finanszírozó Wiener Weschler Bank. A társulat anyagi bázisa ezt követően az Angol-Magyar Bank lett. A változás kihatott a gyár szervezeti életére is. A visszavonuló igazgatótanácsi elnök, gróf Andrássy Manó helyére Tóth Vilmos került, míg a gyár műszaki igazgatója Borbély Lajos lett.
1874. február 1.
– Salgóbányán megkezdődött az elemi népiskolai oktatás.
1874. február 8.
– Megalakult a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat Tiszti, Felvigyázói és Munkás Személyzeti, Élelmezési és Takarék Egylete. (Más források az alakulást 1874. május 1-re datálják.)
1874. március 3.
– Szabályrendelet született a községi (vicinális) út építésére.
1874. június 22.
– Rubint Károly gyógyszertár tulajdonos községi képviselőként indítványozta a község és a Salgótarjáni Vasfinomító Társulat lakótelepe közötti patakhíd felépítését.
1874. szeptember 24.
– A képviselő-testület a temető bővítése céljából 10 katasztrális hold nagyságú területet vett meg Szilárdy Ödöntől.
1874. december 1.
– Lemondott állásáról Terray Gyula evangélikus lelkész.
1874 folyamán
– A Salgótarjáni Takarékpénztár Rt 9300 forintért – Bohus Ábel ügyvéd közreműködésével – megvásárolta az egykori Jankovich-kúria épületét.
1875. március 16.
– A képviselő-testület felfüggesztette a községháza építésének ügyét, mivel az építési alapba összegyűlt pénz a költségek felét sem fedezte.
– A rendőrbírói teendőket a községi bíró látta el, mert a rendőrbíró „… a hivatalos kötelességét nem teljesíti kellő eréllyel.”
1875. május 1.
– Megalakult a községi kataszteri bizottság.
1875. május 28.
– Somogyi Katalint nevezték ki községi szülésznőnek.
– A községi orvos a bujakór terjedésére hívta fel a figyelmet.
1875. augusztus 12.
– Betiltották a településen a koldulást.
1875. augusztus 20.
– Kiskőrösről Salgótarjánba érkezett az új evangélikus segédlelkész, Ruttkay Sándor.
1875. november 1.
– Jónásch Antal lett a vasfinomító gyár gondnoka.